Mostanság lelassult a blog, hiszen egy képzésre járok, amit iparművész vállalkozóknak szervezett a Seed Alapítvány. A trénertől tanultam ezt a szót: kleptokreativizmus. Vicces szó és jót mosolyogtam magamban a hallatán, pedig már velem is előfordult, hogy másolták a dolgaimat, de mostanra túl lettem rajta.
De most megint történt valami. Az egyik árusító helyemen megjelent egy új üvegékszeres, ami természetes. Az, hogy ugyanolyan szögben és ugyanolyan háttér előtt fotózza a dolgait, arra azt mondom, mert nagyon toleráns vagyok, hogy még elfogadható. No, de ugyanazt a terméket elkészíteni már a törvénybe ütközik.
idézet a honlapomról:
A www.panyizsuzsi.hu weboldalon látható ékszerek, a róluk készült fotók, egyéb grafikai alkotások a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvény értelmében szerzői művek és a törvényben foglalt jogvédelem alatt állnak. Az itt említett szerzői művek bármely jogosulatlan felhasználása – különösen de nem kizárólag annak másolása, átdolgozása – jogsértés és a törvényben foglalt jogkövetkezményeket vonja maga után.
Nekem ez nagyon durva. Ha nem történik változás, akkor irány az ügyvéd!
Veled fordult már elő ilyen, ha igen vagy van véleményed, akkor írd meg a hozzászólásokba és irakozz fel a jobb felső sarokban a hírlevélre?
77 válasz
Zsuzsi, szerintem ez nem ugyanaz a termek… Utanzatfele. Ugy utanzatfele ez, mint ahogy a nagy markakat koppintjak, egy lazan megvaltoztatott betucserevel irva a markanevet, sokkal gyengebb minosegben. Olyasmi, megtevesztesre alkalmas, de egyértelműen nem a Te stilusod, szerintem. En azt gondolom, hogy aki megszokta es megszerette az Altalad keszitett termekeket az ugysem partol el… es eszreveszi a kulonbseget. Ettol fuggetlenul elhiszem, hogy fel ment benned a pumpa…
Köszi Angi!
Kedves vagy. Én is bízok, sőt hiszek ebben. A törzsvevők, a blogom olvasói biztosan meg tudják különböztetni. Ennek nagyon örülök!
nem, ez nem ugyanaz a termék, de ugyanaz akar lenni, szerintem.
ennek posztnak rengeteg kommentet jósolok!
majd jövök vissza én is.
a kleptokreativizmus kifejezés pedig nagyon frappáns:)
szia Zsuzsi, én is láttam ezeket a termékeket, és bevallom, első ránézésre azt hittem, ezek mögött is Te vagy. és majd jön egy olyan poszt, hogy „csináld meg a saját konkurenciád” vagy ilyesmi, ismerek olyat (tésztakészítő), akinek többfajta minőségben készül, más-más vevőkörnek terméke. ez azonban DÖBBENETES! legalább ne ugyanott árulná… és igen, ez egy jó téma. egyesek véleménye szerint, ami az interneten fönt van, az szabadon utánozható, nem védi semmilyen jog. remélem, az ügyvéd cáfolni fogja ezt! (egyébként, a Te gyűrűd sokkal szebb…)
Sorozat-gyártott cipőmárkáknál még megértem (nem azt mondom, hogy helyes dolog), de hogy egy egyedi iparművészeti árút másoljon valaki- hát ilyet még nem hallottam… Azért hogy valakinek annyi kreativitása se legyen, hogy legalább a színkombinációt megváltoztassa?! Értem én, hogy a fő cél az, hogy a te áraiddal tudjon tőled vevőket elvinni, de ez akkor is röhej: hogy ráfordít annyi időt egy ‘ugyanolyan’ elkészítésére (ami azért szerintem sem ugyanolyan), ahelyett, hogy az saját stílusát felépítené: hát nincs benne semmi tartás?! Kár, hogy ez a dolog is elkezdett az üzletről, a meggazdagodásról szólni…
Velem egyébként nem történt ilyesmi,én egyenlőre nem vagyok iparművész, de tetszik ez a világ. 🙂
(Azért azt nem értem, hogy miért kellene feliratkozni a hírlevélre pusztán azért, mert valakivel hasonló dolog történt- ez szerintem nem annyira volt jó marketing-húzás…)
az ékszer tényleg nem ugyan az, a törzslátogatók tényleg tudják, de sajnos azok, akik téged csak futólag ismernek, nem biztos, hogy tudnak rögtön különbséget tenni….szerintem aggasztó, hogyha valaki ennyire ugyan azt akarja csinálni, mert persze a másik oldalon meg nagyon jó, ha az ember inspirál valakit, mondjuk ötletadóként…és az is igaz, hogy sokan (kénytelenek?) beérni a „hasonó, de olcsóbb”-al….a dühödet megértem,
nem tudom, az én zagyva írásom érthető-e? 🙂
Szerintem is látszik, hogy csak próbálják másolni.
Szerintem a vásárlók sajnos nem mindig adnak a márkára.
Aki ismer téged és a te termékeidet, az valószínű, hogy tőled fog vásárolni továbbra is.
