Hozzászólás: Kleptokreativizmus és a szerzői jogok

Szerző: L. D. Marcsi

L. D. Marcsi — Sun, 19 Apr 2009 14:48:22 +0000

…sokat járatom az agyam ezen az egész témán….

Engem tulajdonképpen az állami lenyúlások bosszantanak leginkább… előfordult például olyan is, hogy beadtam egy pályázatra a munkám, amiről végül semmiféle értesítést nem kaptam de pár hónap múlva óriásplakátokon láttam viszont az ötletem… no most ebben az esetben is felmerül, hogy mi van ha másnak is ugyanez jutott eszébe… persze mivel összetett volt a dolog ezért érdekes… de előfordulhat… kihez is fordulhatnék? és ugyan minek???? körberöhögnének… mivel tudom bizonyítani, hogy márpedig ez az én pályázatom alapján készült.

Más esetek is voltak de arról inkább itt nem írnék…

Szerintem csináld csak tovább amit a szíved diktál és mindenki meg számoljon el a saját lelkiismeretével.

Szerző: L. D. Marcsi

L. D. Marcsi — Sat, 18 Apr 2009 19:33:22 +0000

Nem olvastam vissza mindent… nagyon érdekes a téma… és sajnálom, hogy mire rád találtam bezártál…

Nos… Én eredetileg a Kisképzőben érettségiztem kerámia szakon, Szalai Lászlő (egy remek ember, kiváló művész) volt a mesterem. Rá valóban még lehet használni ezt a szót. Ő roppant fontosnak tartotta, hogy a diákok ne másolják egymás ötleteit, saját önálló gondolataik legyenek. És bár én ezzel maximálisan egyetértek, mégis mostanában gondolkodtam rajta, hogy valahogy mégsem sült el a dolog olyan jól mint ahogy kellett volna. Valahogy félelmet ültetett el bennem ez az egész, ami gátolt a szabadságomban és végül valahogy abban is, hogy valóban kreatív munkákat hozzak létre… tulajdonképpen ha volt egy ötletem nekiálltam utánajárni, hogy ugye azt még nem valósította meg senki… de azzal kellett szembesülnöm, hogy igen igen igen… ettől persze minden alkalommal teljesen leblokkoltam, kifulladt az ötlet, mert ha valaki már előállt hasonlóval akkor kár bele energiát áldozni. Egymás közt is állandó probléma és feszültségforrás volt, hogy ki kit koppint… pedig lássuk be hasonló élmények tapasztalatok értek minket így azért hasonlóak voltak az ötleteink is. Mai napig probléma ez számomra ezért én nem is szoktam inspirációgyűjtés végett a neten kutatni inkább begubózódok, fotókat nézek,sétálgatok, rajzolgatok elsősorban megerősödök abban ami bennem megszületni kezdődik, és csak utána nézek körül, hogy hogy látják ezt mások… és a mai napig sok hasonlóságra bukkanok.. rokonlelkekre… de így már inkább örömtelibb a felfedezés mint frusztráló.

Persze még van sok lelki munka e-téren… én is nagyon el tudok keseredni azon ha valakinél rendre hasonlót látok mint ami bennem született meg, tudva, hogy ismeri a munkáim… És az embernek az önbizalmát is erősíteni-e kell… én hajlamos vagyok meggyőzni magam, hogy nem is, meg nem is olyan, ugyanmár… de a rossz érzés megmarad…

Másrészt meg azt is be kell ismernünk, hogy minden hat ránk ami körülvesz ha akarjuk ha nem… és sokszor előfordul hasonlóság…

nehéz kérdés… én is valahol ott látom a határvonalat, hogy kinek mi ehhez a belső magatartása, erkölcsi érzéke, értékítélete… stb…

Szerző: hoyacarnosa

hoyacarnosa — Thu, 16 Apr 2009 18:24:40 +0000

Zsuzsi a linkek nem megfelelőek. Nem az jön be aminek kéne.

