Kleptokreativizmus és a szerzői jogok

Mostanság lelassult a blog, hiszen egy képzésre járok, amit iparművész vállalkozóknak szervezett a Seed Alapítvány. A trénertől tanultam ezt a szót: kleptokreativizmus. Vicces szó és jót mosolyogtam magamban a hallatán, pedig már velem is előfordult, hogy másolták a dolgaimat, de mostanra túl lettem rajta.

De most megint történt valami. Az egyik árusító helyemen megjelent egy új üvegékszeres, ami természetes. Az, hogy ugyanolyan szögben és ugyanolyan háttér előtt fotózza a dolgait, arra azt mondom, mert nagyon toleráns vagyok, hogy még elfogadható. No, de ugyanazt a terméket elkészíteni már a törvénybe ütközik.

A képeket lecseréltem linkekre. Ez a saját , ez pedig a másé!

idézet a honlapomról:

A www.panyizsuzsi.hu weboldalon látható ékszerek, a róluk készült fotók, egyéb grafikai alkotások a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvény értelmében szerzői művek és a törvényben foglalt jogvédelem alatt állnak. Az itt említett szerzői művek bármely jogosulatlan felhasználása – különösen de nem kizárólag annak másolása, átdolgozása – jogsértés és a törvényben foglalt jogkövetkezményeket vonja maga után.

Nekem ez nagyon durva. Ha nem történik változás, akkor irány az ügyvéd!

Veled fordult már elő ilyen, ha igen vagy van véleményed, akkor írd meg a hozzászólásokba és irakozz fel a jobb felső sarokban a hírlevélre?

tano-moni

A Lépj Tovább! kurzuson rengeteget tanultam, talán nem is hiszed, de az összeszedettséged, a precízséged teljesen átjön és bár eddig is követtem a tevékenységedet, de így belelátva még inkább úgy gondolom, hogy nagyon jó döntés volt elköteleződni erre az évre. Végre olyan embertől tanulhatok, aki tisztán látja, hogy miken megyek keresztül, és melyik vállalkozási szakaszban mi a teendő, mert, hogy ő is átment ezeken.

Tanó Móni

Comments

  1. Zsuzsi, szerinted ez jó megoldás? Szerintem te is támadsz valakit, akitől talán személyesen kellene megkérdezned az ő igazságát. Megegyezni, megbeszélni csak személyesen lehet valamit. Ha a másik erre nem hajlandó, akkor kezdheted ellene a negatív reklámot- bár a negatív reklám is reklám :o(.Aki pl. a Flickr-on kiteszi a képeit, az vállalja vele azt is, hogy mások megnézik, a maguk módján alakítják vagy nem, de felhasználhatják. Szóval így lesz az egyediből tömegcikk.

  2. A Meskán ahogy elnézem már ketten is másolnak és egyre megdöbbentőbb a hasonlóság. Bár ez az én véleményem, de számomra már kiböki a szemem.

    Az oké, hogy egyetlen kézműves nem láthatja el a fél országot a termékeivel, előbb utőbb pedig amúgy is másolni fogják, ha valaki pénzt remél belőle, meg van hozzá képe.
    Nekem fogalmam sincs, hogy hol a határ, ki szabja meg, vagy hol van leírva olyan, hogy mekkora hasonlóság jelent másolást.
    Az én véleményem az, hogy egyértelműen másolnak téged.
    Mert érdekes módon azért vannak, akik ugyanezt az üvegműves műfajt űzik, mégsem ugyanolyan design-ban.

    Az rendben van, hogy egy-két vmit lemásolnak, mert annyira de annyira csábító (én is tettem már ilyet)… De az a minimum, hogy odaírja az eredeti kitalálónak a nevét, vagy legalább egy kicsit próbáljon már meg önállóan kreatív lenni, mert szerintem ez a fajta megnyilvánulás égő, lenézésre méltó.

    Én annyit tudok tenni, hogy bejelölöm a meskán az illetőt, miszerint szabálytalanul járt el (azt hiszem még van ilyen funkció..)
    Amúgy pedig nagyon kíváncsi vagyok a Boriék válaszára.

