Az utolsó utáni poszt

Sokan nem értik a mostani döntésemet és kérdeznek, sokszor leírtam ugyanazt a hozzászólásokban, de valószínű nem olvassa mindenki, mert újra és újra megkérdezik. Így leírom itt.

Miért is lett mákgubó?

Szerettem volna egy oldalt, ahol a tehetséges alkotókat (szándékosan nem kézművest és iparművészt írok) összegyűjtöm és ötleteimmel tanácsaimmal segítem, hogy ne kelljen végigjárniuk azt az utat, amit én bejártam ebben a „szakmában”. A cél a minőségi, nem feltétlen képzett, ipar és kézművesek számára üzleti ötleteket adni, amivel gyorsabban és sikeresebbre építhetik a vállalkozásaikat és elérhetik az álmukat, hogy ebből éljenek.

Mi történt?

Született egy poszt, amiben a véleményeteket kértem a másolást illetően. Nem írtam bele, hogy én a másolást elítélem, csak sejteni lehetett. Nem gondoltam fontosnak beleírni, hiszen más terveinek tiszteletben tartása számomra elemi dolog. Minden valamire való alkotó ezt le is írja a honlapján, könyvében. Hogy konkrét legyek, idézek egy Tilda könyvből: A könyvben található ötletek és tárgyak szerzői jogvédelem alatt állnak, újra nem értékesíthetőek. Ennek ellenére jött sok reakció, hogy ez nem is olyan gáz, ha másolnak. Én azt gondoltam, hogy ilyen környezetben nem érem el a célomat, az igényes ipar- és kézművesség felemelését és bejelentettem, hogy határozatlan időre bezár a mákgubó.

Mi van most?

Sokan gyávának, sértődöttnek gondolnak. Nincs bennem indulat, sem harag esetleg fájdalom amiatt, hogy más munkájának a tiszteletben tartása ma Magyarországon nem egyértelmű dolog. Rengeteg hozzászólást és levelet kapok. Értsétek meg, hogy ha másolásból élő embereket segítek a boldoguláshoz, azzal nem a magyar minőségi kézműves és iparművész társadalmat emelem fel, hanem rakok még egy jó nagy akadályt eléjük. Ezt nem akarom ezért zártam be.

S, hogy ennek volt-e értelme? Azt gondolom, hogy volt. Felkavartam az állóvizet, de nagyon. Akik saját ötletekből dolgoznak, megértenek. Akik másolnak támadnak. Én van egy harmadik csoport ők lehet, hogy eddig másoltak, de most csendben gondolkodnak, hogy ezt tényleg nm kéne. Rájuk felnézek. Miattuk volt igazán értelme a kleptokreatív posztnak! Azzal, hogy a mákgubó ebben a formában bezár, remélem, hogy sokakat elgondolkodtatok erről a kérdésről. Ez a gondolkodás pedig biztos vagyok benne, hogy előrevisz a cél felé. Ez a gondolkodás pedig biztos vagyok, hogy megtisztítja a piacot a másolóktól. Ha ez valóban így van, akkor VOLT ÉRTELME!!!!

Én visszavonulok, kisebb körben, másképp és máshogy fogom egyszer csinálni azt amit eddig a mákgubón tettem. Még magam sem tudom, hogy mikor és hogyan, de tudom, hogy ennek a munkának van értelme. Most egyre vágyok, csenben alkotni.

hozzászólások

Kérdésed, véleményed van a leckével kapcsolatban? Írd meg nekünk!

50 válasz

  1. Sajnálom, hogy csak mostanában bukkantam a blogodra. De teljesen megértem a döntésed okát. Én is számos alkalommal érzetem már elkeseredettséget a tehetetlenségtől. Sokan modják nekem, hogy miért nem a foltvarrásból próbálok megélni. Nos azért, mert éhen halnék , ha megpróbálnám. Gondolkodtam már könyv kiadáson is ebben a témában, de mivel 1 héten belül a neten lenne beszkennelt formában, így kár ezzel dolgoznom. A munkáim fotóját meg viszontlátom mások honlapján. Azt fontolgatom, hogy semmit nem teszek fel ezután a netre.

  2. …na hiszen, te is arra jutottál, hogy volt/van értelme az egésznek és ha apró lépésenként is de valamilyen mértékben visszatartó erő lehet az állóvíz kavargatás, a nyilvánosság ereje és ki tudja később mi még a „kleptománkleopátrák” ellen… na igen, butáskodom itt ezzel a szóviccel, de pont az élét szeretném elvenni ennek az építő eszmecserének…

    pihenj rá egy kicsit és várlak/unk vissza!

  3. Engem kétségbe ejtesz a kétségbeeséseddel!
    Tetszik a Mákgubó és mégjobban tetszik, amit az oldaladon az anyák vállalkozásairól írsz! Ha ezt tényleg abbahagyod, akkor nem is üzensz semmit! És az bizony nem jó! Nem zavarhat meg egyetlen ilyen kérés, amikor jelen van még jópár ilyen horderejő dolog!
    Én is csak azt kérem: pihenj rá egyet, aztán újult erővel….
    Hajrá!

  4. Szia Zsuzsi, sziasztok fórum!

    Inspirálni, segíteni mindig lehet. Most kiderült, hogy valami máshogy van, mint ahogy gondoltad. Ez nem azt jelenti tehát, hogy rosszabb lett a világ, hanem hogy vagy eltakartad magad elől ezt az arcát, vagy pedig eleve nem is gondoltad végig. Nyilván nem te teremtetted a másolást, tehát ezek már régebben meglévő vélemények, tények.

    Ha ettől úgy érzed, hogy már nem tudsz hinni az eredeti ötletedben, akkor az tiszta sor, és te magad talán rájöttél valami fontos dologra, ami hiányzik az alapképletből. Talán ez segít, hogy tovább lépj.

    A másolás tényleg nem egyszerű téma: Vagyunk néhányan, akik alkotni szeretünk. Én például azért nem másolok, mert égek a vágytól, hogy mindenféle módon kifejezzem a kreativitásom, mert ettől boldogabb leszek, és szemmel láthatóan másoknak is ad valamit. De tudom, hogy akikben ez a kreativitás-függőség nincs meg, tehát akiknek nem adja meg ugyanazt az örömet az alkotás, mint nekem azok egy része abból él, hogy megpróbál abból pénzt csinálni, ami másoknak MÁR BEJÖTT. Sőt, lehet hogy sokkal több pénzt csinálnak belőle, mint az eredeti alkotók.

    Gondoljuk csak végig: Ha igazán-igazán önzetlen lennék, és azt szeretném hogy az ékszereimben megfogalmazott gondolatok minél több emberhez eljussanak, akkor nem zavarna a másolás ténye, mert az alkotásaim, mintáim által kiváltott érzések szélesebb tömeghez jutnának el, és mellesleg megnövelnék az egyedi(bb) ékszerek iránti igényt. Akinek számít, hogy olyat vegyek amit személyesen ÉN készítettem, azok tőlem vennének. Pont ezért kell márkát és márkaforgalmazást kiépíteni. Pont te ne tudnád?