Viszont sokan azt veszik meg, ami előttük van, olcsóbb mint a másik és még tetszik is nekik.
Ha vásárló (és laikus) szemmel nézem a dolgot, akkor azt veszem észre, hogy igazából mindegy, hogy melyiket választanák, attól függ, hogy melyik van éppen előttük.
Szerintem abszolút jogos a felháborodásod.
Még jó, hogy le vannak védve a termékeid.
(Én pl. nem tehetnék semmit az ellen, ha vki ugyanazt akarná lemásolni mint amit én készítek.)
Hajaj.. darázsfészekbe nyúltál… Kíváncsi leszek én is a kommentekre. A legnagyobb probléma, hogy egyrészről a termékek egyedisége másrészt viszont bizonyos technikák kötöttségei miatt nagyon nehéz meghúzni a vonalat az inspriáció és koppintás között. És az elsőbbséget is nehéz megállapítani, főleg, ha vki nem védeti le a technikát- ezt persze sokszor nem lehet.. Ki jogosult rá, hogy megállapítsa, mi a másolás és mi az, ami már csak hasonló.
Egy olyan kis piacon, mint a hazai igazán nehezen lehet tolerálni a koppintókat- a nemzetközin (pl. etsy)jobban elférnek egymás mellett a hasonló termékek, ugyanakkor egy alkotó hírnevét is rontja, ha elveszti a terméke unikális jellegét…
Ugyanakkor – gondolom laikusként- sokszor nem várható a piac mégolyan egyedüli uralásától sem akkora haszon, amekkora hercehurca, költség miegyéb egy esetleges per..
Számtalan esetben ment fel bennem is ilyen miatt a pumpa. Én nem vagyok vállalkozó, hobbiból űzöm a foltvarrást. Vannak terveim, amiket több helyen tanítottam már, és a honlapomon , blogomon is megosztok sok-sok saját tervezésű munkámat.
Rendkívül fel szokott húzni, amikor mások honlapján meglátom a saját honlapomon közzétett képeket az én munkáimról.
Az jó érzés is, hogy tetszik nekik a munkám, de akkor miért nem írja oda, hogy az nem az ő alkotása???
Arra is gondoltam, hogy nyilvánosan közölni fogom, hogy itt és itt ez szerepel, és ezt én sértőnek érzem. ( De attól tartok ezzel még semmit sem fogok elérni. )
Valamint azt kell kinyomoznom, hogy lehet vízjelet tenni az oldalamra feltett fotókra.
Olyat már csináltam, hogy egy webáruházban megláttam a saját tervezésű munkám silány másolatát, és beírtam az oldal tulajdonosának a véleményemet. Levették az oldalról a táskát.
igen, elég egyértelmű a hasonlóság, de a kivitelezésben nagy a különbség. amúgy a boltjának leírásában az szerepel, hogy 2007-ben zsűriztette az alkotásait, szóval izgalmas az eset…
Aktuális, mert éppen tegnap írtam blogbejegyzést a témáról. Nekem leírást + képet loptak, emeltek át másik honlapra forrásmegjelölés nélkül; természetesen nem egyértelművé téve, hogy nem ő készítette a képet és a leírást.
Hangosan gondolkodva…:
Bosszantó, DE a marketing láthatatlan, tehát aki abba is feccol időt és energiát, az viszi a prímet a piacon. Azért is, mert neki lesz egy olyan vásárlóköre is, aki úgyis csak tőle fog venni, azért is, mert jobban pozicionál, azért is mert több célszemélyt ér el stb…Nem mintha versenyezni egyáltalán kellene az ilyenekkel, természetesen bevonnám az ügyvédet is, ha nem hagy fel azonnal ezzel az árusítással. A szándékos másolás és abból szándékozó profitálás szánalmas. Azon meg jobb, ha nem idegeskedünk feleslegesen, hogy mikre képesek az emberek. A leggyorsabban intézkedni, méghozzá a jókedv és önmagunkba vetett hit max. fenntartása mellett, hogy ellehetetlenüljön a másik akciója.
Amit én viszont nem szeretek: ha valaki nem árulja el pl. a nyersanyagforrásait vagy azt, hogy hol lehet az ilyesmi készítését megtanulni. Nem hiszem, hogy aki az után érdeklődik, biztosan másolni akarna. Határozottan sértőnek éreztem néha az ilyet. Mert a kérdezőnek esetleg megvan a saját esze és mást szeretne belőle csinálni, de még elején jár az egész effajta kreatív létnek, nincsenek ismeretségei, beszerzési forrásai stb., de ez a technika/anyag ragadta meg. (A csúcs az amikor valaki a saját workshop-látogatóinak nem mondja meg, hol tud ILYEN anyagot venni.)Sok éve egy fura, remekül „kimívelt” figurákat gyártó pasastól megkérdeztem, miből vannak ezek egyáltalán? Titkolta. Később meg rájöttem magamtól, hogy hőre keményedő gyurma volt, akrilfestékkel megbolondítva. Nekem ez a titkolózás is sajnálatosnak és bénának tűnt. Pláne, hogy rájöttem. Hiszen csak ÉRDEKELT. Eszem ágában se volt belevágni megcsinálni.