  3. Ja és elnézést ha néha úgy fogalmazok mint egy óvodás :D

  4. Vacskamati: rákerestem (az előbb) a bikinis ékszerekre, én mondjuk teljesen másképp csinálom, másképp néz ki és más is az anyaghasználat. Az általam emlegetett lány ékszere nagyon durván hasonlított az enyémhez és az anyaghasználat is ugyanaz volt. (Értem ezalatt hogy ugyanúgy gyurma, ugyanúgy csipke szegélye volt a bugyinak, stb.) Ez bizony másolás… Egyébként Zsuzsi kérdésére válaszolva: nem szóltam végül a lánynak. Fel akartam tenni a bugyis ékszerét a blogomba (név nélkül), hogy döntsék el az olvasók, mit gondolnak. Aztán nem volt kedvem és energiám az egészhez. :-(

    A sütikkel meg érdekes a helyzet. Nem tartom egyedinek, de nem úgy kezdtem készíteni őket, hogy beírtam a google-ba, hogy sütis ékszerek gyurmából, majd a találatok alapján elkezdtem készíteni én is. Volt egy ötletem (konkrétan ha jól emlékszem, a fánktól indult az egész), viszont nem bírtam magammal és rákerestem, hogy létezik-e már ilyen. És persze igen, annyira nem egyedi, hogy nagyon sokan csinálják külföldön. Ez másolás? Lehet.

    Ez az egész nagyon ingoványos talaj, mint ahogy fentebb is írták már többen. Pl a suliban (ötvösnek tanulok) hozott valaki egy rakás színes plexit. Persze rögtön elkezdtünk ötletelni, hogy ezüsttel kombinálva hogy lehetne ékszert készíteni belőle. A terveken szereplő ötletem kb. fél órája nézett vissza rám egy külföldi blogból… Ha előbb megvalósítottam volna a gyűrűt, akkor tuti, hogy másolnám az illetőt? Teljesen egyszerű alapformákról van szó, így simán esélyes, hogy valaki más ugyanezt már megcsinálta a világon…

    Sőt, néhány hete csináltam egy ezüst-plexi szív alakú gyűrűt. Már félig kész volt a gyűrű, amikor a tanárom mondta, hogy melyik magyar iparművész csinált már hasonlót. Rákeresetem, és tényleg. Igaz, neki teljesen mások az arányok, átlátszó plexit használ, szöveget gravíroz bele, és nem használ ezüstöt sem. Akkor most másoltam? (És erre azt válaszolta a tanárom, hogy egy rakás szív alakú gyűrűt tudna mutatni, mert alap forma, mégsem mondjuk, hogy XY megcsinálta egyszer a szívecskés gyűrűt és azóta a fél világ másolja…)

    Fura ez az egész. Épp ezért nem is nagyon lehetne levédetni a kitalált termékeket… Elég egy picit változtatni a levédett ötleten, és máris lehetetlen bizonyítani, hogy biztos a másolás.

  5. Theia: Szerintem az, ha valaki a világban, akár az országon belül ugyanarra, hasonlóra jut a tervezés során előfordulhat. Engem nem zavar, ha valaki japánban ugyanezt csinálja, ugyanígy. Ne adj’ Isten másol. Sőt kicsit örülök, hiszen tetszik neki a munkám. Ő kiszolgálaja a japán nőket, mi meg itthon a magyarokat.
    De az, amikor ugyanabban a körben (online áruház, magyar kreatív blogok vagy éppen egy vásári találkozás után) jut ugyanarra a designra, ergo megnézte mit csinál más és saját kreativitás hozzáadása nélkül inspitrálta, akkor az véleményem szerint másolás. Ki ne nézné meg a nyitólapi termékeket, ki ne vetne rá egy pillantást, mielőtt a magáét tölti fel. Nem lehet nem megnézni!

  6. Theia, igen, igazad van. Míg Zsuzsiék esetében -most már egyre határozottabban azt kell mondanom-, hogy legfeljebb inspirációról lehet szó, a Nova által említett delikvens annyira egyértelműen másol, hogy nincs az az ítész, aki ezt másként látná. Nem csak a tiétekre, de más meskás alkotó ékszereire is rögtön ráismertem.

    Azt gondolom, nem érdemes átesni a ló túlsó oldalára, nagyon kevés az a kiváltságos, aki teljesen új, egyedi technikát, ábrázolásmódot tud bevezetni (sikeresen). A gyűrű – többnyire, szerencsés esetben- csak kerek marad, a táska meg belül üreges.. :P
    Azaz egy művész, aki valóban művész és nem csak egy jó kézműves, képes belevinni bármilyen alkotásába azt az egyediséget, ami őt mástól megkülönbözteti, és innentől kezdve lehet az alapötlet hasonló is. Visszatérve a kiindulási példára, én pl. – tök laikusként- igenis látom a különbséget Zsuzsi és a másik ékszerkészítő darabjai közt. És ez nem minőségi különbség, csak másság.