Szerző: Csodaszarvas

Csodaszarvas — Wed, 15 Apr 2009 20:27:57 +0000

Most láttam, hogy a Meskára nemrég regisztrált egy új üvegékszeres. Fehér háttér előtt közeli képeket készít, a gyűrűje 3 színű. 2006-ban már foglalkozott ékszerkészítéssel. Akkor ki másol kit :)

Szerző: Erdeilepke

Erdeilepke — Wed, 15 Apr 2009 20:16:07 +0000

Alapból nem értem a dolgot, hiszen az az ékszert, amit elvileg másoltak, nem is a Meskán volt látható. Akkor hogyan másolhatta volna?
Mi a baj a fotózással? Ha megnézitek, katalógusokban ékszereknél és sok más egyéb dolognál fehér hátteret használnak, mert akkor semmi nem vonja el a figyelmet a fényképezett tárgyról.

Szerző: Ági, aki főz

Ági, aki főz — Tue, 14 Apr 2009 05:39:56 +0000

Szerintem Anyahajó most annyira jól összefoglalta azokat a kérdéseket, amik bennünket foglalkoztatnak. Mi lenne, ha erre válaszolnál Zsuzsi? Hiszen tény és való, hogy léteznek alkotó művészek és léteznek kézművesek, akiknek valójában az a dolga, hogy kézzel készített tárgyakat készítsenek, de ezeknek nem biztos, hogy teljesen egyedinek kell lennie.

Más: akkor én akár szomorú is lehetnék, hogy sem a recepjeimet, sem a fotóimat nem lopja senki. Talán ez a népszerűség fokmérője? (Kacsint)

Szerző: hoyacarnosa

hoyacarnosa — Mon, 13 Apr 2009 21:09:37 +0000

Nem bántottatok meg, csak szemet szúrt a dolog :) Ti se haragudjatok, hogy ezt megemlítettem. Néha úgy érzem muszáj, mert sokan azt árulják, amit elkészítettek egy leírás alapján…
Ezen kívül pedig sok “alkotóról” én is azt hittem, hogy valódi, egyedi kreativitásuk van, aztán ugye kiderült, hogy mégsem. Én pl. nem ismerem a Tilda figurákat, csak a meskáról párat. Addig azt sem tudtam, hogy ilyen van, de amikor már többen azt raktak fel, értetlenül álltam, hogy mi ez?? és miért árulják egyáltalán?
A gyöngyökkel az a helyzet, hogy a legtöbben mintáról fűznek. Valamilyen külföldi, vagy – kisebb eséllyel- magyar alkotó mintája alapján készítenek el ékszereket, erről a vásárlónak pedig fogalma nincs. És nem derül ki a turpisság, mert a vásárló nem az eredeti kitaláló után fog kutatni, hanem örül, hogy van egy szép ékszere…. vagy varrott figurája, táskája stb.
De ezzel sem akarok senkit megbántani! Ha vki beleviszi a saját stílusát stb. akkor még lehet igazi értéke a tárgynak. Szerintem.
Ráadásul a gyöngyözés keretein belül is van, hogy egy-egy ékszer szépsége annyira hatalmába kerít bármelyikőnket, hogy egyszerűen muszáj, el kell készíteni.
Ezzel csak azt szeretném közölni, hogy a legtöbb termék esetében, tehát nagyrészt legyen saját kreativitásunk által kikísérletezett és megalkotott tárgy, mert amúgy elég “gyermetegen” hat a dolog, még ha a vásárló ezt nem is érzékeli.

Szerző: doortje

doortje — Mon, 13 Apr 2009 20:11:13 +0000

nem leszek népszerú, de sztem az ilyen döfések és visszajelzések kellenek ahhoz, hogy az ember magát, helyzetét, helyét kicsit eltávolodva megnézze, elgondolkozzon rajta és okuljon belőle. Fel kell venni a harcot, én nem annyira az ügyvédi vonalra gondolok, hanem a szakmai harcra, egyre jobbnak kell lenni, egyre nagyobbat alkotni, a mákgubót meg NEM kinyirni! Hősiesen végigolvastam az összes posztot és én nem látom miért kéne bezárnia. Zsuszi, aludj rá pár napot.
addig kell csinálni, amig nem másolják :) addig biztos újat és jót csinálsz! Én Veled vagyok!!!

