A múltkori bejegyzésemmel a Nokia történet még nem ért véget. A férjem elment a telefonért, elhozta. Este nagy örömmel tettem vissza a kártyát és az aksit, majd visszatöltöttem az adatokat. Azonban az elromlott gombok nem működtek.

Reggel lázas telefonálásba kezdtem. A szervizben biztonsági őr van, nem kapcsol senkit, megadta a vevőszolgálat nevét. A telefonos kisasszony végighallgatta a problémámat és mondta, hogy vigyem vissza a szervizbe. Szentendréről a WestEnd-be, 3 gyerekkel, NEM. Mondtam mivel ők tévedtek, küldjön egy futárt. Nem küld. Kértem, hogy kapcsolja a főnökét. Nem kapcsolja, vigyem a szervizbe. Mondtam, hogy erről tudni fog a Fogyasztóvédelem, a Nokia Magyarország és a finnországi központ. Ez sem érdekelte.

Visszahívtam a biztonsági őrt. Végre egy segítőkész ember, aki elmagyarázta, hogy az szervizzel úgy tudok kapcsolatba kerülni, ha a beküldő boltot, azaz a Nokia WestEndet hívom fel. Nagy nehezen felveszik. Ugyanaz a történet, vigyem be, de már a cseretelefont maguktól felajánlják. Mondtam, hogy ez most már kevés. Kértem a főnökét, de házon kívül volt. Egy óra sem telt bele, visszahívott. Elmeséltem aznap már 4. alkalommal a problémámat. Mondta, hogy nehéz helyzetben van, de megoldjuk.

Az eredmény: kijön egy kolléga, elviszi a telefonomat, és ha készen van vissza is hozza. Délután hívott a kolléga. Jött, látott és elvitte a telefont! Udvarias volt, megígérte, hogy visszahozza és rajta lesz, hogy gyorsan elkészüljön. Ez a minőségi kiszolgálás! Ezt szeretem adni és kapni is!

Konklúzió: a központot nem érdekelte a problmám, Ő egy multi, én meg EGY ember, de a Nokia WestEnd vezetője mindent megtett, hogy legközelebb is Nokiát vegyek. Sikerült neki, azt fogok!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!