    Zsuzsi, a Seeds-esek állásfoglalása, tanácsa végülis mi volt a témában?

  7. A Seed-nek nem feladata állást foglalni a témában és nem is kértem erre Őket. Az ügyvéddel azonban már beszéltem, de erről itt nem mondok semmit!

  8. ugylatszik nem csak az en hazam tajan tortennek hasonlo finomsagok, sziasztok!

    nagyon hihetetlenul kenyes tema ez. ugye az inspiracio. kell, kotelezo, ettol fejlodunk, ettol lesznek a celok nagyobbak,szebbek. node. lopni nem szabad. van egy hatar. embere valogatja kinek mi. az en inspiralodasomrol: 7 eve fotozok, a babas-mamas vonalon egy olyan stilusban, ami meg itthon anno nem letezett. benne van a lelkem, mindenem. termeszetesen inspiralodom/inspiralodtam jomagam is, de keptelen vagyok lopni. nem lennek muvesz, ha nem vinnem bele magam, a szivem is. en erre torekszem, h a munkamban ott legyek en is. tulajdonkeppen a muveszet igy mukodik. vki irta, es mennyire igaza volt, az emeberek lustak, es a legkisebb idoraforditassal szeretnek elerni azt, ami masnak akar evekbe is telhet.
    ugylatszik most van szezonja a lopasoknak, a levedesek nepszerusitesenek..
    ..
    irom velem mi tortent:
    a honlapomon levo bemutatkozo szovegemet es infokat, tobben is, bar reszleteiben, de leloptak. vicces:)
    finomabb: fotozast hirdeto portal: az uzemelteto ellopta egyazegybe a kepeimet, kb 10 et, leszedte(!!) a logot es feltette ra a sajatjat. sajat kis kedves parsoros idezetet is tolt a kepem ala:) azonnal felhivtam es felszolitottam ra, h szedje le. ketto perc mulva leszedte.
    ezenkivul tobb fotos kezdett el azon a vonalon kreativkodni mint en, van olyan kep, amin tokeletesen ugyanazt a kelleket, beallitast hasznalja az illeto. ez az illeto okozta nekem legutobb a legnagyobb bosszusagot, ugyanis korulszaglaszott nalam egy befizetett fotozas alkalmaval. sunyin. aztan tette is fel gyorsan a kepeit, ugyanolyan bealitott szogekben, fenyekben..stb stb.. Ot is felhivtam. megjegyeztem, h milyen kreativ modszerei vannak az uzlete beinditasahoz (lasd: szaglaszas) es, h a tovabbiakban hasznalja sajat kreativ erejet.
    mara mar megnyugodtam, es rajottem, h ez van, egyutt kell vele elni, de nem szabad mellette szo nelkul elmenni. lopni pedig nem helyes. arra viszont rajottem, es ebben van az igazsag: az igazi konkurencia nem lop!

  9. Egyetlenem: Köszi az írásodat, szeretem a honlapodat. Azt mondtad: Az igazi konkurencia nem lop. Ez így van. Nekem a szomszédom üvegékszerezik, együtt kezdtük, ha valamelyikünk kifogy anyagból segítünk egymásnak. Ott van Vadjutka is, akivel kifejezetten jóba vagyok. Nem zavarjuk egymás köreit, de a panyizsuzsi és vadjutka stand nincs egymás mellett a WAMP-on. Teljesen békés az együttélés.
    … és még egy az igazi művész tud fejlődni, tud megújulni, ALKOTNI! A másoló csak másolni tud. Kinek meddig terjed a saját kreativitása. Az elsőt tisztelem! Nagyon.

  10. oo, micsoda meglepetes, h ismered a blogom, orulok neki:)
    a makgubot csak nemreg talaltam meg, anyahajon keresztul, es azt kell mondjam, nagyon szep munka.
    ..
    igen, a fejlodes foleg a muveszi szakmakban alapveto. fejlodes nelkul nincs ujabb es ujabb cel, nincs szenvedely. szenvedely nelkul pedig ures minden.
    ..
    nagyon orulok ennek a cikkednek, picit magam is atertekeltem a dolgokat.