Mit tudunk mi alkotók hozzátenni a munkánkhoz, amitől nem másolható? Rávarrt márkacímkét…fémbe (üvegbe?) ütött billogot…egyedi stílust…spéci technikai bravúrokat…
Sajnos azt kell gondoljam, hogy nem hallott mindenki a szerzői jogokről, vagy ha igen, nem értette meg pontosan miről is van szó. Szerintem kínos – a mai káoszos világban főleg-ha ilyen miatt jelentenek fel valakit.
Zsuzsi! Hirtelen más nem jutott eszembe,: ha írnál egy közérthetően megfogalmazott valamit erről és megkérnéd Boriékat, hogy betegyék a blogba?
Gyakran megnézem az újonnan feltöltött alkotásokat, és első ránézésre volt, hogy hirtelen nem tudtam eldönteni melyik a tiéd és melyik a másiké.Második ránézésre igen, DE MI VAN AMIKOR MÁSOK NEM NÉZIK MEG MÁSODSZOR?
Halihó Zsuzsi,
Egyrészt egyetértek Angival, hogy ez maxi utánzatféle – tudom, ez pont ugyanolyan idegesítő tud lenni, teljesen megértem.
Ugyanakkor:
– A rogyasztott üveg műfajban itthon – megkockáztatom – mindenki ugyanabban a 2 boltban vásárol.
– Egészen őszintén szólva ennek a műfajnak ugyebár alapszinten olyan nagy mozgástere nincs: pár üvegdarab valamilyen ízlés szerint összerakva, többnyire kocka és tégladarabkák. Ezt mindannyian tudjuk: nem olyan nagyon nehéz hasonlót csinálni, ha – ismétlem alapszinten – eléggé véges a variációk tárháza.
– Ha te tudsz valamit – immár nem alapszinten -, márpedig te tudsz, pl a buborékos gyűrűk, akkor azt nehezebb másolni, hiszen te kísérletezted ki, hogy hogyan lesz az az érdekes buborék. Ez lehet pl a védjegyed, amit egyrészt már jóval nehezebb másolni, másrészt pedig mindenki tudja, hogy az hozzád kötődik.
– Sokszor látom a saját ötleteimet mások láncaiban: nyilvánvalóan nem ugyanaz, de látszik, hogy strukturálisan hatottak az én láncaim a máséra (ahogy mások munkái is hatnak rám és rád is). Ezzel nem lehet mit kezdeni. Egyrészről azért nem, mert ez valamiféle inspiráció, és ha az illető komolyan gondolja, akkor ez neki csak egy állomás és elindul majd a saját útján. Másrészről pedig tényleg nem tudsz semmit tenni a bosszankodáson kívül, valamint azon kívül, hogy új dolgokat – nehezebben másolhatóakat – találsz ki.
Én legalábbis ezt így látom, és az egy éves etsy-s tartózkodásom alatt ezt sikerült kigondolnom 🙂
Durvának tartom a dolgot, de sajnos létezik.
Velem már előfordult, hogy a főnököm katalógusból kinézett terméket másoltatott velem, mit tehettem volna. Legalább az anyag más volt, és a végeredmény nem olyan lett. Ezek után már „várom” mikor fogják másolni a termékeimet, hiszen ez azt hiszem ezek után kijár nekem. Szóval én eleve számítok ilyesmire. Egy-két termékem zsűriztetésén is gondolkodom, bár nem hiszem hogy ez bármiféle védettséget ad.
Kriszti
Ezt írtam az ominózus webáruháznak:
Szia Bori és Réka!
Néhány nappal ezelőtt megjelent egy új üvegékszeres a meskán, aki szisztematikusan másolja a stílusomat, de ez még nem is zavaró, hiszen ez a technika nem az én szabadalmam.
Az, hogy az előadásmód terén is másol már kellemetlenebb, hiszen így mások összetéveszthetnek vele, de még ezért sem írnék Nektek levelet.
Azonban az, hogy most már egy az egyben másolja az ékszereimet, igazán kellemetlen. Tudom, hogy az etsy ilyenkor kizárja az embert. A meskán hogyan véditek az eladóitokat, mi ennek a hivatalos menete?
Nézzétek meg ezt a két linket és a dátumokat.