    Érdekes dolog történt nemrég: A múltkor egy egyszerű ékszeren 2 hétig ötleteltem. És mikor kész volt, majdnem ugyanazt megtaláltam a Meskán. Egyszerre posztoltam az ékszeroldalamra, mint valaki más a Meskára. Ugyanazt a gondolatot párhuzamosan lefordítottuk ékszerre. Ilyen is van.

    Olyan is volt, hogy valakinél láttunk a te ékszeredhez hasonlót, ami nekem jobban tetszett, mint a tied. Ilyen is van.

    Nem mondom meg a frankót. Szerintem jó adag tapasztalat és erő kell ahhoz, hogy valaki egyensúlyban maradjon akkor is, mikor kemény dolgokkal szembesül. És talán neked ez volt az, ami ilyen. Remélem, reméljük hogy valamiben mi is segíthetünk neked. Ha tetszik önzetlenül:) Már megtettük: ott vannak a kommentekben. Olvasd el, és legyél te is több tőlük, ahogy mi is azok lettünk.

    Köszi

  5. Zsuzsi nem tudom,hogy hova soroltál engem,de én már csak azért sem ítélhetem el a másolást, mert ugyan nem másolok,de tanítok!
    Ha pedig tanítok felvállalom,hogy saját gyöngyös agyszüleményeimet viszontlátom klónként! És biza ez egy cseppet sem zavarhat!!!
    Elég álszent dolog lenne.

  6. „Akik saját ötletekből dolgoznak, megértenek. Akik másolnak támadnak.”

    ez engem is szíven talált……

  7. Kedves Zsuzsi, nagyon örülök, hogy nem vagy megbántva!
    És végre leesett, hogy miért is nem folytatod, eddig csak elmentem a szavaid mellett 🙂 Hiába, csökkentértelmű medvebocs…
    Ha folytatnád, azok is épülnek belőle, akik csak rontják az egyedi alkotók lehetőségeit. Így van?
    Na így teljesen megértelek, és újból csak megköszönöm a gondolatébresztőket, az értékek közvetítését, és hogy engem mindenképpen pozitív irányba befolyásoltál!
    Most már biztos, hogy eladásra csak saját ötletű ékszereket szeretnék készíteni, hiába volt free egy-egy minta, magasabbra húzódott a mércém )

  8. Jaja, még egy gondolat. Mi lenne, ha az eredeti terveidet olyan formában folytatnád, hogy zárkörűvé tennéd a dolgot. Akkor akit érdemesnek tartasz, azokkal mehetne tovább az eszmecsere, egymás építése, segítése. Mert erre valóban szükség van!

  9. Nem tudom, hova tartozom, másolók vagy nem másolók közé, de mindig rájövök, hasonlóan másokhoz, hogy amit én kitaláltam, már valahol létezik… Tedd a szívedre a kezed: mindegyik ékszered formája, mintája teljesen saját ötlet? Ültél bezárkózva egymagadban és hopp!– kipattant? Mindenkire az van hatással, amit lát, tapasztal és ezt formálja saját képére, ízlésére. Fél éve, amikor még nem volt netem, azt hittem, baromi nagy fantáziám van… aztán szembetalálkoztam egy halom dologgal, ami az én ötletem volt – odáig azt hittem.
    Belőlem ez a másolósdi pont azt váltotta ki, hogy nem akarok önző lenni(a blogomban is ezt írtam), hanem segítsük egymást, hamár ilyen hülye közegben próbálkozunk megélni. A vevők úgyis látják, kié szebb kivitelű, igényesebb munka, és remélhetőleg azt veszik meg, és igen, büszke leszek, ha valaki másolásra méltónak találja kezem munkáját! Nem hiszem, hogy ezzel elősegíteném a kleptokreativizmust… gátolni meg semmivel nem lehet, szerintem. Még a jog sem segít, mindig vannak kiskapuk, ahol kibújhatnak a következmények alól a másolók.
    PONT EZÉRT kéne segíteni EGYMÁST nem irígykedve a másikra… mindenesetre én ezt teszem, akárhová sorolsz.

  10. Mire nagy nehezen elkezdeném a nyitáson való gondolkodást (még nem a nyitást), már be is zárod a tanácsadó egyesület ajtaját. Hm. Nem jó ez így – nekem. Hát kitől fogok én segítséget kapni,pláne bátorítást…

  11. Elnézést, hogy elkanyarodok a témától egy kicsit, de mivel sokan olvassátok ezt a blogot, talán nem baj.
    Vezsuzsi és Arduinna! Szerintem ne vegyétek a lelketekre azt a mondatot! Ti nagy dolgokat vittetek véghez a gyöngyfűzésben. Rengetegen tisztelnek és felnéznek rátok, mert sokaknak segítettetek az ékszerek elkészítésében. A gyöngyfűzés tulajdonképpen bizonyos mértékben egyfajta másolás… EGY IDEIG!! Addig, amíg az ember csak tanul. Bár tudom, bármeddig lehet tanulni, de ha az ember már eljut egy jó szintre, akkor nem mintákról fog fűzni, ha pedig tudja, hogy mit hogy kell, akkor érezni fogja a késztetést, hogy belevigye önmagát, hiába használ fel egy-két elemet mástól, maga az ékszer az „övé” lesz, mert abszolút a saját stílusában fogja azt megalkotni.
    Ne haragudjatok, nem okoskodni szeretnék.
    Most itt van a meska is és szerintem ez kavart be eléggé. Valaki írta, hogy a meska olyan mint a katyvasz. Szerintem is sajnos. Várható, hogy idővel kifinomul és tényleg igényes lesz.
    Most minden magát kreatívnak érző elkezdett eladásra gyártani.
    Gondoljatok bele, hogy ha egyik tanítványotok ugyanazt elkezdi készíteni eladásra amit ti, ugyanolyan színben és stílusban…. egy konkurens helyen/boltban, mert hiszen megtanítottátok neki. Nem hiszem hogy volt ilyen, mert tisztelnek titeket és próbálják ezt elkerülni, hiszen tisztán érzik, hogy az nem lenne szép.
    Itt bejött a pénz a dologba, és ezzel van a gond.
    Tehát csak azt szeretném közölni, hogy igazán semmi miatt nem kéne ezt magatokra vennetek, hiszen ti tudjátok a legjobban, hogy a gyöngyözés hogy működik egy tanfolyamon a kedves tanítványokkal, akik biztos hogy hálásak nektek!!

    Az pedig, hogy Zsuzsi befejezi a mákgubót…. én teljesen egyetértek.
    Többen azt mondják rám, hogy pesszimista vagyok, de szerintem inkább realista.
    Biztos vagyok abban, hogy Zsuzsiban ugyanúgy él a segítés vágya mint eddig, csupán a visszajelzésekből ítélve kicsit kiábrándult. Ennyi. Teljesen érthető.
    Miért kéne támogatni a másolókat?
    Az arra érdemesek számára, akiket ő jónak lát, biztos ezentúl is segítségükre lesz.
    Persze ki tudja még hogy alakul a dolog a továbbiakban, de szerintem megadott egy nagy kezdeti lökést bármelyikőnknek az indulásban, a kiállásunkban stb. ami nagy segítség volt már eddig is. Most meg kérem szépen próbáljuk meg önállóan.