  11. Nem tudom, hogy ebben a konkrét esetben beszélhetünk-e lopásról, és nem tudom, hogy van-e értelme foglalkozni a dologgal, ha igen. Az ilyen letisztult, egyszerű formák esetében azt gondolom értelmetlen dolog azt keresni, hogy lopott ötlet-e vagy sem. Más dolog egy festmény, egy bonyolultabb téma, amin valóban egyértelmű a készítő stílusa, ecsethasználata, technikája. A bemutatott két gyűrű esetében is elég egyértelmű, hogy különböző, de lehet egyazon alkotó két különböző munkája, mondjuk a türkiz-lime-királykék korszakából. Én nem mondanám, hogy nem lehetne ráfogni, hogy mindkettő Panyizsuzsi munka, mert Neked is vannak jobb, és rosszabb napjaid, biztosan Te magad is észreveszed az alkotásaidon, hogy ott van rajtuk a hangulatod bélyege. Nem értek az üvegművészethez, fogalmam sincs róla, hogy előfordulhat-e az, hogy más formát kapsz, mint amit elképzeltél. Az én esetemben bizony nagyon gyakori, hogy ugyanannak a figurának az esetében, ami előző nap vigyorgott, a másnap elkészített ikertesója már szomorkás, vagy melankolikus, vagy idióta. Pedig egy minta, egy készítő, és ugyanaz az anyag. Így aztán az a gondolat sem meglepő, hogy két vagy akár több alkotó esetében is ugyanaz a kép alakul ki egy témáról, és látszólag olyan, mintha egymást másolták volna.
    Más kérdés az, hogy mi van, ha valóban másolásról van szó. Én azt vallom, hogy nem létezik olyasmi, amit már valahol, valaki ne talált volna ki. Én magam is folyamatosan gyűjtöm a nekem fölöttébb tetsző plüssfigurák képeit, különösen amióta internetezem. Mindig eltervezem, hogy ezt, vagy azt majd megcsinálom, de mindig felülkerekedik a saját, önálló ihletem, ötletem. De tény, és való, hogy sok apró részletet azért alkalmazok, mert valahol nagyon megtetszett. Nem tudom, hogy ugyanúgy készítem-e technikailag, mint más, de tény, hogy hasonló irányvonalakkal más is csinálja. A végeredmény persze mégis egyedi, legalább is azt mondják az én munkámról. Sehol nem láttam olyan egeret, és szarvast, mint az enyém. Ha látnék, valószínűleg nem az jutna eszembe, hogy ezt tőlem lopták. Én például a Burdából sem tudok úgy varrni, hogy fogok egy szabásmintát, és megvarrom ugyanúgy a modellt, ahogyan a magazinban láttam. Nem, én összerakom 2-3 nekem nagyon tetsző modell részleteit, és így kreálok valami teljesen újat. És mégsem új, hiszen a részleteiben csent dologról van szó, de attól, ahogyan magamévá tettem, már beleraktam a saját önálló énemet, az egyéniségemet. Így van ez minden másolással, így van ez a waldorf babákkal, a Tildákkal, hiába egyazon minta, mind más és más, nincs köztük két egyforma.
    Én azt gondolom, hogy jogi értelemben sem lehet megtámadni azt, aki Tőled “lopott”. Ha Téged ez bánt -mármint a lopás-, akkor sajnos le kell nyelned a békát. Ez a gyűrű nem lopott, ez teljesen más mint a Tiéd, csak színeiben és formájában emlékeztet a Tiédre. Nem tudod rábizonyítani, hogy az ötlet Tőled származik. Gondolom a technika sem egyedi és utánozhatatlan. Ráadásul ez az illető megdolgozott az alkotásával. Még akkor is, ha a Te munkádat másolta, hiszen leírást gondolom nem mellékeltél hozzá, tehát neki magának kellett kiókumlálnia, hogy hogyan legyen olyan, amilyen.
    Apropó színek. Nem lehet, hogy egészen egyszerűen arról van szó, hogy a magyar piacon ezek a színek elérhetőek? Mert konkrétan a foltoskodók között ez jelenti a problémát, hogy sajnos ugyanabból a 10-15 anyagból kénytelenek dolgozni, így esélyes a plágium gyanúja.

  12. A dolog tényleg sok összetevőből áll. De a vége akkor is az, hogy aki kevésbé kreatív, az másolja azt, aki valóban az. És akkor a valóban kreatívnak ez rosszul esik. Nagyon.
    Ez ugye akkor igazán bosszantó, ha valaki itthonról másol, mert ehhez kicsi ez az ország. De ahhoz meg a saját időnk túl drága, hogy pereskedjünk, marakodjunk..stb.
    Hogyan tudnánk valamiféle érdekvédelmi szervezetet felállítani? Ezt, Zsuzsi, főként tőled kérdem.