http://www.flickr.com/photos/panyizsuzsi/2334026629/in/set-72157603819452422/
http://www.meska.hu/ProductView/index/12226
Szerintem nem az a lényeg, látszik-e a gyűrűn, hogy másolt, vagy sem (gyakran látszik a másolaton, hogy meg sem közelíti az eredetit, gyakran viszont nem). A lényeg az etika. Nem kevesebb. Van még az a probléma, amibe rendre belefutok, hogy nagyon gyakran az emberek rettenetesen kényelmesek és eszük ágában sincs önállóan gondolkodni. Midnent azonnal, ingyen és a legkisebb munka nélkül megkapni. Még csak annyit se tenni egy ügyért, hogy egy szót beírjon a keresőbe. Velem rengeteg olyan eset történt, amin Veled, Zsuzsi. Hogy nem akartam odaadni a saját magam által kifejlesztett mintát, trükköt, amivel iszonyú sokat dolgoztam. Bátran állíthatom, hogy az ilyesmi egy élet munkája. Az összes tanult, tapasztalat, megszerzett, kipróbált tudásgyűjtemény hoz egy-egy iylen ötletet létre. Vagy épp nem én találtam ki az ötletet, de továbbfejlesztettem, dolgoztam vele. S hogy a nemleges választ kapott illető (meg is indokoltam többnyire) még jól meg is sértődött. Mert nem korszerű önállóan gondolkodni. Nem korszerű betartani az etikai szabályokat. Korszerű lemásolni, beszkennelni, feltettni, nyilvánossá tenni. Korszerű azt mondani, nincs új a nap alatt, amit én tudok, más is tudja. Valóban, sokszor van olyan, hogy beleszaladok valamibe, amit épp abban a pillantban találtam ki és boldog vagyok vele. Aztán ott egy másik képen az eredmény. Van iylen. Az általad említett példa, meg az általam gyakran sérelmezettek nem ezek közé tartoznak. Zsuzsi, nem vagyunk korszerűek. Én tisztellek ezért. Ahogy magamban is szeretem ezt az önálló gondolatra való képességet és törekvést. És tisztelem ezt másokban is. Remélem, a mi gyerekeink ebben nőnek fel és akkor néhánnyal több gondolkodó-mások alkotását tisztelő emberrel több lesz a Földön.
Köszi Indianyó! Valóban nem vagyok korszerű, de hiszem, hogy az üzleti életben kell és lehet változtatni. Én a saját erkölcsi normámhoz tartom magamat! Ez ott kezdődik, hogy felvállalom a nevemet. Szeretem, ha valakinek vagy egy brand neve és a honlapon ki van írva, hogy a polgári életben Ő kicsoda. Bizalmat kelt!
OFF: Az előbb idejött a fiam (8 éves) kérte, hogy mutassam meg a másolót. Aztán ezt mondta: Á, olyan béna az árnyék rajta. Azt hiszem hat rá, hogy itthon, ha rend nincs is, de esztétikum töményen. Ilyenkor öröm a gyereknevelés. ON.
Szóval a lényeg nem az, hogy engem sajnálj és vigasztalj, hiszen volt már velem ilyen és túl is lettem rajta. A kérdés az, hogy Veled volt-e ilyen mit tettél és mi az, amit közösen tenni tudunk, hogyan tudjuk magunkat és egymást védeni, hiszen ha ez ma velem történt, holnap vagy jövő héten Veled fog!
Azért ezzel az eljárásmóddal lehet, óvatosabb lennék. A rágalmazás is csúnya jogi fogalom.. (És ezzel nem a saját feltételezésemet mondom, csak minden lehetséges esetet.) H gugliban rákeresve a fusion glass rings és az eye bead kifejezésekre azért nem kellett sokat lapoznom, hogy hasonló képeket találjak. Még pont ugyanebben a színkombóban is. Valóban annak van igaza, aki azt javasolja: azt kell megnézni, a technikán túl mi az, ami az egyén munkáit az átlag fölé emeli. Ha ezt a pluszt megtalálja, akkor már nem lesz utánozható.
hallo Zsuzsi!
kezembe véve nem láttam a két gyűrűt de képről hasonlítanak…
itthon nekem van a hatvanas évekből egy „kőkemény új hullámos műanyag”fejű örökölt gyűrűm….ami szintén hasonlít…csak a színe más…
…tehát csak arra akarok kilyukadni hogy :bár téged utánozni jó keresetet biztosít neki- -ez a legjobb marketing fogás-valószínűleg azt fogja mondani hogy: a nagymamája műgyantás medáljától kapott ihletet…
szerintem egyenesen kérdezd meg tőle /miért ezt csinálja ,miből csinálja, honnan jött az ötlet…stb /aztán ráérsz ügyvédet fogadni…vagyis ne bosszankodj addig amíg nem tudod hogy miért is KELL bosszankodnod..
…
Sajna én is ismerem a helyzetet… És szerintem durvább az eset, mint Zsuzsinál.
A blogomban van egy felhívás, hogy ha készítesz kreatív cuccokat és szívesen megmutatnád másoknak is, küldd el a fotót, írj hozzá rövid bemutatkozást magadról és a tárgyról, én pedig felteszem a blogomba természetesen a készítő nevével, leírásával, adott esetben linkjével együtt.
Vannak a ruhás-bugyis ékszereim, amiket kb. egy éve kezdtem el készíteni. A weboldalamon is, a blogomban is fent vannak, budapesti boltban árulják is, kint van a Wampon is, tehát nem rejtegetem. 😉 Amikor elkezdtem készíteni, direkt utánanéztem, hogy létezik-e már ilyesmi, de még külföldön sem találtam! Abszolút egyedi ötlet és kivitelezés.
Erre a blogom felhívására egy lány beküldte az általa készített cuccokat. Viccs kis gyurma figurákat, sütis fülbevalókat (ezek mennek külföldön is, nem másolok semmit egy az egyben, de milliószor mondtam már, hogy nem egyedi az ötlet. Ettől függetlenül elég rossz, amikor valaki egyértelműen az enyémet másolja „szó szerint”). Na és mit küldött még? Hát bugyis-melltartós nyakláncot. Az egész egy vicc… Lehet, hogy félre értette és azt gondolta, az a feladat, hogy ki tudja jobban lemásolni a cuccaimat? 😛 Mindenesetre ezen teljesen kiakadtam, hogy ezek után még volt képe elküldeni a rólam másolt termékeket az én blogomban meghirdetett kreatív versenyre. (Jó, nem ugyanaz, sokkal bénább. De hogy az ötletet tuti a blogomban látta, az is biztos.)
