Most olvastam egy könyvet, címe: Kreatív nők. Nagyon érdekes volt. Sajnos visszavittem a könyvtárba, a szerző nevét nem jegyeztem meg.
A lényege az volt, hogy míg a nők holisztikusan gondolkodnak, addig a férfiak lineárisan. És ez így is marad. A különbségek többek között ebből adódnak. Probléma ezzel nincs semmi, csak el kell tudni fogadni, és nem ránk erőltetni a “férfias” gondolkodást, problémamegoldást.
Bár azt gondolom, hogy mindkét nemben van ilyen-olyan szereplő is, a toleranciát mindenkinek gyakorolni kell.
Egymás támogatására, a pozitív visszajelzésekre pedig mindannyiunknak szüksége van.
/elválva,2 gyerek, 3 unoka, 1 vállalkozás, 4 kerék/

Hogy vállalkozás kapcsán is így van, azt sejtem, egyelőre nem volt alkalmam tapasztalni. De sok egyéb területen igen. Csomószor előfordul, hogy bár valamit simán el tudnék intézni én, mégis a férjemet is hívom, mert tudom, hogy másképp beszél egy férfi egy másik férfival. (Őt komolyan veszi, engem nem, pedig ugyanúgy képben vagyok.) Persze vannak kivételek, olyankor örülök, főleg a fiatalabb generációban, úgyhogy van remény!

Nekem nagyon tetszik a sok kis karrier! Igen, ez igy van és ez igy jól van. Főleg, mert ha az egyik kicsit romosabb éppen, a másik tud virágozni, és ha valamelyikben éppen nem tudunk jól szuperálni, az nem jelent teljes kudarcot, inkább pillanatnyi nehézséget.
Nekem az jut eszembe, hogy már vagy egy éve üzemeltettem a vállalkozásomat az adott helyen, amikor müszaki probléma merült föl a szomszédnál és nálunk. A szomszéd főbérlője személyében én mindig fekete bárány voltam, mert szerinte rontom az ő bizniszét, mivel ugyanolyan tevékenységet folytatok, mint egy tőle bérelt másik helység is (ergo ha azok tönkremennek, akkor nincs bérlője). A lényeg, hogy az emlitett müszaki probléma miatt beszélgetnünk kellett (amit korábban sosem tettünk). Az elektromos kapcsolókról és fázisokról volt szó. Keveset konyítok ehhez, nem is érdekel, de azt tudom, hogy bizonyos gépeknek az induláshoz szükséges egy bizonyos amper mennyiség. Amikor ez a mondat elhangzott a részemről, tátott szájjal nézett és nagy csodálkozásában képes volt benyögni a beszélgetésben még részt vevő harmadik félnek: figyeld csak milyen tájékozott ez a nő.
Engem nem érdekelnek ezek a beszólások, mert az sem érdekel hogy mit gondol rólam, de ezzel az egy mondattal sokat elárult. Ezek szerint az ő környezetében lévő nők nem rendelkeznek sok sütnivalóval és egyáltalán nem feltételezi, hogy egy nő is lehet tájékozott. Ez az ő szegénységi bizonyítványa, nem a miénk.

Szia Zsuzsi!
Részben sajnálatos, ami veled történt, részben viszont viccesnek is tartom, mindkét Csüny jót nevetett rajta, bár egyikünk egy igazán-igazán sikeres nő a férfiak között is:). Szerintem nagyon fontos, hogy tudjunk magunkon is szívből nevetni. Azt is gondolom, hogy mindig, mikor valaki érzéketlen, bántó, akkor ezzel valami olyasmit fejez ki, ami a saját problémája. Tehát aki három gyermekes anyaként mutatott be téged, annak nyilván van némi kompenzálnivalója a férfi-nő kapcsolat vonatkozásában. Még az is lehet, hogy ez nem is az ő hibája, hanem például az anyukájáé. De ez fordítva is van ám így, noha kevésbé hangsúlyos. Bizony nekem is elégszer megelőlegezik ismeretlenek a focibambulást és a tökvakarást, és egy-egy kényesebb témánál vagy vitában elég csak egyszer nem elég megfontoltan fogalmaznom, máris megkapom, hogy mennyire nem is értem én a nők problémáját. Pedig igazán toleráns, érzékeny és kreatív vagyok, emellett kitűnően megértetem magam a nőkkel – igazi beszélgetésekre gondolok. Szóval sok itt a sérelem mindkét részről.

Van egy olyan jelenség is emögött, hogy nem tudom éreztétek-e már, de az elvárásainkkal eléggé befolyásolhatjuk az emberek viselkedését. Könnyű kipróbálni: Ha feltételezed, hogy a párod egy veszekedés során például egyre idegesebb lesz, és meggondolatlan dolgokat fog a fejedhez vágni, akkor gyakran ennek ellenére így lesz, hogy éppen ellenkezőleg: megpróbál megnyugodni. A múltkor szégyen szemre összevesztek a Csünyök is, és azt éreztem, hogy meg akartam nyugodni, de nem ment. Később rájöttem, hogy máskor ennél a témánál rögtön a plafonon voltam, és joggal számított erre. És a fene megevett, de nem tudtam megnyugodni:). Na jó, eleget filozofáltam, jó gubózást!