“LifeLongLearning” - 6 évesen komoly traumaként éltem meg, hogy az általános iskola 1. osztályának rövidke évnyitóját követően haza kellett menni. Én ugyanis akkortájt azt hittem, nyomban ottmaradunk az osztályteremben, sőt a továbbiakban egyáltalán nem is megyünk haza mindaddig, amíg mindent meg nem tanultunk a világról, a világból. Máig élesen emlékszem, hogy részemről milyen komoly sírásban végződött az ünnepség, amelynek végén szüleim és leendő osztályfőnököm türelmesen vígasztalt, hogy másnap végre egész biztosan elkezdődik az oktatás és én mindenképpen részt vehetek majd rajta.

Az elmúlt közel 30 év alatt aztán persze magam is hamar rájöttem, hogy a tanulás korántsem ér véget a gyerek- és ifjúkorral vagy a különféle iskolák osztálytermeinek látogatásával; gyakorlatilag az élet minden egyes helyzete és változása újabb és újabb tanulásra késztet minket. A hely és az idő függvényében ki így, ki úgy okosodik élethosszig – a módszerek száma szinte végtelen. A szerencsésebbek hamarabb válnak önmaguktól motiváltakká, személyes vagy szakmai okokból kifolyólag. A legügyesebbek pedig megtalálják a számukra tökéletes tanárt, mentort, konzulenst, gurut, szellemi vezetőt is az éppen aktuális életszakaszukhoz és szükséges fejlődésükhöz.

Mindehhez persze hosszútávú személyiségfejlődésen kell átesnünk, vagyis jó, ha mélyrehatóan megismerkedünk önmagunkkal: a képességeinkkel és a kvalitásainkkal, valamint a határainkkal és a korlátainkkal.

Neked milyen szakmai tudásra, tanulásra lenne szükséged épp most, ha egy varázslótól bármilyen képzést kérhetnél?

Tetszett? Oszd meg másokkal is!