  12. Én felvettem a fonalat, írtam a témáról egy bejegyzést most, mert már csak teológusságomból fakadóan is érdekel a felvetett etikai kérdés. Bízom benne, hogy idővel kidolgozza magát ebben a blogoló-meskázó közösségben az alkotói etika is, de ehhez szükség van a kommunikációra. Mégpedig arra a fajtára, amikor az elítéltetéstől való félelem nélkül mindenki elmondhatja, amit gondol. Idő kérdése az egész. Az etika mindig is egy közösségben alakult ki, és csak akkor ér valamit, ha konszenzusos. Ellenkező esetben, azaz ha felülről mondja meg valaki, hogy mi a jó, akkor kell hozzá egy hadsereg, hogy betartassa, az meg ugye nekünk nincs.

  13. Nem bántásiból, de most akkor pl. a meskás Bori nem lop? az ő bárányai mástól vannak és ő meg szépen pénzt zsebel belőle… vagy ez a lopós téma csak a mezei háziasszonyokra vonatkozik? „zsűrizett iparművészek” már csinálhatnak, amit akarnak???

  14. Írtam egy kicsit erről a blogomba! Kérlek véleményezzétek! Hátha vannak olyanok, akik egyet értenek velem!

  15. Azt hiszem ide kell vágnom azt a bejegyzést, amit Anyahajónál leírtam, mert az én ETIKÁM ezt diktálja. És kérlek, hogy annál jobban, ahogy jelenleg vagy, már ne sértődj meg azokon a gondolatokon, amiket leírtam. Egyszerűen el vagyok képedve, és mondjuk ki, fel vagyok háborodva, hogy látszólag együtt akartál gondolkodni emberekkel, és ez lett a vége, hogy az ellenvéleményt nem tudod befogadni, magadévá tenni. És ami nagyon, de nagyon felháborított, az ARRA MÉLTÓKKAL FOLYTATOM rész!

    „Tegnap este ültem a monitor előtt, és azon gondolkodtam, hogy valami nagyon durvát szólok be. Magamra vettem a vádat, miszerint én is az elfogadók között voltam. NEM!!! Kikérem magamnak, a valós lopást én is elítéltem, csak itt, ebben az esetben egyáltalán nem lett tisztázva, hogy tényleg történt-e lopás.
    Szerény véleményem szerint Zsuzsi tervezett egy oldalt, ahol ő akart lenni a pásztor (ha már teológia), és úgy gondolta, hogy a nyáj majd áhítattal követi őt, és elfogadja azt, amit mond. Én csak azt nem értem, hogy miért kellene ennek így lenni. Zsuzsinak van egy gondolatmenete az üzletről. Na és? Ki lehet abban biztos, hogy azt bárki másra is rá lehet erőltetni, hogy az másnál is ugyanúgy fog működni? Más kérdés az, hogy a tapasztalatlanoknak lehet irányvonalat mutatni, és az ellenszegülőket is meg lehet győzni. De teljesen igazat adok abban Anyahajónak, hogy vita, veszekedés nélkül nem működhet semmi. Ütköztetni kell az érveket, mert anélkül az egész olyan nyálas, olyan mű. Olyan ez, mint a kreatív blogokban az egyes bejegyzéseknél sorjázó megjegyzések, hogy hű, meg hah, ez milyen csodálatos, én meg közben elgondolkodom, hogy egyáltalán xy hogy meri megmutatni a kis munkáját. Természetesen, ha valami nem tetszik, akkor nem írom oda, hogy ez klassz, inkább odébb állok, mert negatív kritikát írni nem mindig okos dolog, ez Zsuzsinál ordít is. Pedig a negatív kritika épít, szokták mondani.
    Etikát én is tanultam, bár csak kivonatosan, mindösszesen 10 órában, de konkrétan üzleti etikát. Ha mást nem is, azt pontosan megtanultam, hogy annyi megoldása lehet egy konkrét etikai problémának, ahány ember gondolkodik rajta. Mert nincs meghatározva, mert nem lehet meghatározni, hogy mi a helyes, és mi a helytelen cselekvés etikai szempontból. És most Zsuzsi is támad valakit, aki lehet, hogy akár hónapokkal korábban elkészítette azt a gyűrűt. Nem tudom, hogy egyáltalán észre kellett-e venni ezt a hasonlóságot, hiszen az én szememben ez nem annyira zavaró. Nekem ez a két gyűrű két teljesen más gondolatvilág. De könyörgöm! Ilyen egyszerű formák esetében miről beszélünk??? Csak azért mert Zsuzsi szögletes dolgokat csinál más nem csinálhat szögleteset? És valaki nagyon jól leírta a lényeget, hogy ha zavaró a másolás, akkor az az alkotót arra inspirálja, hogy fejlessze a technikáját, hogy fejlődjön minden szempontból.
    Most előkerestem Zsuzsi fotóját is. Édes, aranyos arc, pont mint egy kislány. És most a viselkedése is egy durcás kislányé. Nagyon távol áll az üzletasszonytól. És szerintem az iparművész alkotótól is, mert ha valódi lenne, akkor a gyűrűt sem vette volna észre. Szerintem pedig kifejezetten keresi az ilyen hasonlatosságokat, hogy ezzel erősítse magát abban, hogy ő a jobb, mert őt másolják.
    Ajjjaj, nagyon eldurvultam a végére, de én nagyon indulatos lettem a dolog miatt, személyesen magamra vettem azt is, hogy miattam zár be a Mákgubó.
    Ja, és a legfontosabb!!! Az arra méltó emberekkel majd tovább folytatja? Mit? És ki az arra méltó??? Aki bólogat, és ájuldozik? Akkor én borzasztóan hülyén fogok meghalni, mert ki leszek utálva minden tanácsadó aurájából, és honlapjáról és tanácstalan fogok maradni, ugyan is elég sok dologról akad önálló véleményem, amikhez ragaszkodom. Talán éppen úgy, mint Zsuzsi a sajátjához.”

  16. Kedves Kiseri!

    A szóban forgó bárány szabásmintáját NEM LOPTAM, hanem vásároltam, és nem állítottam, hogy saját ötlet alapján született (ellenben a macikkal/nyuszikkal amiket pár éve lezsűriztettem).
    A szabásminta készítője egyébként írásban hozzájárul, hogy az általa kitalált figurákat kis mennyiségben árusítsa az, aki megveszi a szabásmintát.
    Kérlek tájékozódj, mielőtt vádaskodsz.
    Köszönöm,

    Bori

  17. Még tegnap úgy gondoltam, hogy nem írogatok többet ide, de Atyaúristen, Szarcasmici neked amilyen aranyos a neved, annál bunkóbb leveleket írsz.
    Hát ne haragudj, de ezt azért nem kéne.
    Én nem akarok itt mentőangyalt játszani, de Zsuzsi segített, ha nem vennéd észre. Mindenkinek szíve joga, hogy mit csinál és meddig. Pláne azért azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy amit tett az pozitív volt.
    Én a te hozzáállásodat találom inkább gyerekesnek, mert az nem elég, hogy nem látod a fától az erdőt, de tudod, vannak olyan emberek amik úgyis mindig annak a képébe B..sszák bele a mocskot, aki segített nekik…
    Hát gratulálok.
    Ha vki a kisujját nyújtja, akkor követelik az egész kézét és mindegy, is, hogy az kedves volt, vagy őszinte, vagy önzetlen..
    A blogon pedig a méhecskemásolás egy ügy hogy mégnagyobb feneket keríts az egésznek, egyértelmű, hogy csak ötletszerzésről, inspirációról van szó.
    Én befejeztem, nagyon remélem nem fogok ide írni többet.
    teljesen kiábrándító, hogy azért, hogy nem kapod meg azt amit akarsz, vádaskodsz, sértő megjegyzéseket írsz…