  13. Vattacukorhajú írta: Hogyan tudnánk valamiféle érdekvédelmi szervezetet felállítani?

    Te jó ég! El sem hiszem. Ezért írtam az egész posztot, hogy erről beszéljünk. 62 bejegyzésnek kellett “eltelnie”, hogy ez előkerüljön. Örülök, hogy előkerült, de még engedjétek meg, hogy emésszem az előzőeket!

  14. jaj én tudtam:)) csak elutaztam pár napra:)

  15. Szerintem imanart is pont ezt vetette fel még valahol az elején.

    Egyébként egy ilyen érdekvédelmi szervezet felállításához szükség van arra, hogy pontosan definiálható legyen, mi az eredeti, mi a másolás és mi a lopás. És szerintem itt a bökkenő. Erről beszéltünk eddig, hogy ez képtelenség. A meskás alkotók közül még nem nagyon találtam olyat, aki totál eredetit alkot, olyat, amihez hasonló nem található a nemzetközi kreatív blogokon vagy etsy, dawandán. (Van aki bevallja, van, aki nem.) És akkor ott jön a Vacskamati költői kérdése, hogy külföldit szabad másolni, magyart nem? Tehát akkor hajrá, definíciógyártásra fel. Anélkül nem érdemes érdekvédelemről beszélni. Aztán ha megvan a definíció, meg kell nézni, hogy elfogadja-e ezt egy nagyobb alkotó közösség. (Kábé úgy, mint a tudományos szcénében is megvan, hogy mi számít új és újszerű gondolatnak és mi a plágium – és ez széles körben elfogadott.)

    Egyébként itt már eléggé elválik szerintem a hobbiból alkotók és a főállású alkotók köre. És a másik, ami nagyon elválik, hogy valaki művésznek vagy kézművesnek definiálja magát. A művész igenis alkosson újat – bár nyilván mögötte is ott van többezer évnyi hagyomány -, a kézműves meg nem is gondolja magáról, hogy ő feltétlen totál újat ad, az ő értéke az a munka, amit belefektet minden darabba, és amit a mai életritmus és a prioritások megváltozása miatt már nem tud mindenki megtenni. (Érthetően mondva: a nők egy része ma már nem is tud varrni, horgolni, gyöngyözni, de ha tud is, nincs ideje, ettől viszont még szereti a szépet, és nem érdekli, hogy az illető kézműves csinált-e egy második hasonló darabot is másnak. Avagy azt mondja, hogy meglátott valahol egy neki tetsző táskát, de nem akarja Ausztráliából megrendelni, ezért megkér valakit, hogy varrjon neki egy hasonlót.)
    A célközönség is egészen más lesz, a művésztől az fog vásárolni, aki az exkluzivitás érzését is meg akarja és tudja venni, ő a magas árért cserébe joggal várja el, hogy valami nagyon egyéni, eredeti tárgyat kapjon. A kézművestől pedig míveset vesz az ember, de nem feltétlen teljesen egyedit és eredetit, mégpedig egy többek számára elérhető áron.
    Ezek persze lehet, hogy csak mellékszálak, de gondolom, azért került ennyire előtérbe, mert a magyar kreatív blogok írói közül többen inkább a kézműves definícióba illenek, mint a művészbe, ezért teljesen másként állnak (állunk) az eredetiség kérdéséhez, mint te, aki iparművész kategóriába tartozol és zsűriztetett termékeid vannak.
    Zsuzsi, Neked mi lenne az újról, újszerűről és plágiumról a definíciód?

  16. Pfff, mint a hullámvasút, úgy változik a véleményem ide-oda…
    Az biztos, hogy átértékeltem a magam eddigi nézeteit, vagyis új mélységet kaptak. Mivel nem régóta gyöngyözök, főleg minta után fűzök. Ám csináltam már pár egyedi ékszert, most arra jutottam, hogy ezt az irányt kéne folytatni. Mert ötleteim vannak, a kivitelezés pedig kihívás! Vezsuzsi a példa előttem ebben, és hat is rám a munkája…
    A másik dolog, a védettség. Egy fotóra rá lehet tenni feliratot, logót stb., védjeggyel el lehet látni egy arany vagy ezüst ékszert is. Én azon gondolkodok, ne csak a stílus legyen jellegzetes, hanem valami védjegyfélét kéne belefűzni minden egyes darabba – na ez ám a kihívás!-, így egyértelműen megkülönböztethető lenne, mi az én munkám.

