Hozzászólás: A könyvmolyhoz egy hozzászólás

Szerző: Tóthné B. Krisztina

Tóthné B. Krisztina — Fri, 20 May 2011 15:01:25 +0000

Kimaradt a fele mondat:
A kreatív és az üzleti részt remények szerint egy fenékkel úgy sem tudnám ellátni.

Szerző: Tóthné B. Krisztina

Tóthné B. Krisztina — Fri, 20 May 2011 14:59:17 +0000

Köszönöm a hasznos válaszod!
Igen, tényleg nehéz kérdésnek tűnik. Mondjuk még odébb van a dolog megvalósítása, úgyhogy még nem kell döntenem.
Viszont olyan méretekben gondolkodom (micsoda haladás:), hogy egy fenékkel a kreatív+gyártáselőkészítési és az üzleti részt. (Köszönhető ez annak, hogy munkahelyemen gyártáselőkészítésben dolgozom, és több nagy varrodát látunk el néhányan munkával.)
Már csak a saját termékeimmel kéne ezt megvalósítnai. :) Na jó, kezdetben azzal is megelégszem, ha pár embert el tudok látni varrnivalóval.
Reménykedem, hogy a jósorsom összehoz “véletlenül” jó kapcsolatokkal.

Szerző: panyizsuzsi

panyizsuzsi — Tue, 17 May 2011 22:28:13 +0000

Szia Kriszta!
Érdekes kérdést feszegetsz. Ha nem érzel magadban elég erőt és / vagy affinitást az üzleté részhez, akkor valóban ajánlatos egy társ.
Ennek az előnyei:
nagyobb tőke
sokoldalú ismeretek (Te vagy a kreatív, Ő az üzleti)
munkamegosztás lehetősége

Azonban a következőket is látni kell:
oszlik a haszon
nem mindig van egyetértés stratégiai kérdésekben

Ha társsal kezdesz vállalkozni,akkor a szabályokat mindenképpen fektessétek le egy szerződésbe: jogok,kötelezettségek,valamint az,hogy ki és hogyan szállhat ki a közös vállalkozásból.

Ha ilyen embert keresel, akkor egyetlen tanácsot tudok adni: csak nagyon megbízható emberrel dolgozz együtt és akkor is minden legyen papíron!

Szerző: Tóthné B. Krisztina

Tóthné B. Krisztina — Sat, 14 May 2011 12:41:11 +0000

Kedves Zsuzsi!
Egy ötletemmel kapcsolatban kérem a véleményed, és itt írok neked, mert ehhez a blogbejegyzéshez illik talán a kérdésem.
Még mindig “feszeget” a gondolat, hogy majd vállalkoznom kellene, annyira szeretném, el tudom képzelni életformámnak. (Pillanatnyilag persze állásban dolgozom egy kisgyerek (na és férj) mellett, és a munkahelyemen fontos dolgokat tapasztalok szakmalilag, úgyhogy még nem jött el az idő, de várom az alkalmas pillanatot a vállalkozás indításáshoz.)
Nagyjából ismered a tevékenységemet (régebben csiribiribolt, ha nem emlékszel, belinkeltem a nevem alá termékeim archivumát).
Szerinted milyen ötlet az, ha (majdan) összeállnék egy üzletkötő vagy kereskedő végzettségű (netán befektetni is akaró) üzleti társsal?
Szerintem eredményesebb lennék társsal, bár sok internet marketing dolgot tanultam mostanság, de ez talán még kevés.
Egyáltalán hol lehet ilyen ismeretségekre szert tenni?
Köszönöm, ha válaszolsz, további jó munkát a vállalkozásaidhoz!
Kriszti

Szerző: Ági, aki főz

Ági, aki főz — Sat, 31 Jan 2009 20:59:49 +0000

Semmiképpen sem akarom itt bomlasztani a légkört, minden esetre köszi a választ. Ráadásul azt is gondolom, hogy a viták mindig előre visznek, gondolkodásra serkentenek, még akkor is ha nem értünk pontosan egyet.
Ha már a könyveknél tartunk, nálam sokkal avatottabb személlyel példálódznék, aki leírta, amit én gondolok és érzek az életről. Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyvében egyszerűen minden benne van, ami a hasznos, boldog élethez szükséges. De mégsem tanácsadó könyv, egyszerűen csak leírja, hogy mire jutott kutatásaival.
Ahogy láttam, most van egy újabb, kifejezetten a kreativitással, az alkotó élettel foglalkozó könyve is. Ezt még nem láttam, de azt hiszem itt mindannyiunknak elég hasznos gondolatok lehetnek benne. Ha elolvastam, majd beszámolok róla.

Szerző: Kis Csüny

Kis Csüny — Thu, 29 Jan 2009 09:15:36 +0000

Én is egyetértek. Az üzlet az más!

A termék kiakalítása mehet érzelmi szempontok szerint, sőt ez szerintem célszerű is. Egyrészt, mert nekem mint eladónak is szeretnem kell, másrészt mert a vevő érzelmeit fontos figyelembevenni. Ez azért van, mert ettől lesz jó a termék.

A vevőkkel és érdeklődőkkel való kommunikáció is lehet személyes, empatikus, az ő igényeit, érzelmeit figyelembevevő, de ennek is egy cél érdekében kell, hogy történjen.

Sőt, ha a stratégiába belefér néha egy-egy terméket lehet áron alul (akár effektíve veszteségesen) adni, de ezt egy befektetésnek érdemes szerintem tekinteni, az ügyfélkör kiépítése érdekében. Elégedett vevők tovább ajánlanak.

De alapvetően és összességében racionálisnak kell lenni, már persze akkor, ha ebből szeretnénk megélni. (Amennyiben csak hobbi, és mondjuk hobbinkat szeretnénk finanszírozni, az más, mert akkor “bevételnek” számít az öröm, amit nyerünk a dolog csinálása során, az elégededett, boldog vevőktől kapott visszajelzések, stb. is és a $-bevétel kisebb súlyt kap.)

És ez nem rossz, ettől nem vagyunk rosszabbak, ettől még lehet tényleg szeretni a terméket, a vevőt, az érdeklődőt, a munkatársadat:)

A Csüny vállalkozó párban én vagyok a racionális, aki számol, a célközönség igényeire figyel, stb., míg a párom a művészlélek, aki felötli az alkotások többségét. Úgy érzem, ez egy nagyon jó felállás egyébként, mert így a racionális gondolkodás nem rombolja a kreativitást, ugyanakkor az alkotás sem válik öncélúvá, és nem kell egy embernek kettébontani a figyelmét két “lelki beállítottság” között.

Hú, de hosszú voltam.

Kis Csüny

Szerző: Mónika

Mónika — Wed, 28 Jan 2009 17:53:30 +0000

egyetértek

(Én nagyon tudok spórolni, de sajnos költekezni is. A listádról már két könyvet olvasok párhuzamosan, mert én is úgy gondolom, hogy a szemléleten, a gondolkodásmódon múlik nagyon sok minden. Ebben ezek a könyvek is megerősítenek. Azt mondják, az embereknek nincsen pénze, mégis, nézz meg egy átlagos estét a tescoban..én nagyon odafigyelve vásárolok, de ahhoz, hogy jobban kijöjjek a pénzemből, több kell, néha teljesen máshonnan kell megközelíteni a dolgot.)

vattacukor mónika