  18. Sziasztok! Kedves Zsuzsi!
    Nagyon örültem, örülök a blogodnak,és annak, hogy döntéshelyzet elé állítottál embereket azzal, hogy felvetettél kérdéseket, amik bizony fontosak egy alkotó számára.
    Legyen az akár egy logo megtervezése, vagy a vállalkozói igazolvány kiváltása (, vagy a 7-es adószám), vagy éppen az ihlet-létrehozás/ ihlet nélkül-létrehozás témája. Az, aki döntés helyzet elé állítja az embereket, az sokszor nem népszerű, mondta nekem egyszer egy számomra nagy „agy”. Az emberek nem szeretnek dönteni.
    Ami még probléma… a kommunikáció. Sokszor, ha jó szándékból szeretnél valamit felvetni, közölni, azt van, aki (védekezésből?) kiforgatja.
    Sajnálom, hogy (te is) erre jutottál.
    Segíteni csak azon lehet, aki hagyja…

  19. Kedves Erika!
    Egy kérdésem volt Zsuzsihoz, arra meg is kaptam a választ. Meg is köszöntem, mert jó kislány vagyok, bár mire elért hozzám a respekt, addigra önállóan is rájöttem a megfejtésre. Hogy nekem segített-e ez az oldal? Nos, nem, mert nekem eszem ágában sem volt vállalkozni, és említésre méltatlan kis figuráimból eltartani magamat, és családomat. Ha úgy vesszük, én csak egy pofátlan (most már bunkó is) betolakodó vagyok, mert semmi közöm nem volt a mákgubóhoz, és nem is terveztem itt megtanulni a vállalkozási ismereteket. Biztosan van olyan, akinek újat mondott, világmegváltót, és köszönet jár ezért neki, amit szerintem az érintettektől meg is kapott, még akkor is, ha ebben a konkrét esetben nem volt meg az összang. És pontosan azt hangsúlyoztam, hogy azok után, amit tett ezért az oldalért, ezekért az olvasókért, kicsit furcsa, hogy cserben hagyja őket, egy rosszul feltett kérdésre adott nem várt válaszok miatt.
    Érdeklődöm. Sok minden iránt. És látom, hogy vannak visszás esetek, és érdekelt Zsuzsinak ez a bejegyzése, mert azt gondoltam, hogy igen, erről beszélni kell. Továbbra is azt mondom, hogy ezt ő nem gondolta át, számítania kellett volna arra, hogy bizonyos dolgok szélsőséges indulatokat válthatnak ki.
    Én nem támadok senkit, nekem erre nincsen semmi okom, ráadásul azt sem lehet mondani, hogy szennyes a lelkiismeretem, mert valaha valakitől ötletet loptam volna, és most így takarózom. 🙂

    A méhecskés dolog meg azért kell nekem, az én blogomban, mert a fenékkerítés itt már megtörtént (nem általam!!!), de még mindig nincs körvonalazva, hogy pontosan miről is beszélünk, hogy hol kezdődik a lopás. Nekem ott majd biztosan megválaszolják ezt azok, akiket a dolognak ez a része érdekel. Mert ez lenne a fontos! Nekem…

  20. Sziasztok!
    Bocsi, de már muszáj megszólalnom, szerintem ezt itt fejezzétek be!

  21. Mélyre ható kérdéseket (ez az, mert tisztázatlan sok irányból) nem lehet ilyen internetes fórumon át megoldani. Mert az interneten nincsen hangsúly, mimika, gesztikuláció, ami egy kommunikáció fő részét képezi, nem pedig a szavak.
    Aki akar, gondolkodhat azon, vajon hogyan zajlana ez a (lehetne kreatív) vita, ha mindenki szemtől szemben ülne egy körben. Nem így. Furcsa módon kívülállónak érzem magamat. Értem, kinek mi a baja. Látom, mi zavarja, miért szeretne kiállni. De ez ITT szélmalomharc. Mert a fentiek sülnek ki belőle. Találkozhatnátok, de nem fogtok. És mindenki tolja tovább a maga szekerét a maga hitével. A www sokmindenre jó. Vélemények ütköztetésére szerintem a legkevésbé.

  22. Szarvasmici: Azt mondod vitatkozni kell és ütköztetni a véleményeket. Ebben egyetértek Veled. A meska-számla ügy kapcsán ez így is volt és működött is. Azonban vannak olyan dolgok, amik alapdolgok és ezügyben nincs kompromisszum. Itt tények vannak: másolni nem ildomos.
    Mit szólnál ha leírná valaki a blogján, hogy a férje csalja. Én meg arról kezdenék egy vitát, hogy tök elfogadható, ha valakinek a férje csajozik, végül is pasi, meg annyi szép nő van a világon. Ütköztetnéd a véleményedet, kompromisszum kész vagy?

  23. admin: Hú, nagyon tetszik a példa:) Ami eszembejut róla:

    Egyrészt az analógia akkor lenne meg, ha arról kezdenél vitát, hogy amit csinált, az egyáltalán megcsalásnak számít-e?

    Másrészt pedig a kérdés szerintem itt nem ez. Arról, hogy a megcsalás elfogadható-e sok vitát lehet nyitni, rengeteg érvet és ellenérvet felsorakoztatni, és lesznek akik ezen, lesznek akik azon a véleményen vannak. És annyiban nagyon hasonló a másolás témához, hogy az emberek többsége az egyik oldalon lesz (nem szabad! szemétség!).

    Ami szerintem itt relevánsabb az az, hogy ha VALAKI a SAJÁT SZEMÉLYES blogján kiönti a fájdalmát, hogy csalja őt a férje, akkor ő azt várja, hogy emberileg melléálljanak, kicsit mellette legyenek, sajnálják, védjék, azt mondják nem ő a hibás hanem a szemét pasi. Vigaszt adjanak. Ápolják a lelkét. És ez nagyon rendben van és ezzel nagyon egyetértek. Nem valaki személyes blogjának ez a szívszaggató bejegyzése az a hely, ahol ezt az etikai kérdést firtatni kell.

    Viszont ha valaki egy párkapcsolati kérdéseket etikai, pszichológiai, spirituális, életviteli, stb. szempontból tárgyaló fórumon veti fel ugyenezt, akkor az ilyen érveknek igenis van helye! pl. „Elgondolkoztató, hogy mi számít megcsalásnak, és ez tapasztalatom szerint minden párkapcsolatban más és más.”