  17. Hát, már olvastam hogy vége lesz a blognak, de azért ezt leírom.
    Szarvasmicinek és Anyahajónak üzenném, mert ők mindketten a meskán is ott vannak. Azt mondják nem láttak még igazán egyedi dolgot a meskán…… hát akkor megsúgom, hogy a gyöngyből készített virágaim teljesen egyediek, senki nem csinál ilyet. Nyissátok ki a szemeteket!! :)
    Több évvel ezelőtt kísérleteztem ki a virágomat, és eddig még nem másolják. Remélem nem is lesznek olyan pofátlanok! De valószínű, hogy ez is csak egy álom számomra.

    Mindattól függetlenül, hogy nem kapkodják, pl. azért is, mert a vásárlóknak fogalmuk sincs, hogy ilyen nincs máshol….
    De már van egy illető, aki elkezdett másolni, fel is tette a meskára. Eddig csak az volt a szerencsém, hogy egy ilyen virágot nem olyan egyerű elkészíteni, tehát ha vki nem annyira gyakorlott, nem fog neki sikerülni…mint ahogy a másolónak sem jött össze.. ebben az esetben pedig most még inkább a büszkeség van bennem, hogy inspiráltam. Más lenne a helyzet, ha tényleg hasonlítana.

    És Zsuzsi szerintem egy ilyen téma után nem lehetett azt várni, hogy maradjunk az eredeti témánál, hiszen erről mindenkinek nagyon nagyon megvan a véleménye.
    Bár teljesen megértelek.

  18. Hoyacarnosa, bocs, nem akartam senkit megbántani azzal a mondattal. Egyébként én a gyöngyökhöz nagyon nem értek, ezért ezekhez nem is tudok hozzászólni, elsősorban textilvonalon néztem, láttam sok olyat, amit már máshol is. De – és ez talán kiderült, én ezt nem minden esetben tartom rossznak, hiszen a hasonlóság ellenére nem pont ugyanolyan darabokról van szó.
    (Egyébként én már nem vagyok a meskán, mióta megtudtam, hogy illegális számla nélkül árulni, elment tőle a kedvem, én nem szeretek csalni, ugyanakkor nekem ez csak egy hobbi, nem éri meg vállalkozást nyitnom.)

  19. Hoyacarnosa! Én nem mondtam, hogy nem láttam még igazán egyedi dolgot a Meskán! Lényegében a saját figuráimat is annak tekintem, ami meg nem az, az alá szigorúan odaírom, hogy honnan ered. Azt mondtam nincs új a Nap alatt, és a legtöbb dolog valahol már létezik. Én amikor belekerültem a Meskás világba mindegyik alkotóról azt hittem, hogy hihetetlenül kreatív emberkék, és ámuldoztam például a Tilda figurákon. De aztán sajnos szembesültem azzal, hogy ez valami meglévő dolog, és szinte mindenki csinálja. És ez kicsit kiábrándított. Magamat is fantáziátlannak tituláltam, amikor egy Tilda szabásmintához nyúltam, de ez már csak ilyen a textilekkel foglalkozó kézügyeseknél, hogy ki kell próbálni ezt is, azt is. De alapvetően ott lapul bennem is valami, ami csak rám jellemző. Még egy hete sem voltam a Meskán, amikor kaptam egy levélkét, hogy készítsek el egy mackót az én stílusomban. Akkor ezen én nagyon meglepődtem, de úgy látszik, felismerhetők voltak az én munkáim jellegzetességei. A gyöngyözők között sajnos nem vagyok otthon, nem tudom, hogy Ti hogyan működtök, de ha Neked konkrétan vannak olyan sajátos dolgaid, ami csak a Tiéd, akkor ehhez gratulálok, és meghajlok előtted.