Ilyen volt, van és lesz is. Mindannyian, akik alkotunk, hatunk egymásra, kire jobban, mert alapvetően kevésbé kreatív, kire kevésbé, mert több egyéni ötlete van. És nem is azzal van a probléma, hogy másolnak szerintem, hanem azzal, hogy ezt aztán sajátjukként tüntetik fel.
Értem én a bajod, Zsuzsi, de azt hiszem, sokat nem lehet tenni ellene. Nem mélyültem el az üvegékszerek készítésében, de hasonlót én is tudnék csinálni és a színkombináció sem annyira egyedi (bocs), hogy másnak ne juthasson eszébe. Ennek ellenére tisztán látszik, hogy próbál másolni, csak szerintem nem megtámadható…. De ügyvéd nem vagyok, ne legyen igazam….
Theia: Mit léptél, mi lett a dolog vége?
Velem is a meskán esik-esett meg… nem tudok mit tenni, hiányzik belőlem a versenyszellem. Én megjelentem egy termékkel, ő készített hasonlót, drágábban, és még el is adta. Valahogy tehetetlen vagyok ilyenkor, sírtam is akkor, de biztos velem vana baj: ha látok pl. horgolt epret a meskán, hiába készítettem most is egyet, nem fogok ilyet feltenni, mert már másnak van. Én is etikátlannak érzem ezt a másolósdit… és inkább félreállok és próbálok kitalálni valami egyedit és rám jellemzőt.
arduinna: Értem mit mondasz. Én is tudok varrni, sőt nagy ritkán varrok is magamnak, a családnak. Még az is lehet, hogy valaha eladásra fogok varrni, de akkor sem mások mintáit felhasználva. Az az Ő szellemi termékük és mint ilyen tiszteletben tartom.
Szerintem az sem gáz, ha valaki megcsinál 1 v. 2 darabot magának, vagy a sógornőjének. A baj ott van, mikor sajátjának tulajdonítja és kereskedelmi céllal gyártja!
Konkrétan másolásnak tűnik, fényképpel együtt! Más munkájából hasznot húzni esete. Nálam is felmegy tőle a pumpa, pedig semmilyen szinten nem vagyok érintett. A „kedves” koppintóknak, képlopóknak pedig száradjon össze a maradék kreativitása! Most jól megmondtam.:-)
Sziasztok!
Kicsit más az én helyzetem, hisz az országban másodikként készítek kecsketej szappant, de pont erről a témáról írtam a blogomban egy posztot márciusban, „Irigy vagyok, vállalom” címmel, kicsit hosszú egy referáláshoz, de a lényege, hogy engem is felháborít, ha valaki az energiát, alkotómunkát megspórolva, könnyen és olcsón akar sikerhez jutni mások másolásával! Zsuzsi el tudom képzelni, milyen dühős és szomorú voltál mikor megláttad ezt a képet! Fel a fejjel és én is arra búzdítanálak, hogy saját kifejlesztett technikádat használd, fejlesztd tovább, hogy ne legyen túl könnyű dolguk a másoloknak! 🙂
Hááááátttttt!
Abban mindenkivel, aki ilyet írt, egyet értek, hogy bűn a lopás! Ebbe bele tartozik a tényleges lopás, a másolás, a koppintás, a csaklizás és a többiek!
Szóval van egy ötleted, amit te találtál ki! Van egy kreativitásod, amit használsz és van lehetőséged, hogy gyártsd is őket! Ezen kívül van vásárlói köröd és van egy NEVED! Ha jól sejtem, akkor elég sokak dícsérik a munkád, sokak elégedettek (nekem is tetszenek! :P)!
Van itt valaki aki gyártott egy hasonló gyűrűt!HM…………………………………………………………………………………………………………………..
Hasonlót, mert nem ugyanolyan! És a stílusa is más, mint a tied, mert ő másképpen kreatív! És itt most ne higyjétek, hogy bárkit is védeni szeretnék, mert lehet, hogy tényleg sáros: nem tudom! De a lényeg, hogy ne ess le arra a szintre, ahol már rosszul érzheted magad amiatt, hogy valakit bemártottál!
És a véleményem a szerzői jogokról: ma, amikor már mindenki megtalálhat mindent a neten, nem meglepő, hogy van még valaki, aki hasonlót csinál, mint te!
Én személy szerint csodálom az ékszereid, de tetszenek a konkurenciáid láncai is! És nem pont azok, amik stílusban egy kicsit hasonlítanak a tieidre!
Ne lombozódj nagyon le, ha valaki szereti a tieid, akkor meg is veszi őket!
Én nem a saját sajnáltatásomról szeretném, hogy szóljon ez a poszt, hanem egy konstruktív közös gondolkodástól, arról, hogy hogyan tudjuk védeni önmagunk, mintáit, ötleteit, munkáját! Ebben senki nem tud egyedül lépni, de egymást tudjuk segíteni támogatni!
