Vendégblogger: Dóri, a nem alkotó, de vállalkozó

Mákgubó felkért, hogy vendégbloggerként írjam le, hogy miből lett a cserebogaram. Régóta agyalok rajta, hogy hogyan is tudnám összefoglalni mindazt, ami az elmúlt másfél-két évben történt velem. Már az időbeni behatárolás is nehéz, mert habár hivatalosan ’csak’ nyáron lesz két éve, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy a frissen indított vállalkozás jól szuperáljon, de azért ez mégis egy hosszabb folyamat végpontjaként alakult így. Hoztam egy döntést és otthagyom a jól fizető, biztos kis állásomat és helyette saját vállalkozásba kezdtem. Ráadásul szakmát is váltottam! Nehéz megfogalmazni, hogy hogyan sikerült egy ötletből valós és működő vállalkozást kovácsolni, de azt hiszem, ezt várja tőlem Mákgubó. Legalább is remélem, mert receptet nem tudok adni, csak saját tapasztalatokról írni és esetleg inspirálni mindazokat, akik még nem merték meghozni a döntést.

Szeretném előre leszögezni, hogy én nem vagyok alkotó, művész, még csak hobbi kreatívkodó sem (sajnos), a ruhákat, amiket árulok nem én tervezem, nem én szabom-varrom. Én csupán csak kézben tartom a dolgokat, ötletelek (vagy álmodozok?), tervezek, szervezek, megvalósítok. A ruhák pedig valamelyest különlegesek, mert kismamaruhákról van szó, de ezek milyenségéről nem szeretnék külön bekezdést kezdeni, itt meg tudjátok nézni.

Az első kérdés mindig az, hogy miért kezdtem bele. Voltaképpen személyes okok vezettek oda, hogy egy irracionálisnak tűnő döntést meghozzak: feladtam a biztosat a teljes bizonytalanért. Sokan vészmadárkodtak, sokan nem bíztak bennem, a kereskedelem nehézségeivel riogatta. De én hittem, hogy jó, sőt, jobb lesz ez így. Most meg – két év távlatából – tudom, hogy életem egyik legjobb döntése volt a váltás. A váltásra azért volt szükség, mert amikor anya lettem, a prioritások igencsak megváltoztak, és ami addig esetleg jónak bizonyult, kisgyerekes anyaként már nem volt az. Már nem volt pálya a fix munkaidő (habár a vele járó havi fixet nem vetettem meg J). Folyton stresszben voltam, aggódtam, hogy a friss bölcsis mikor betegszik le, mikor kell táppénzes papírért rohanni a dokihoz, mikor nem tudok megint dolgozni, mit szól majd a főnök, stb, stb, stb. Ráadásul, az érdeklődési köreim is igencsak megváltoztak. Már nem kötött le annyira a munkahelyi gondolatvilág, jobban érdekeltek más dolgok. Így alakult, hogy ötvöztem a helyzetemben felmerülő két hiányosságot és magam hoztam létre azt, amire szükségem volt: saját munkahelyet hoztam létre saját szabályok szerint.

A második kérdés úgy szokott szólni, hogy honnan jött az ötlet.

Ez sem az egyik napról a másikra született. Amikor gyermekünk született, egyre jobban éreztük, hogy nagy hiány van Magyarországon a jó minőségű, mégis megfizethető baba-mama termékekből. Utáltam (még ma is) a sok kínai műanyagot, a színtelen gyerekbútorokat, az unalmas ruhákat, és még sorolhatnám hogy mi mindent. A küldetés tehát abban fogalmazódott meg, hogy megfizethető minőség. Azt is láttam, hogy más országokban sok ilyen van, ezt minden külföldi tartózkodásom alkalmával megállapítottam és sopánkodtam, hol vannak nálunk a színek, a formák, a minőség? És aztán bevillant, nekem kell ezt az űrt kicsit kitölteni. Nagyot álmodtam, de csak kicsit valósítottam meg, talán ez is az egyik kulcsa a dolognak – nem mentem ész nélkül az álmok után. Leszűkült a kör színes, formás, divatos és minőségi kismamaruhákra. Innen már minden ment a maga útján, az elhatározást némi számolgatás, latolgatás és néhány kérdés a hogyanra követte, de tudtam: kismamaruha boltot nyitok és felöltöztetem a kismamákat!