    Zsuzsi! Sajnálnám, ha ezek miatt a megjegyzések miatt feladnád a Mákgubózást. Abból indulj ki, hogy az iparművész vállalkozók többnyire tudják, hogy mi a dörgés, tehát nem is biztos, hogy ők olvasnak. Te valószínűleg nem így tervezted, de olyan alkotókat szólítottál meg ezzel a honlappal, akik olyannyira kezdők, hogy nem hogy iparművésznek, de még alkotónak sem nevezhetők. Én konkrétan hobbikézügyesnek, és nem alkotónak mondom magam. És akkor még a vállalkozás kérdése fel sem merült. De sok alkotgató nőtársunknak adtál erőt, és önbizalmat, meg vállalkozó kedvet ezzel a kezdeményezéssel. És ez a téma igenis érint bennünket is, hiszen talán sokan közülünk nem is tudják, hogy ötletet lopni nem illik. Ezt is meg kell tanulni!
    Érdekvédelem? Ehhez valóban tisztázni kell a határokat. Mi mondható másolásnak, hol kezdődik a lopás, védett, zsűrizett termékről van-e szó, stb. Ha az én szarvasomat látnám meg valaki más tulajdonaként megjelölve, hát biztosan puffognék, de tenni nem tudnék semmit, hiszen nem zsűriztettem a termékemet, nem tettem semmilyen lépést, amivel bizonyíthatom, hogy ez az enyém, az én ötletem, az én mintám. Ha ez megvan -a Te esetedben igen-, akkor is elég képlékeny az ügy, de ezt már az előző megjegyzésemben leírtam. Persze legyen érdekképviselet. De a bejegyzésedben azt a kérdést tetted fel, hogy velünk fordult-e már elő ilyen. A képek pedig összehasonlításért kiáltottak. Valószínűleg sokan félreértettük a felvetésedet. Mert mi még nem vagyunk vállalkozó alkotók, és még nem így működünk!

  20. nem leszek népszerú, de sztem az ilyen döfések és visszajelzések kellenek ahhoz, hogy az ember magát, helyzetét, helyét kicsit eltávolodva megnézze, elgondolkozzon rajta és okuljon belőle. Fel kell venni a harcot, én nem annyira az ügyvédi vonalra gondolok, hanem a szakmai harcra, egyre jobbnak kell lenni, egyre nagyobbat alkotni, a mákgubót meg NEM kinyirni! Hősiesen végigolvastam az összes posztot és én nem látom miért kéne bezárnia. Zsuszi, aludj rá pár napot.
    addig kell csinálni, amig nem másolják :) addig biztos újat és jót csinálsz! Én Veled vagyok!!!

  21. Nem bántottatok meg, csak szemet szúrt a dolog :) Ti se haragudjatok, hogy ezt megemlítettem. Néha úgy érzem muszáj, mert sokan azt árulják, amit elkészítettek egy leírás alapján…
    Ezen kívül pedig sok “alkotóról” én is azt hittem, hogy valódi, egyedi kreativitásuk van, aztán ugye kiderült, hogy mégsem. Én pl. nem ismerem a Tilda figurákat, csak a meskáról párat. Addig azt sem tudtam, hogy ilyen van, de amikor már többen azt raktak fel, értetlenül álltam, hogy mi ez?? és miért árulják egyáltalán?
    A gyöngyökkel az a helyzet, hogy a legtöbben mintáról fűznek. Valamilyen külföldi, vagy – kisebb eséllyel- magyar alkotó mintája alapján készítenek el ékszereket, erről a vásárlónak pedig fogalma nincs. És nem derül ki a turpisság, mert a vásárló nem az eredeti kitaláló után fog kutatni, hanem örül, hogy van egy szép ékszere…. vagy varrott figurája, táskája stb.
    De ezzel sem akarok senkit megbántani! Ha vki beleviszi a saját stílusát stb. akkor még lehet igazi értéke a tárgynak. Szerintem.
    Ráadásul a gyöngyözés keretein belül is van, hogy egy-egy ékszer szépsége annyira hatalmába kerít bármelyikőnket, hogy egyszerűen muszáj, el kell készíteni.
    Ezzel csak azt szeretném közölni, hogy a legtöbb termék esetében, tehát nagyrészt legyen saját kreativitásunk által kikísérletezett és megalkotott tárgy, mert amúgy elég “gyermetegen” hat a dolog, még ha a vásárló ezt nem is érzékeli.

  22. Szerintem Anyahajó most annyira jól összefoglalta azokat a kérdéseket, amik bennünket foglalkoztatnak. Mi lenne, ha erre válaszolnál Zsuzsi? Hiszen tény és való, hogy léteznek alkotó művészek és léteznek kézművesek, akiknek valójában az a dolga, hogy kézzel készített tárgyakat készítsenek, de ezeknek nem biztos, hogy teljesen egyedinek kell lennie.