Kíváncsi vagyok mit reagálnak Boriék.
Nehéz ügy. Egy-egy technika eléggé behatárolja, hogy mit lehet csinálni belőle. Pl ha én találok egy jó horgolásmintát egy kardigán leírásában és felhasználom egy poncsóhoz, az másolás? Igen, hiszen a mintát nem én kísérleteztem ki (és ez a része a bonyolultabb, nem a meghorgolás) és nem, mert változtattam rajta.
Szerintem a másik gyűrű nem hasonlít annyira, hogy esélyed legyen pert nyerni. Hiszen az átlátszó, nem pont ugyanakkorák a négyzetek, stb. Hogy mégis bosszantott, megértem, de szerintem ez jogilag kevés.
A másik dolog: mit tehetünk, ha valaki másol minket? Ha nem 100%-os a másolás, szerintem semmit. Mármint a másolás ellen. Azért viszont lehet tenni, hogy mégis tőlünk vegyék meg. Ezt a részét te jól csinálod: tudjuk a neved (a másik egy szó szerint no-name valaki, csak azt tudjuk, mit csinál, mert rendes márkaneve sincs), építesz magad köré egy vevőkört, a mákgubón keresztül sokaknak segítesz, akiknek vsz az üvegékszer szóról te jutsz először eszébe.
A másik dolog: én mindig szívesen megmondom, ha kérdezik, hol veszem az alapanyagaimat, mert úgy gondolom, ugyanabból az alapanyagból ugyanazzal a technikával is annyi mindent és olyan sokféle minőségben lehet készíteni, hogy ha valaki igazán ért valamihez, nincs félnivalója.
És az árakhoz: Azt hiszem (legalábbis annál a célközönségnél, aki ad az eredetiségre és akit te megcéloztál), ennél a párszáz forintos árkülönbségnél még csak fel se merül, hogy valaki panyizsuzsi helyett csak az olcsóbbság miatt mást válasszon.
Theia, én ezt nem értem: ha külföldről van, és már többen is csinálták, másolható az ötlet (nem a konkrét darab!), ha hazai, akkor nem?! Mióta böngészem az etsyt, nagyon sok Meskáról már ismert, addig egyedinek tartott alkotás nézett vissza rám..
Sokszor van olyan, hogy az ember borzasztóan megörül az igazán szellemes, egyedi ötletének- és tényleg lehet, hogy ő találta ki, mert korábban még máshol nem látott hasonlót.. ugyanakkor már más is kitalálta.. régebben. (Google – képkereső: „bikini earrings” „Bra earrings” „Panties earrings”)
Bocs a hülye hasonlatért, de J.K. Rowling és a Harry Potter jutott eszembe: egy író plagizálással vádolta R.-t, de vesztett, pedig döbbenetes hasonlóságokat soroltak fel az ő műve és HP között. Vajon mi volt az a plusz, amit Rowling hozzátett, hogy az ő regénye elsöprő sikert aratott, míg a másikról senki sem hallott? Előtte nem volt se pénze, se hírneve… Azt hiszem, valahol a válaszban rejlik a kulcs..
nem volt időm az egész honlapjukat végigbogarászni, de itt lehet néhány alternatíva a védelemre: http://www.mszh.hu/vedjegy/
szerintem ebben az egészben nem is a gyenge másolat a bosszantó hanem a megszólalásig hasonló tálalás!ezzel mindenképpen célja van a készítőnek!ha engem kérdeztek simán átejti azokat akik nem egyből ütnek le egy tételt hanem pár nappal később próbálják visszakeresni a kiszemelt tárgyat!Nekem az a véleményem hogy pl. kdatta kukacolós védjegye is sok táskán feltűnik én már azt se nagyon tolerálnám, szerencséjük van hogy neki belefér.amúgy nem volt időm végig olvasni az összes kommentet de talán a bizonyos árusítóhely is szürhetné ezeket, ha már a fotók miatt olyan keményen képesek fellépni talán ez egy pötit fontosabb problemo.amúgy boldog nyulat, én mentem dobogókőre.igen tudom hogy a dobogókő nagy betű.
Már vártam, hogy mikor reagálsz a másolóra! Én rendszeresen figyelem az új alkotókat azon az elárusítóhelyen, és mint nézegatőt nagyon bosszantott a jelenség. Azért, mert rontja a dolog szellemét. A portálét, és a készítőközösségét.
Szerintem is nehéz jogilag megfogni, meg amúgy is nehéz megfogalmazni,mi az a határ, amit átlépett. Talán az, hogy arctalanul, fantáziátlanul ordít róla a mechanikus másolás. Igen, legjobban a tálalás másolása és a semmitmondó név árulkodik a tiszta haszonelvű hozzáállásról.
Ha velem történne, valószínűleg mérhetetlenül dühös lennék, emellett próbálnán saját magam még pontosabban megfogalmazni, hogy mi is az, amiben én egyedi vagyok, és figyelmeztetne, hogy nem lehet ülni a babérokon, ebben a műfajban mindig fejlődni kell. Kibicként én azt vártam minden nap, mikor hagyod ott valami frappáns újítással, ötlettel a fantáziátlan másolót.
Kedves Zsuzsi!