Miután kidolgoztam a terveimet (ami 2 év távlatából már irreális tervnek tűnik, de legalább volt ilyenem), jöttek a praktikus dolgok: létrehoztam a céget (Kft), megtaláltam a megfelelő üzlethelységet (Lövőház utca) és szerződést írtam alá a partnercégekkel (akik szállítják a ruhákat). Innen már könnyű volt: felmondtam a munkahelyemen és gőzerővel az előkészületeken dolgoztam. Kész terveim voltak, tudtam, hogy mit és hogyan szeretnék, de ezeket folyamatosan alakítgattam, újabb és újabb ötletek és helyzetek adódtak, amihez igazodni kellett, így folyamatosan formálódott, finomodott, letisztult és végül időre (!) elkészült a ’végtermék’, megnyílt a b.boom.

Alkotó nem lévén én ezt máris egyfajta alkotói folyamatnak éltem meg. Annyi hiányosságom azért volt, hogy nem egy ismert, tanult technikát alkalmaztam. Semmi tapasztalatom nem volt cégalapításban, könyvelésben, még üzleti tervet sem készítettem korábban, pénztárgépet meg végképp nem láttam korábban közelről. Azért volt persze olyan is, amiben volt gyakorlatom, hiszen előtte évekig irodában dolgoztam, ki tudtam dolgozni az adminisztratív folyamatokat és tudtam excelt használni, ami bőven kisegített mindenben. És talán az is nagy előny volt, hogy mindig is nemzetközi környezetben dolgoztam, beszélek három nyelven, sokat utaztam és sokat láttam. Ezek nem mindig készségekben kifejezhető előnyök, de mégis sokat segítenek.

Szakértői segítségem nemigen volt, legalább is olyan nem, aki támogatott volna, inkább le akartak beszélni, mondván Magyarországon vállalkozni nehéz és rizikós, a kereskedelem meg halott. Azért akadtak támogatóim is. Van egy kolleganőm, akire mint társra tekintek. Ő sokszor nem végzett konkrét munkát, de vele meg tudtam beszélni dolgokat, segített bizonyos döntésekben, mert aki egyedül vállalkozik, az bizony hamar rájön, hogy magányos vonatra szállt, és néha jó megosztani a vagont másokkal. Nem könnyű mindent egyedül csinálni viszont könnyű belefeledkezni a részletekbe és az bizony hamar összezavarja a fontossági sorrendeket. Amúgy nekem a legjobb élmény mindig a kollekciót közösen válogatni.

Az üzlet sikerét több mindenben tudnám mérni. Ebből egyet emelnék ki: a b.boom egy év alatt ismert márkanév lett. Ma már természetes, hogy a b.boom-ban vásárolnak a pocakosodók. Nyilván nagyon sok oka van annak, hogy ez kialakult: jók a ruhák, könnyű rátalálni a boltra, jó a honlapunk, van webáruházunk, vannak kifejezetten olcsó ruháink, nagy a választék, folyamatosan megújuló kollekció, kedves a kiszolgálás, és még sok-sok mindent el lehet mondani. De azt hiszem a jó marketing stratégiánk jutatta ide a boltot. Na nem mintha az magában elegendő lett volna, ahhoz kell mindaz amit fent felsoroltam, de ha nincs kommunikáció, akkor akármilyen szuper is lehet az áru, ha arra nem talál rá senki, akkor az semmit sem ér.

Mindig mindenki azt kérdezi, hogy hogyan csináljuk. Én nem érzem, hogy valami extrát csinálnánk, inkább talán az van, hogy csináljuk. Vannak kézenfekvő dolgok, amiket nem lehet megúszni, van egy erős arculatunk, egy jól megcsinált logónk, van szórólapunk, logós zacsink, világító reklámtáblánk, szép honlapunk, bannerünk, gyönyörű kreativ anyagaink, stb. Ezek egyenként nem a mi érdemünk, de együttesen adják a márkát, ezek tükrözik a b.boom-ot, ezek vagyunk mi.