    Más: akkor én akár szomorú is lehetnék, hogy sem a recepjeimet, sem a fotóimat nem lopja senki. Talán ez a népszerűség fokmérője? (Kacsint)

  23. Alapból nem értem a dolgot, hiszen az az ékszert, amit elvileg másoltak, nem is a Meskán volt látható. Akkor hogyan másolhatta volna?
    Mi a baj a fotózással? Ha megnézitek, katalógusokban ékszereknél és sok más egyéb dolognál fehér hátteret használnak, mert akkor semmi nem vonja el a figyelmet a fényképezett tárgyról.

  24. Most láttam, hogy a Meskára nemrég regisztrált egy új üvegékszeres. Fehér háttér előtt közeli képeket készít, a gyűrűje 3 színű. 2006-ban már foglalkozott ékszerkészítéssel. Akkor ki másol kit :)

  25. Zsuzsi a linkek nem megfelelőek. Nem az jön be aminek kéne.

  26. Nem olvastam vissza mindent… nagyon érdekes a téma… és sajnálom, hogy mire rád találtam bezártál…

    Nos… Én eredetileg a Kisképzőben érettségiztem kerámia szakon, Szalai Lászlő (egy remek ember, kiváló művész) volt a mesterem. Rá valóban még lehet használni ezt a szót. Ő roppant fontosnak tartotta, hogy a diákok ne másolják egymás ötleteit, saját önálló gondolataik legyenek. És bár én ezzel maximálisan egyetértek, mégis mostanában gondolkodtam rajta, hogy valahogy mégsem sült el a dolog olyan jól mint ahogy kellett volna. Valahogy félelmet ültetett el bennem ez az egész, ami gátolt a szabadságomban és végül valahogy abban is, hogy valóban kreatív munkákat hozzak létre… tulajdonképpen ha volt egy ötletem nekiálltam utánajárni, hogy ugye azt még nem valósította meg senki… de azzal kellett szembesülnöm, hogy igen igen igen… ettől persze minden alkalommal teljesen leblokkoltam, kifulladt az ötlet, mert ha valaki már előállt hasonlóval akkor kár bele energiát áldozni. Egymás közt is állandó probléma és feszültségforrás volt, hogy ki kit koppint… pedig lássuk be hasonló élmények tapasztalatok értek minket így azért hasonlóak voltak az ötleteink is. Mai napig probléma ez számomra ezért én nem is szoktam inspirációgyűjtés végett a neten kutatni inkább begubózódok, fotókat nézek,sétálgatok, rajzolgatok elsősorban megerősödök abban ami bennem megszületni kezdődik, és csak utána nézek körül, hogy hogy látják ezt mások… és a mai napig sok hasonlóságra bukkanok.. rokonlelkekre… de így már inkább örömtelibb a felfedezés mint frusztráló.

    Persze még van sok lelki munka e-téren… én is nagyon el tudok keseredni azon ha valakinél rendre hasonlót látok mint ami bennem született meg, tudva, hogy ismeri a munkáim… És az embernek az önbizalmát is erősíteni-e kell… én hajlamos vagyok meggyőzni magam, hogy nem is, meg nem is olyan, ugyanmár… de a rossz érzés megmarad…

    Másrészt meg azt is be kell ismernünk, hogy minden hat ránk ami körülvesz ha akarjuk ha nem… és sokszor előfordul hasonlóság…

    nehéz kérdés… én is valahol ott látom a határvonalat, hogy kinek mi ehhez a belső magatartása, erkölcsi érzéke, értékítélete… stb…

  27. …sokat járatom az agyam ezen az egész témán….

    Engem tulajdonképpen az állami lenyúlások bosszantanak leginkább… előfordult például olyan is, hogy beadtam egy pályázatra a munkám, amiről végül semmiféle értesítést nem kaptam de pár hónap múlva óriásplakátokon láttam viszont az ötletem… no most ebben az esetben is felmerül, hogy mi van ha másnak is ugyanez jutott eszébe… persze mivel összetett volt a dolog ezért érdekes… de előfordulhat… kihez is fordulhatnék? és ugyan minek???? körberöhögnének… mivel tudom bizonyítani, hogy márpedig ez az én pályázatom alapján készült.

    Más esetek is voltak de arról inkább itt nem írnék…

    Szerintem csináld csak tovább amit a szíved diktál és mindenki meg számoljon el a saját lelkiismeretével.

Speak Your Mind

*