    Visszatérve a mákgubóhoz. Úgy tűnik, a közönség ezt a helyet egy szakmai fórumnak tekintette, és nem Zsuzsi személyes blogjának. Zsuzsi személyes blogján szerintem nem lett volna helyes azt egyáltalán fölvetni, hogy ez esetleg nem másolás, illetve ha mégis akkor legfeljebb vigasztaló szándékkal. Hiszen a fenébe is, Zsuzsit ezzel bántották, ez egyértelműen kiderült a bejegyzésből! De mivel a mákgubót egy szakmai kérdéseket megvitató fórumnak tekintette a közönség, ezért mégis fölvetették, és ilyen értelemben szerintem szakmailag releváns a kérdés – önmagában az teszi relevánssá, hogy nem egyeznek a vélemények, de nagyonis érinti a célközönséget.

    Szerintem az, hogy szakmai fórumnak tekintették jó. Zsuzsi is végig ezt sugározta. Kár, hogy ilyen rosszul jött ki az egész:(

    Szóval szerintem a példa mesterien gyönyörű, nagyon tetszett. Igazából ennyit szerettem volna mondani.

  24. Csüny: Az nem is volt a kérdés része, hogy ez másolás-e? Nem a saját esetemet akartam megvitatni, az csupán illusztráció volt. Ebbe azonban belekapaszkodtak egy páran, talán pont azok akik sárosak a dologban, és engem húztak le, hogy nehogy ők kerüljenek rossz színbe!

  25. admin: Hát, ha nem is volt feltett kérdés, mégis sokan így értelmezték, vagy ezt a kérdést váltotta ki belőlük. Amúgy a konkrét esetre reflektálva egészen biztos vagyok benne, hogy a kérdéses alkotó látta a munkáidat és .. hmm .. még udvariasan kifejezve is meglehetősen egyenes úton tárgyiasuló inspirációt merített belőlük.

    Egyébként szerintem a másolásnak két kategóriája van: az egyik az etikai a másik a jogi. Az etikai úgy gondolom nem feltétlen érdemel vitát, mivel gyakorlatilag hit kérdés, hogy ki hol húzza meg a határt, kinek mi fér bele, ezzel nem lehet mit csinálni és nem is feltétlen kell.

    A jogi viszont annál érdekesebb: Jogilag mi számít másolásnak? Mert a jogi egy egyértelműen értelmezhető kategória, és mint ilyen – még jogi lépések megtétele nélkül is – érvként, és viszonyítási pontként hozható fel egy ilyen esetben. A jogi kategóriára senki nem mondhatja azt, hogy „No de nem csináltam semmi rosszat.”. Persze ez nagyon nehezen megfogható, de éppen ezért diskurzust érdemel.

    A másik oldal, amiről szerintem meg lehet fogni a másolást az a VEVŐI oldal. Azaz egy igényes vevőkör kinevelésével csökkenthetjük a másolók sikerességét. Nem saját magunknak, hanem a magyar kézművességnek mint olyannak. Itt lehetne szerepe a mákgubónak, hogy összefogjon kellő számú igényes alkotót ahhoz, hogy ne csak olyan kezdeményezéseink lehessenek, amik a saját termékeinket népszerűsítik, hanem olyanok is, amik a vásárlók minőségi és egyedi termékek iránti igényeinek megteremtését célozzák meg. Amely esetben a másolást ugyan nem akadályozzuk meg, de a másolók nem fogják tudni jól eladni a termékeket.

    Ami pedig azt az aggodalmadat illeti, hogy a mákgubó a másolókat is segíti, az a gondolatom támadt, hogy összességében mégis a nem másolók előnyét növeli, mivel a másolók üzleti érzéke eleve hajlamos egészen jó lenni (Hiszen így jutott eszükbe a másolás zseniális ötlete is! A másolás, mint a piacszerzés gyors és költséghatékony formája egy célzott árképzéssel, pl. párszáz forinttal az eredeti alatt – You got my point.). Így az egyedit alkotók összességében előnyt élveznek, hiszen immár üzletileg egyforma szinten lesznek, míg övék az eredeti, kreatív termék előnye.

    Nos, azúttal amellett szerettem volna érvelni, hogy nyisd ki újra a mákgubót!

    Egyébként, ami az alternatív ötletünk lenne – ha tényleg nincsen kedved folytatni – az egy olyan blog/fórum nyitása, ami a mákgubóhoz témájában hasonló, de nem egy, hanem több ember írná a bejegyzéseket, egy előre megírt témavázlat alapján. Így több ember tapasztalatából is profitálhatnánk, ami szerintem jót tenne a dolognak, és az ilyen jellegű személyes támadásoknak is némileg az elejét venné. Igény úgy érzem/látom van, de persze kellene egy lelkes csapat, aki ír. Szerintem ez is meglenne, hiszen 3-5 ember elég. Mi erről a véleményed?

  26. Szerintem itt nem volt az elején eléggé egyértelmű, hogy mit is szeretne Zsuzsi ezzel a bejegyzéssel.

    1. Van aki úgy értette, most Zsuzsi lelkét kell kicsit ápolni és őt támogatni (a hangvétel felháborodottan személyes és nem objektívan kérdésfelvető volt + Zsuzsi konkrét esetét mutatta képekben), tehát ez a megközelítés jogos. (Ez a fajta támogatás pedig kifejezetten női jellegű és itt ebből a nemzetségből vagyunk többségben.)

    2. Van akinek az tűnt fel, hogy a felvázolt eset nem egyértelmű. Sem a két kép alapján, a többit meg „csak” Zsuzsi írta, tehát saját maguk nem győződhettek meg róla, hogy VALÓBAN ÉS 100% MÁSOLT valaki.
    Tehát akkor mi is az a másolás, ha Zsuzsi szerint ez az, más szerint meg nem?

    Ez a két megközelítés szerintem nagyon összekeveredett. Itt a bejegyzésben és mint ahogyan mások felvetették, akkor ez most magán- vagy szakmai fórumnak tekintendő. A heccelődés több szempontból érthető még ha szakmaizunk is (webes fellépések piszológiája többek között), viszont nem Zsuzsi nyakában kellene landolnia a bilinek.

    Szerintem ezt rendbe lehetne tenni.

    Ha már ebből tényleg jó lenne, hogy SZÜLESSEN is valami pozitív eredmény, továbbra is biztos vagyok benne, hogy azt személyes találkozás nélkül nem lehet véghezvinni. Azon túl, hogy hatékonyabb is, mert ennyi időt pötyögéssel tölteni…nem mindenkinek van, aki érdemben hozzászólna és netán ötlete is lenne. A „tárgyalás” szó nem véletlenül létezik…Egy pl. 1 napos workshop keretében szerintem előbbre lehetne jutni sárdobálás nélkül is. (Igen, vidékiek és gyerekesek, tudom…)

    Zsuzsinál el lehet mondani, mi nem tetszik a stílusában, ha akar, változtat kérés alapján, ha nem lehet dönteni a maradásról.

    Nem értek egyet azzal, hogy egy konstruktív és mélyen szántó vita veszekedés kell, hogy legyen. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy pl. Thomas Gordon féle kommunikációt nem tanítanak már iskolás korban. Vagy másmilyet. Lehet saját véleményt úgy mondani és ütköztetni, hogy nem kell a másik embernek szándékosan, előre megfontolt bántó dolgokat az orra alá tenni.