És van valami, ami rajtunk kívül történik, erről Mákgubó is posztolt nemrég (link), ez a vevők egymás közti kommunikációja. Azt látjuk, hogy egyik vevő hozza a másikat. Egymás közt terjesztik a hírt, a forrást, a lehetőséget. És ha ez egyszer elindul, akkor az nagyon sokat tud hozni.

Azért hogy a sikersztori ne tűnjék tökéletesnek, azt azért elmondom, hogy a napokban 320 Ft körüli Euro nagy csapás számunkra is és komoly gondot okoz a mindennapokban. Alig várom, hogy vége legyen ennek a rémisztő állapotnak. Annak viszont örülök, hogy eltelt egy év, és sok-sok lelkes kismamának tudtunk sok-sok szép, jó minőségű ruhát adni.

És ha kíváncsi vagy arra, hogy mit szeretek a vállalkozói létetben, klikk ide.

Dóri a továbbiakban gyakorlati ötleteket fog adni a vállalkozás elindításához és üzemeltetéséhez. Olvassátok!

bakosflora
Az volt a bajom más hasonló témájú tanfolyamokkal, hogy ugyan jók, de inkább a kezdő szintről indulókat célozzák.
Zsuzsitól azt kaptam, amit ígér: tananyag olyanoknak, akik már túl vannak az első pár lépésen. Ráadásul Zsuzsi mellett ott áll elég meggyőző érvként a panyizsuzsi, hogy tőle érdemes lehet tanulni.
Már rögtön a Lépj Tovább! Kurzus legelső leckéjében találtam homlokra csapós mondatokat, ha csak annyiból állna az egész tanfolyam, nekem az is megérte volna. És hol vagyok még a végétől!
Bakos FlóraGubolyka

Még nincs vége…

El kell mondanom, hogy az APEH ügy kapcsán minden oldalról rengeteg levelet kapok, hogy mit és hogyan kellene törölnöm az oldalamon. Volt, aki a saját írásomba, véleményembe szólt bele. Ez egy blog. Felelősséggel tartozom azért amit leírok. Az igazat szeretem leírni, de nem megyek utána minden info igazságtartalmának. Hiszek abban, hogy ha én nem hazudok, akkor mások sem. Ez sok esetben naivitás, tudom, most is. Én magamból indulok ki. Azonban belekeveredtem valamibe, a szerdai bejegyzésem kapcsán. A látogatottságom nagyon megugrott, de nem ez érdekel. Az a fontos, hogy nagyon klassz témákról kezdtünk el beszélgetni és ezt szeretném folytatni. Ezért van a mákgubó. Szeretném, ha Magyarországon kialakulna és megerősödne egy erős minőségi árut és szolgáltatást nyújtó, egymást segítő kézműves, iparművész réteg. Azóta minden ezzel kapcsolatos infót közzé teszek és igyekszem pártatlan maradni.Ezért közzé teszem a meska levelét is:

Kedves Zsuzsi!
Sikerült az ügy végére járni azzal kapcsolatban, hogy a “zöldtornyos
lakói” blog írója azt állította, hogy az Apeh próbavásárlás során
megbüntetett valakit a Meskán.
Kiderült, hogy a hírnek semmiféle valóságalapja nem volt, a szóban
forgó blog azóta már nem is nyilvános, mint ahogyan egy másik sem, amelyen ugyanezt állították.

Ezért kérjük, hogy a Meskát érintő valótlan állításokat tartalmazó bejegyzéseket és minden ahhoz kapcsolódó hozzászólást törölj honlapodról.

Köszönjük,
Bori és Réka

A válaszom pedig ez:

Sziasztok!

Mivel ez egy blog és nagyon sok érdekes, sőt építő bejegyzés is született, törölni nem törlök, de a leveleteket közzétettem!