Szerző: szarvasmici

szarvasmici — Mon, 13 Apr 2009 17:46:27 +0000

Hoyacarnosa! Én nem mondtam, hogy nem láttam még igazán egyedi dolgot a Meskán! Lényegében a saját figuráimat is annak tekintem, ami meg nem az, az alá szigorúan odaírom, hogy honnan ered. Azt mondtam nincs új a Nap alatt, és a legtöbb dolog valahol már létezik. Én amikor belekerültem a Meskás világba mindegyik alkotóról azt hittem, hogy hihetetlenül kreatív emberkék, és ámuldoztam például a Tilda figurákon. De aztán sajnos szembesültem azzal, hogy ez valami meglévő dolog, és szinte mindenki csinálja. És ez kicsit kiábrándított. Magamat is fantáziátlannak tituláltam, amikor egy Tilda szabásmintához nyúltam, de ez már csak ilyen a textilekkel foglalkozó kézügyeseknél, hogy ki kell próbálni ezt is, azt is. De alapvetően ott lapul bennem is valami, ami csak rám jellemző. Még egy hete sem voltam a Meskán, amikor kaptam egy levélkét, hogy készítsek el egy mackót az én stílusomban. Akkor ezen én nagyon meglepődtem, de úgy látszik, felismerhetők voltak az én munkáim jellegzetességei. A gyöngyözők között sajnos nem vagyok otthon, nem tudom, hogy Ti hogyan működtök, de ha Neked konkrétan vannak olyan sajátos dolgaid, ami csak a Tiéd, akkor ehhez gratulálok, és meghajlok előtted.

Zsuzsi! Sajnálnám, ha ezek miatt a megjegyzések miatt feladnád a Mákgubózást. Abból indulj ki, hogy az iparművész vállalkozók többnyire tudják, hogy mi a dörgés, tehát nem is biztos, hogy ők olvasnak. Te valószínűleg nem így tervezted, de olyan alkotókat szólítottál meg ezzel a honlappal, akik olyannyira kezdők, hogy nem hogy iparművésznek, de még alkotónak sem nevezhetők. Én konkrétan hobbikézügyesnek, és nem alkotónak mondom magam. És akkor még a vállalkozás kérdése fel sem merült. De sok alkotgató nőtársunknak adtál erőt, és önbizalmat, meg vállalkozó kedvet ezzel a kezdeményezéssel. És ez a téma igenis érint bennünket is, hiszen talán sokan közülünk nem is tudják, hogy ötletet lopni nem illik. Ezt is meg kell tanulni!
Érdekvédelem? Ehhez valóban tisztázni kell a határokat. Mi mondható másolásnak, hol kezdődik a lopás, védett, zsűrizett termékről van-e szó, stb. Ha az én szarvasomat látnám meg valaki más tulajdonaként megjelölve, hát biztosan puffognék, de tenni nem tudnék semmit, hiszen nem zsűriztettem a termékemet, nem tettem semmilyen lépést, amivel bizonyíthatom, hogy ez az enyém, az én ötletem, az én mintám. Ha ez megvan -a Te esetedben igen-, akkor is elég képlékeny az ügy, de ezt már az előző megjegyzésemben leírtam. Persze legyen érdekképviselet. De a bejegyzésedben azt a kérdést tetted fel, hogy velünk fordult-e már elő ilyen. A képek pedig összehasonlításért kiáltottak. Valószínűleg sokan félreértettük a felvetésedet. Mert mi még nem vagyunk vállalkozó alkotók, és még nem így működünk!

Szerző: anyahajó

anyahajó — Mon, 13 Apr 2009 14:37:33 +0000

Hoyacarnosa, bocs, nem akartam senkit megbántani azzal a mondattal. Egyébként én a gyöngyökhöz nagyon nem értek, ezért ezekhez nem is tudok hozzászólni, elsősorban textilvonalon néztem, láttam sok olyat, amit már máshol is. De – és ez talán kiderült, én ezt nem minden esetben tartom rossznak, hiszen a hasonlóság ellenére nem pont ugyanolyan darabokról van szó.
(Egyébként én már nem vagyok a meskán, mióta megtudtam, hogy illegális számla nélkül árulni, elment tőle a kedvem, én nem szeretek csalni, ugyanakkor nekem ez csak egy hobbi, nem éri meg vállalkozást nyitnom.)