    „Ingyen blog nem hoz pénzt” állna a műbalhé mögött…fogalmam sincs, kinél és kitől olvastam. Vajon elképzelhetetlen lenne, hogy valaki önzetlenül segíteni szeretne (lehet, hogy nem mindenki szája íze szerint, de szeretne)? Nem. Szerintem hihető. Vannak még ilyenek a mai világban. Kár, ha ezt valaki nem tudja már hinni. Vagy talán mégiscsak kekeckedésből írta? Jól hangzik. Igen. Erre egy pillanatra mindenki felkapja a fejét.
    Ha Zsuzsi megunta volna az ingyenmelóval járó időtöltést, feltehetne pl. 1-2 e-bookot a témában és máris keresne.
    Vagy bezárná az egészet valami egészen más indokkal. Ja, hogy ez figyelemfelkeltés a zárás előtt. Bocs. Nekem még szerencsére van az emberekbe vetett hitem és nem tudok ilyesmin élvezkedni. Amúgy meg ennél nagyobb marketingdobásokat lehet csinálni a blogszférában POZITÍV előjellel.

  27. ,,Ebbe azonban belekapaszkodtak egy páran, talán pont azok akik sárosak a dologban, és engem húztak le, hogy nehogy ők kerüljenek rossz színbe!”

    Azt hiszem, ez már mindannyiunkhoz méltatlan.

  28. Zsuzsi!
    Nem kell feltétlenül vitatkozni, és ütköztetni, a hangsúlyt nem erre tenném. Azt nem tudom elfogadni, ha valaki nem hiszi el, hogy van más nézőpont, más megoldása a dolgoknak. Na ilyenkor kell összevetni a nézőpontokat, és tapasztalatom azt mutatja, hogy ebből gyakran veszekedés alakul ki. Azért írtam ezt a szót, mert Anyahajó blogjában, az ott leírtakra válaszoltam abban a megjegyzésben, amit ide is bevágtam, és ott konkrétan Anyahajó a családi nem feltétlenül egyetértést említette. De ez igaz mindenféle kommunikációra. Egyszerűen elképzelhetetlen a számomra az, hogy x ember mindenben egyetértsen. Ilyen nincs.
    Magam is úgy érzem, hogy nem volt egyértelmű, hogy valójában mit szeretnél kihozni a posztoddal. Mindenféle gúny és ellenérzés nélkül mondom Neked, hogy ha úgy érzed, hogy lemásoltak, és ez téged bánt, én teljesen együtt tudok érezni Veled!!! Komolyan. Más esetben is felháborodtam, amikor a Meskán azt láttam, hogy valaki ráállt ennek, vagy annak a munkáira, és szisztematikusan másolni kezdte, nyilván azzal a szándékkal, hogy hasonló haszonra tegyen szert. DE! Találkoztam olyannal, aki egy rövid poszt erejéig a blogjában „nyalogatta” a sebeit, aztán elkezdett valami egészen újat, nagyszerűt alkotni! Sajnos akkor és ott is csak arra tudtunk jutni, hogy bár egészen egyértelműnek tűnik a másolás ténye, ha úgy is van, nem igazán lehet vele mit kezdeni. Nyilván a Te eseted azért más, mert gondolom Te levédeted a munkáidat, Te tudod az ilyen eseteket jogi útra terelni… Csak -és ezt írtam le talán félreérthetően- ennek ma Magyarországon nem nagyon van értelme. Meg van a kiskapu mindenhez, és látva a két gyűrűt számomra a legütősebb érv, hogy ez nem ugyanaz! És ezt egy bíró, aki nem feltétlenül ért a művészethez, hidd el, hogy pontosan így látja. Én felesleges pénzkidobásnak tartanám a jogi utat. Ezért tartanám fontosnak, hogy tisztázzuk mi a másolat. Az, amikor az eredetivel gyakorlatilag teljes egészében összevethető alkotást látunk, vagy ha itt-ott emlékeztet színben, formában. És utóbbi nagyon képlékeny, és utóbbi igaz a Te munkád másolatára. Szerintem.
    De a Te konkrét esetedben mindenképpen azzal az alkotóval kellene tisztáznod a hogyan továbbot, aki lemásolt. Lehet, hogy mindenféle rosszindulat nélkül inspirálódott általad. Nem tudom, hogy ő itt megszólalt-e, vagy egyáltalán reagált-e bármilyen felvetésedre, de persze valószínűsíthető, hogy nem, és ezért írtad a posztodat.
    Zsuzsi! Én nem akartam belekeveredni semmiféle sárdobálásba, engem egyszerűen bántott az, hogy életemben először írok olyat, ami nem feltétlenül egyezik annak a véleményével, aki felvetett valamit, és ezután bezárja az oldalt az illető, mert ezt nem tudja elfogadni. Nyilván nem miattam zársz be, na ez szép is lenne, de én is magamra vettem, és rajtam kívül még sokan mások. Pedig szerintem itt senki nem volt Veled bántó, hiszen mindenki elítéli a másolást, lopást, az indulatok ennek szóltak. És látod én lettem az első számú közellenség, pedig abszolút jóhiszemű akartam lenni. És én is nagyon meg tudok ám sértődni, és amikor láttam ezt a megjegyzést, hogy „méltatlanok vagyunk arra, hogy taníts minket”, itt elszakadt a cérna.

    Egyébként konkrétan a másolás, lopás határainak feszegetésére létrehoztak egy fórumot, akit ez érdekel, és van hozzászólása nézzen át oda.
    http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9190784

  29. Alapból nem értem a dolgot, hiszen az az ékszert, amit elvileg másoltak, nem is a Meskán volt látható. Akkor hogyan másolhatta volna?
    Mi a baj a fotózással? Ha megnézitek, katalógusokban ékszereknél és sok más egyéb dolognál fehér hátteret használnak, mert akkor semmi nem vonja el a figyelmet a fényképezett tárgyról.
    szegény illetőt, aki ellen már szabályos hadjárat folyik, nem is látom. Kiváncsi lennék az ő véleményére is.

  30. Most láttam, hogy a Meskára nemrég regisztrált egy új üvegékszeres. Fehér háttér előtt közeli képeket készít, a gyűrűje 3 színű. 2006-ban már foglalkozott ékszerkészítéssel. Akkor ki másol kit 🙂

  31. Szerintem, ha valakit egy másik ékszer, táska, póló, ruha, játék egy tök hasonló készítésére indít, az nem ihlet, hanem másolás és nyerészkedés.Teljesen más érzelem, örömfajta a kettő.A művészet szellemi termék, ami lehet akár teljesen egyszerű és kézenfekvő, de ne lehessen másolható, hanem jogvédettnek kell lennie.
    Ha valaki másol, mert pénz kell neki, csinálja titokban, feltűnés nélkül.