Üdv, panyizsuzsi

Mostantól ezzel a blog bejegyzés körül kialakult helyzettel nem foglalkozok. Azonban az adó ügyekkel, hogy hogyan tudjuk a saját vállalkozásainkat legálisan és a legoptimálisabban működtetni, azzal igen! Sőt nagyon is. Mostantól vendég bloggerünk lesz Szigeti Ami, az onlineadózás.hu szakértője, aki havonta fog a mákgubón posztolni adózási kérdésekről.

Olvassátok a mákgubót és iratkozzatok fel a hírlevélre a jobb oldalon!

Na most van vége!

borodykriszti

Annak ellenére, hogy én éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem tudtam, hol akadtam el, meg sem tudtam magamban megfogalmazni. Zsuzsi a Lépj Tovább! Kurzusban erre rögtön ráérzett és mondta a megoldásait! Pont erre volt szükségem!

Borody KrisztinaSilk&More

Ingyen reklám – Potya Péntek

Elküldtem a válaszlevelet a panyizsuzsi-mákgubó közös Potya Péntek nevű játékára elfogadott szponzoroknak. Köszönöm, hogy ilyen sokan jelenkeztetek. A játék már el is indult, nézzétek meg itt!

Ha pedig híresztelni szeretnéd, akkor itt a banner és a kód:

<a href=”http://www.panyizsuzsi.hu/hun/blog/?cat=60”><img src=”http://makgubo.hu/wp-content/uploads/2009/03/potya125-125.jpg” width=”125″ />

tano-moni

A Lépj Tovább! kurzuson rengeteget tanultam, talán nem is hiszed, de az összeszedettséged, a precízséged teljesen átjön és bár eddig is követtem a tevékenységedet, de így belelátva még inkább úgy gondolom, hogy nagyon jó döntés volt elköteleződni erre az évre. Végre olyan embertől tanulhatok, aki tisztán látja, hogy miken megyek keresztül, és melyik vállalkozási szakaszban mi a teendő, mert, hogy ő is átment ezeken.

Tanó Móni

Pénz kérése “számlázás” PayPal-ban

  • lépj be a saját PayPal-odba.
  • a legfelső sorban a My Account fül helyett válaszd a Request Money fület
  • az Recipents e-mail address mezőbe írd be annak az illetőnek az e-mail címét, akitől a pénzt igényled VAGY válaszd ki a legördíthető listából a nevét, ha már küldtél neki régebben paypal számlát (ajánlatos előre megkérdezni, hogy az illető használ-e PayPal-t és milyen e-mail címmel!)
  • lejjeb a küldendő összeget és annak pénznemét kell megjelölni
  • legalul a goods (termék), eBay (ebay) és a services/other (szolgáltatás/egyéb) opciókból válassz egyet
  • klikkelj a continue gombra
  • ellenőrizd le az adatokat
  • klikkelj a request money gombbal fejezheted be a tranzakciót, aminek sikerességéről a rendszer e-mailt fog Neked küldeni

Ugye ez sem bonyolult? Maradt még valami kérdésed? Tedd fel a kommentekben!

fordos_bence

Talán 2009-et írtunk mikor észrevettem egy Panyi Zsuzsi nevű lányt, akinek a dolgai a csapból is folytak :) , nem volt nap, hogy ne jött volna szembe valamilyen módon, s gondoltam tőle lehetne tanulni… Közben azért nekem addigra már lett egy jó weboldalam és elkezdtek jönni a munkák, de igazán akkor indult be a boltom, miután …Zsuzsival rendbe tettük a dolgokat. Ezek után olyannyira el voltam kényeztetve a megrendelőktől, hogy nem volt szükségem semmilyen menedzsmentre, vagy reklámra, egyszerűen jól mentek a dolgok.

Fördős Bencefordosbence

Sok kérdés, sok válasz

A nyílt napon rengeteget kérdeztetek. Mostanra összesítettem őket. Nem egyesével fogom őket megválaszolni, hanem nagy kérdés csoportokat csináltam belőlük és azokról írok most!