Megértem a felháborodásodat, sokaknak nagyon nehéz kitalálni valami újat, egyedit, Én ruhákkal foglalkozom, modellezőként és tervező-asszisztensként dolgoztam sokat a divat”iparban”… Ezt azért tartom fontosnak elmondani,mert sokan nem látják át,hogy a nagyon „menőnek ” tűnő vállalkozások, és úgy általában sajnos a vállalkozások nagy része, hogyan működik ma Magyarországon. És itt nem azokra gondolok, akik szerelemmel a szakmájukban, verejtékes munkával, kitalálnak valamit és megpróbálnak tisztességgel megélni belőle.
Több nagy ruházati márkának a magyarországi képviselője (aki ide behozza) tart 1-2 modellezőt, tervezőnek nevezett nagyon „kreatív” alkalmazottat és csinál a műhelyt, egy magyar márkát és lekoppintja az általa behozott ruhát, és így tulajdonképp a drága külföldinek megcsinálja a konkurenciáját, megcélozva ezzel egy második vásárlói réteget azokat akiknek nem telik a külföldire de kell a legújabb…
Nemegyszer utasítottak engem is a teljesem pontos lemásolásra…
biztosan emlékeztek néhány éve mindegyik farmernek ugyanolyan Diesel stílusú zsebe volt
Így óriási költséget spórol meg,, és még több pénzt zsebel be…
Ennek sajnos nem is teljesen Ő az oka…Hanem a vásárlóerő…
Ezért álltam én is fel varrtam a saját ruhámat, hímeztem a terítőimet , stb… Amit szintén lekoppintott valaki…..
Ez megy sajnos !!!
Nekünk alkotóknak, nem sok védelmünk van, mert ha kitalálsz valamit és nincs levédve , bármi oknál fogva, valaki más levédetheti és innen már a kitaláló van a koppintó szerepében a jelen felállás szerint…,
Válság van már nagyon régóta!!! Főleg a fejekben!!!
és sajnos nem tudom mi lehetne a megoldás …
Talán nekünk magunknak kellene egy saját Új egyesületet létrehozni, olyat ami nem épül rá semmi régi szervezetre és nekünk magunknak kellene kiadni valamiféle igazolást…akármit?!?!?!
aki meg ilyet akar csinálni fizessen licenc díjat a „feltalálónak”
Üdvözlettel
imanart
Nos, ha inkább csak az elvi fejtegetésről van szó, akkor bocsánat a személyeskedésért!
Elvben pedig az a véleményem, hogy akármit csinálunk, mindennek van valahol ugyanolyan vagy nagyon hasonló párja! Merthogy hatalmas a világ és rengetegen kreatívkodnak!
Ha valaki direkt módon és tényleg szándékosan koppint valamit majd elfelejti közölni, hogy nem az ő ötlete, nem a sajátja, akkor az nagyon gáz! (Erről már volt szó régebben fórumokon: pl.: Tilda játékok!)
És akkor ha lehet egy kicsit maradnék is a témánál: (bocsánat, hogy a varrást hozom fel, de ez az én műfajom!) Xy csodálatos dolgokat gyárt, elmegy szabadalmaztatja, majd 2 hónap múlva megtalálja a neten, és ledöbben, hiszen ez nem az övé! Mit tesz? Felkeresi a másolót, közli, hogy ez lopás, erre jön a válasz: „Hiszen én nem is láttam még ilyet!” No most ezt vagy el lehet hinni vagy nem! Annyi ilyen példa van, már a korábbi hozzászólók között is!
Erre vannak ilyen netes cuccok, amik arra szolgálnak, hogy védjék az alkotó netre kitett képeit, elvileg! (Ledannánál is láttam ilyet!)
Most ezt vagy betartják vagy nem!
Javaslat! Akár nekünk „kisalkotóknak” is lehetne egy ilyen védjegyet csinálni, aztán kérdéses, hogy mennyire hatna! A másik módszer pedig : lehet bojkotálni! Bojkot lehet, hogy a blogunkra kitesszük a nevét, leírjuk mit tett, vagy csak annyit, hogy nem etikusan járt el, és a blogolók máris elkezdték a kiközösítést!
Szubjektív kérdés: Lehet egy ilyen eljárás után aludni??? Mert spec. nekem az lenne a legnagyobb bajom, hogy mi van akkor, ha tévedek? Akkor teljesen oktalanul ártottam valakinek! Én tuti nem tudnék aludni!
De másik probléma evvel: mi van ha én csak az inspiráció voltam? Vagy ha engem inspirált valami? Mert ez is egy nagyon fontos dolog! Kihasználjuk a látottakat, felhasználjuk mások munkáit! Ez is nagyon valós! Persze itt is az jár el etikusan, aki közli, hogy ki vagy mi volt a múzsája!
Konklúzió: azért lassan a fejszével, mert nehogy a lábunkba vágjuk!
/Amúgy számomra ez a kérdés pont ugyanolyan, mint az a bizonyos adószámos, Apeh-es hisztéria!! Arra is kell jó megoldás! /
Talán az lenne jó, ha delegációt állítanánk fel, aki hajlandó a dolgokat végigzongorázni a hivataloknál, és és diplomáciai tevékenységet is szívesen vállal! Én mondjuk szívesen honorálom a dolgot egy meghívással hozzánk, melyben benne foglaltatik egy naplementét nézős, borozgatós, csevegéssel eltöltött este és valami sk csecse-becse, ami teljesen saját ötlet (amúgy az ilyeneket nem szoktam kitenni a blogomra! 😛 )!