  32. @Zsuzska

    Értem! Van más is, amit Zsuzsi helyében máshogy fogalmaztam volna. Mert alighanem mindannyian ismerünk olyanokat, akiket hóthüjének vagy bénának vagy arra nem méltónak stb. találunk.
    De valószínű, hogy normális helyzetben ezzel kapcsolatban nem úgy nyilatkozunk, hogy azt valaki is magára vegye, hacsak nem akarjuk direktben hergelni, nem akarjuk ezt hangosan és egyértelműen a tudtára adni vagy nem vagyunk éppen olyan lelkiállapotban, ami elhamarkodott és vissza nem vonható kijelentésekre késztet. Ez utóbbira volt itt példa több is…

    Mellesleg határozottan érdekes figyelni, hogy ki mit vett itt magára anélkül, hogy róla mondtak volna konkrétan valamit. És elindula a klikkesedés…Ennyire muszáj tartozni az adott helyen fellelhető csoportok valamelyikébe? Van, akinek rossz a lelkiismerete és ösztönösen az alapján sorolja be magát? Van aki meg úgy érzi benne lesz a „bennfentesek” között? Nehogy válaszoljatok, csak hangosan gondolkodok és magamnak megadtam a választ.

  33. Véletlen bukkantam a blogokra.
    Én vagyok a „koppintós”-nak emlegetett lány.
    Megdöbbentem és meglepődtem azon, hogy milyen „boszorkányüldözés” folyik ellenem a Mákgubón.

    Fura, de olyan érzésem támad, hogy senki sem kiváncsi a másik fél véleményére.

    Az alábbiakban nem mentegetőzni szeretnék, mivel nincsen mit mentegetőznöm.
    pusztán leírom a tényeket:
    Kaptam egy jogi úttal fenyegető levelet, minden előjel és tisztázási szándék nélkül.
    Már ekkor (mint utólag megtudtam) egy egyszemszögből kiinduló rágalomhadjárat indult ellenem
    Miért is nem lett megkérdezve a másik fél?

    A vihart kavart gyűrűm, a véletlen műve, csak az asztalomon levő üvegeim ihlettek meg és a véletlen műve, hogy valaki másnak a gondolatában is született egy ehhez hasonló színkombinációjú ékszer.

    Ezek után úgy készítsem az ékszereimet, hogy napokat töltve a net előtt keresgélek, nem készített-e valaki valaha az ötletemhez hasonlót??

    Az égész arra emlékeztet, amikor az óvodában mutogatnak a gyerekek, bibibí az én apukám előbb vett biciklit . . .

    A fusing ékszerkészítési technika lényege, hogy üvegrétegeket kell összeolvasztani : 2,3, vagy több réteget. Sajnos a Magyarországon kapható üvegek színválasztéka véges és hosszas keresgélés után is csak kettő üveg alapanyagos boltot ismerek.
    Nem készítek több ugyanolyan ékszert – már több száz féle szín-, minta- és formavariációm volt ékszerekből.
    Már 2007 elejétől foglalkozom üvegékszer készítéssel, mégsem vonom kérdőre, hogy egy enyémhez hasonló ékszernél ki és mit készített előbb.
    Valószínűleg nem azért alkot az ember, hogy mutogathasson a másikra. Magamból kiindulva.

    Azt az oldalt, amire hivatkozik Zsuzsi, a gyűrűje fotójával, egészen idáig nem ismertem. A magyar webáruházban pedig nem volt látható az a gyűrűje, amit állítólag másolok.

    Panyizsuzsiról nem másoltam és soha nem is fogok.
    Szomorú ez a feltételezés.

    Üdvözlettel: Réka

  34. Amit sokan vártatok itt van. Megszólalt a másik fél is Réka néven. Olvassátok el!
    Rékával ugyanazon vásárban árultuk az ékszereinket tavaly, sőt ugyanott, ugyanabban a kemencében készültek az ékszereink is.

  35. CorNit,
    velem kapcsolatban tévedsz, nincs miért magamra vennem a másoló megnevezését, mert egyrészt nem szoktam ilyet tenni, másrészt sosem készítek eladásra cuccot, úgyhogy ha másolnék is valakit, nem sérteném annak köreit.
    Nekem az alkotás öröme ad boldogságot, nem a haszonszerzés 🙂
    Valamint bárkivel szívesen megosztok bármilyen leírást, elkészítési módot.

    Réka, nagyon sajnálom a kialakult helyzetet, én nem láttam a Te gyűrűdet tolvajékszernek, ahogy írod, a színek és a forma választása is elég kötött a Ti tevékenyégetekben.

    Zsuzsi, remélem, hogy rosszul értem, és ezzel a közös vásártérről és kemencéről elejtett fél megjegyzésed nem azt akarja jelenteni, hogy íme, a bizonyíték, megvolt az alkalom és a lehetőség a lopásra.

  36. Szia Zsuzsi,

    Sajnálom, hogy eljutott idáig a helyzet itt.
    Rendkívűl szomorúnak tartom, ami itthon megy a másolás, engedély nélküli felhasználás, és „erősen más által ihletve” alkotás kategóriáiban.
    Úgy látom, rengeteg alkotó érzi ezt a bőrén nap mint nap, és nem tud vele mit kezdeni, mert szinte a befektetett energiát sem éri meg, csak vita, meg nem értettség és keserűség származik belőle.

    Szívesen ajánlok egy kifejezetten alkotóművészek jogaival foglalkozó ügyvédet, aki nagyon pontosan meg tudja mondani a határait annak, hogy honnantól kezdve sérülnek valaki szerzői jogai.

    A gond az, hogy ezt a kérdést nem a jogaiban sértett alkotónak kellene feltennie egészséges esetben, hanem annak, aki bizonytalan abban, hogy amit ő más tervei, munkái alapján létrehoz – nem teljesen 100% -ig ugyanúgy, az sért-e határokat.

    Ahogy átnéztem a hozzászólásokat, a legtöbb vélemény saját elképzelések alapján alakul azzal kapcsolatban, hogy lehet-e másolni, vagy sem, és a legtöbb esetben hibás a vélekedés.
    A rabszolgai módon való tökéletes másoláshoz képest még rengeteg lépés van távolodva az eredetitől, amíg még mindig szerzői jogokat sérthet. Itthon ezeket a dolgokat nagyon lazán veszi mindenki, ez a fajta lazaság, ami szánni való, sírni való. 🙁

    Az egyetlen bíztatás, amit eddig mindenkinek megírtam, akivel ilyen helyzetbe kerülve kommunikáltunk, hogy akármilyen jól másol valaki, az utolsó részletig is, egy dolgot nem tud lemásolni, a szikrát, ami egy gondolatként született meg, és a lelke a létrehozott tárgynak. Van akinek van szeme rá, hogy meglássa a hiteles alkotásokat, van akinek nincs. Mindenkinek saját ügye eldönteni, hogy melyik csoportot tekinti célközönségének.

  37. Sziasztok!

    Egyáltalán nem akartam ideírni, mert úgy érzem, hogy a vita már régen szimpátia-unszimpátia mentén mozog és nem a másolás/inspiráció kérdések mentén. Az eredeti felvetés így sajnos elsikkadt a viharban.
    Egyetértek azokkal, akik azt állítják, hogy először is tisztázni kellene, hogy mi a másolás (bár számomra ez nem kérdés). Nyilvánvalóan az tekinthető alkotóművésznek, aki nem másol szolgaian, hanem valami egyedit alkot. Ez azt jelenti, hogy ha inspirálódik is más munkája által, akkor sem másol le valamit egy az egyben, hanem hozzátesz magából, a saját világából, csavar rajta egyet stb.
    Az is egyértelmű, hogy nincs új a nap alatt, egymástól függetlenül is létrehozhatnak alkotók hasonló dolgokat. Hasonlót, ugyanolyat már nem.
    Örülök, hogy végre megjelent Réka is (Réka, nincs blogod vagy weboldalad, ahol megismerhetnénk közelebbről is?) és leírta, amit leírt. Miután ez a vita itt elharapódzott, ebben a kérdésben mi már nem fogunk tudni objektívan ítélni, csak személyes véleményünk lehet. Gondolom, mindenknek meg is van a személyes véleménye.
    Azt viszont továbbra sem értem, hogy a mákgubós oldalt miért kellett elvinni egy ilyen sárdobálós szintre?