Gondolkodásmód, időbeosztás: én sem így születtem. Sokat olvastam, tanultam. Leginkább a gondolkodásmód és a hozzáállás a fontos. Innen már egyenes út az időbeosztás. Igaz a legnehezebb pedig önmagunkon változtatni, de enélkül nem lehet vállalkozni!

Mennyi idő beindítani, meddig viszi a pénzt? Ez nagyban függ a tervezéstől és a bevezetési módszerektől. Pl. attól, hogy mennyit költesz reklámra és az mennyire hatékony, azaz mennyi bevételed van belőle. Itt is fontos, hogy legyen egy terved, azaz tudd, hogy mikorra, mit szeretnél elérni és ehhez milyen eszközök és mennyi pénz kell! Ha a terv szerint haladsz, akkor nincs gond. Azonban ha nem jön be a terv, akkor azonnal korrigálni kell.

Bukás: Mint meséltem, hogy mi elbuktunk egy céget. Miért? Nem volt terv. Sem hosszú távú, sem éves, semmi. Amikor gond volt először nem vettük észre, mert nem volt egy cél, amihez viszonyítani lehetett volna. Amikor már láttuk, hogy baj van, akkor akkora baj volt, hogy nem lehetett korrigálni.

Órabér és az árazás: Többen kérdeztétek ezt is és hozzá tettétek, hogy a magyar ember zsebéhez akarjátok szabni. Én azt mondom, hogy a saját szükségleteidhez szabd, majd később pozicionál úgy a terméket, hogy az megmagyarázza az árat. Az Andrássy úton lehet kapni több 100.000Ft-ért táskát és megveszik. A tiedet ennek a töredékéért miért nem vennék meg?

Magánkiadás, könyv, DVD: Ebben nem vagyok otthon. Itt egy megjegyzésem lenne. Azt éreztem a hozzászólásban, hogy a termék minden részlete ki van találva. Ilyen részletesen kitaláltad azt is, hogy kinek és hogyan adod el, hogy hol találod meg ezeket az embereket, mennyit kérsz a termékedért, hogyan reklámozod?

Az ismerősöknek hogyan árulsz? Ha tudod, hogy az ismerőseid szeretik a termékeidet, akkor miért nem adsz nekik belőle ajándékba (vendégség, névnap, szülinap). Ez egyben ajándék és reklám. Ha jó a terméked, akkor sokan meg fogják tőlük kérdezni, hogy honnan van. Ekkor az ismerős elkezd rólad regélni, hogy egy tök jó fej barátnőm…. Ez pedig a világon a legjobb reklám: a szájról-szájra reklám. Gondolj csak bele, ha neked kell egy jó varrónő, akkor a szuperinfót nyitod ki vagy a barátnőidet telefonálod körbe?

Fotózás, fotósátor. A panyizsuzsi ékszerek nem műteremben készülnek. Teljesen egyszerűen a szabad ég alatt, egy hófehér dobozba téve vannak lefényképezve.

Reklámozás nyomulás nélkül: Ne azt mond valakinek, akit rég nem láttál, hogy vásároljon nálad, hanem csak meséld el mivel foglalkozol, ha érdekli, adj neki egy elérhetőséget és kész. A többit bízd rá!

WAMP Erre doortje hozászólása a válasz. Ő első kézból tudja. Én még annyit tennék hozzá, hogy igenis lehet több helyen kisebb design piacokat/vásárokat szervezni, akár helyi szinten, úgy, hogy pár ember összeáll. Tessék összefogni és egymást segíteni!

fordos_bence

Talán 2009-et írtunk mikor észrevettem egy Panyi Zsuzsi nevű lányt, akinek a dolgai a csapból is folytak :) , nem volt nap, hogy ne jött volna szembe valamilyen módon, s gondoltam tőle lehetne tanulni… Közben azért nekem addigra már lett egy jó weboldalam és elkezdtek jönni a munkák, de igazán akkor indult be a boltom, miután …Zsuzsival rendbe tettük a dolgokat. Ezek után olyannyira el voltam kényeztetve a megrendelőktől, hogy nem volt szükségem semmilyen menedzsmentre, vagy reklámra, egyszerűen jól mentek a dolgok.

Fördős Bencefordosbence