    Még annyit: egy alkotónak a terméke kicsit olyan mintha a gyereke lenne… nem lehet érzelemmentesen viszonyulni ahhoz, ha megpróbálák „ellopni” az ötletet. Ha valaki másol és megcsinál valamit, onnantól ő is a magáénak érzi érzelmileg viszonyul hozzá.

  38. „megpróbálják” és „magáénak érzi, érzelmileg viszonyul hozzá” (félregépeltem)

    Közben látom, hogy Irisz is hasonlót írt, mint én az alkotásról magáról.
    „A gond az, hogy ezt a kérdést nem a jogaiban sértett alkotónak kellene feltennie egészséges esetben, hanem annak, aki bizonytalan abban, hogy amit ő más tervei, munkái alapján létrehoz – nem teljesen 100% -ig ugyanúgy, az sért-e határokat. ”
    Hogy ez mennyire így van!

  39. @Zsuzska
    Ne izélj mán velem, te lyány! Meg kellett néznem nagy értetlenségemben, mit írtam reggel, mert annyira nem értettem, hogy miért gondolod, hogy rád céloztam, ráadásul másolással. Még most sem értem. Én itt senkit sem sorolok sehova, mivel nemtom, ki milyen szinten űzi a melyik ipart. Lám, te is magadra vettél valamit. Sóhajtok. Épp erről írtam… Azt az öltözködős mindenit a bandának! Zsuzska, itt a mancsom, nem disznóláb!

  40. CorNit, nézd el nekem 🙂

    Amúgy a többször is belinkelt indexes topikban érdemi párbeszéd (agyalás) kezdődött a témával kapcs.

  41. Előzmény: boldog, tudatlan gyerekkor, amikor egyik költőnk tavaszról szóló versét szépen átformáltam, azaz minden tavasz szót átírtam őszre…készítettem illusztrációt is mellé…Nagy büszkén felolvastam anyunak. -Ez így nem lesz teljesen jó…-mondta. Halálosan megsértődtem!
    Fogalmam sem volt a jogról… most sincs sokkal több, de véleményem van.Fontos:
    nem tartom magamat művésznek, zseninek, tehetségnek, de vannak dolgok, amik kikívánkoznak a lelkemből. Ezeket elkészítem.
    Tehát ezt gondolom: mindenkinek van egyénisége,
    ami a művein keresztül megnyilvánulhat. Minden eredeti műben belesűrítve ott van az alkotó lelke, lélekzete, sóhaja, öröme, bánata, ábrándjai, élettapasztalata, tudása, lángolása, vagy éppenséggel kiégése…
    Ha megérint egy mű, beleég minden egyes sejtembe, később máshol, más formában,előbukkan.Ez egy csűrt, csavart, tekert, pödört, néha szétzúzott kép, amit átengedek a saját „szűrőmön”, magyarán nem lehet benne megtalálni az eredetit (reményeim szerint!).
    Lehet némi hasonlóság két ember munkája között, pl: a téma
    ugyanaz, de más a színvilág, a kidolgozás, a formák, a kompozíció…stb. Más a stílus, más a tárgy beállítása a fotón, más a kép háttere; máséval nehezen , vagy egyáltalán nem összetéveszthető…
    Én nem veszem át egy az egyben más alkotásait,vannak saját gondolataim is, terveim is és gonosztolvajbűnözőnek érezném magamat ( jogom van a saját érzéseimhez!!!), ha pl. Colette egyik táskáját megismételném, virágostul, mindenestül..(amúgy nem tudok varrni). Ez elfogadhatatlan érzés lenne!

  42. Szia Zsuzsi,

    Igen olvastam es abszolut igazad van!!!!!!
    A helyedben en is igy reagaltam volna es nagyon nem ertek egyet azzal aki azt mondja a 100%-os masolas renben van dolog………
    Az ilyenek tenyleg nem erdemelnek toled semmifele segitseget!
    Sajnalom,hogy lehuzod a rolot de megertem:(
    De azt is tudom,hogy te egy nagyon ugyes ambiciozus alkoto reven tovabbra is sikeres es viragzo uzletet vallakozast tudhatsz magadenak!!
    Ne hagyd magad es legfokepp ne hagyd,hogy az ilyen morallal elo emberek lehuzzanak…..

    Majd beszelunk es te csak csinald a szep ekszereidet meg valositsd meg az uj otleteidet!!
    Csak sajnalni lehet azt aki eladja magat kreativ alkotonak egy lopott otlettel…….

    Puszillak
    Andi

  43. Sziasztok!
    Pusztán az elvek mentén! A konkrét vitátlobbantó tárgyakat kizárva!:

    Irisz bejegyzésével értek egyet, a másolás egy pontosan meghatározható tevékenység.
    Ami szándékoltan más, az még nem változtat a lényegen.

    Zsuzsi!
    Csak tedd a dolgod! Arra figyelj amit szeretnél!

  44. Sziasztok!

    Mondhatni más szakterületen, mint Ti, mégis alkotó tevékenységgel foglalkozom.
    Olvastam a mákgubót, talán másképp, kicsit kívülről, de én is kaptam, erőt, lendületet. Azt hiszem, oka van annak, hogy itt vagyunk, és ezt ne felejtsük el! Ha úgy veszem, egy önkéntesen összeverődött szakmai csoport, aki jelen van. Alázat és tisztelet egymás, és egymás munkássága iránt, ezek híján nehéz az érdemi beszélgetés, még ha különböző vélemények ütköznek is.
    Az alkotásról:
    Ha szerencsések vagyunk, és ép minden érzékelésünk, befogadjuk azokkal a világot. Hat ránk, leképezzük. Ha még talentumot is kaptunk, egy különös, megfoghatatlan állapotban, kibuggyan valami új, mint egy forrás. Örömforrás. Az alkotónak, és a befogadónak!
    Az értékszülő alkotás olyan, mint a szárnyalás, és a röpte bárhonnan nézve gyönyörködtet!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

kurzusok

Ki beszél itt?

2007-ben egy cipősdoboznyi üveggel és egy öreg üvegvágóval, 3 kisgyerek mellett kezdtem  alkotó vállalkozásba. Később elvégeztem az Edutus Online Marketing Szakát és az ékszereimet kizárólag online értékesítem.

A misszióm, hogy iparművész, kézműves és alkotó nőknek megmutassam, hogyan menedzseljék Önmagukat, vállalkozásukat és érjenek el anyagi sikereket, az alkotói szabadság megőrzése mellett.

RÓLUNK MONDTÁk