UI: Bocsi a hibákért, és, hogy hosszú voltam!
Hát igen, de Kdatta előtt milliónyi foltvarró kukacolta a táskáit már szerte a világban… Nehéz ügy ez, nem is foglalnék állást inkább. Tyúk vagy tojás… Inkább húsvét:))
Nem hiszek abban, hogy „ezt tuti csak tőlem szedhette, nincs ilyen megvalósított ötlet több a világon”. Egyszer van spirituális háttere annak, hogy egymástól távol élő emberek ugyanazt találják ki (erre sok pl. van a technikai vívmányok között is olyan korokból, amikor még nem volt internet és telefon). Másrészt van kulturális háttere, amiért egy dologról több mindenkinek nagyon hasonló jut eszébe és akkor vannak még egyéb már említett aspektusok. Eszerint valóban lehet tévedni, ha valakit meg szeretnénk gyanúsítani.
Szerintem ez a jelenség van-volt-lesz. Szerintem az ember nem védheti meg magát ettől teljesen, különösen nem akkor, ha már a netre is pakolássza a képeit (tessék vízjelezni legalább!). Szerintem a fő megoldás a megkülönböztető egyéni stílus megtalálása mindenféle szinten (dizááájn, marketing, technika).
Mellesleg, a logómban csigavonal találtatik…legbelülről jött és sok féle logóvariáns után mindig újra ez lett…vagyunk még párezren csigavonalas logóval a világon…köhiköhi…éljen a kollektív tudatalatti és az ősi motívumvilág!
CorNit!Igen,van ilyen is;majd lefordultam a székről a „meglepetéstől”, amikor megláttam az egyik karkötőm mását a neten.De biztos nem koppintotta az illető, hacsak nem turkált a fiókomban a kis hamis…
@Nagycsili
Biza! Én is csináltam hirtelen vízió alapján egy Csipkerózsika-skiccet egy táskámhoz a vázlatfüzetembe. Pár nap múlva egy teljesen új német varrósblogon megláttam ugyanazt a keretes-rózsás elrendezést, ugyanazzal a pózzal és ugyanazzal a gesztussal, amivel kimozdul Csipkerózsika a rózsás keretéből…géppel hímezve. Egyelőre nincs kedvem megvalósítani az ötletEM(?)et. A valóság odaát van… ;o) Uff.
Gondolkoztam, hogy mit is írjak ehhez az örök problémához?
Én is jártam – én művészeti menedzser képzésre az Iparműv. Egyetemre, ott is talákoztam a Seed-esekkel- nagyon rokonszenves, lelkiismeretes csapat. Akkoriban még nem nagyon volt szilárd kapaszkodó a másolókkal szemben. Majd légyszi írj, ha vannak új fejlemények.
Most ebben a konkrét esetben én nem tudnék ítéletet mondani egyetlen gyűrű alapján. Szerintem az illetővel négyszemközt kéne tisztáznod, hogy valóban 2007-ben zsűriztetett-e ilyen terméket, meg megnézni az eddigi munkáit.
Régóta olvasom a Mákgubót, de most szántam rá magam először a kommentelésre. Örülök, hogy előkerült a téma. Néhányan biztosan ismeritek a fülbevalóimat, kipes füliket csinálok főként, egy saját technika alapján, és eleinte főleg Klimt A csók c. képével díszítettem. Ez volt a legnépszerűbb darab, azon a bizonyos magyar kézműves oldalon imádták, mígnem egy másik felhasználó boltjába UGYANOLYAN kör alakú klimtes és egyéb fülbevalók kerültek fel, még a fityegő része is olyan volt. Én először barátilag megkerestem az eladót (aki a blogján továbbra is folyamatosan koppint, gyomorszorító látni, hogy felteszek egy új ékszert, és napokon belül megjelenik az övén, most például a gyümölcsös-gyöngy füli), majd, mire olyan válaszokat kaptam, hogy „nem értem, mit pattogsz, ezt könnyen ki lehet találni, hogy csinálod” meg „én ezt vállalkozóival csinálom, én nem válogathatom meg, hogy miket készítek, nem úgy, mint te (!)-és ez a durva. Ez amúgy ugyanaz a lány, aki Theiának is elküldte a fehérneműs ékszereket. A népszerű kézműves oldalról végül eltávolították, de attól még a webboltjában ugyanúgy árulja a mástól koppintott ötleteket. És a legszebb az egészben, hogy a végén még ő fenyegetett meg, hogy rágalmazásért beperel (pont akkor találkoztam hordosv-vel, akivel jót nevettünk a dolgon), de ez akkor is riasztó.
Lehetek konkrétabb? (és ez csak egyetlenegy (!!!) példa) Nova Design fülbevaló: http://lh6.ggpht.com/_MdmWOkTbhKc/SblOpTR_mUI/AAAAAAAAAE4/-XX0SfBMnYA/s512/zarandoklas2.jpg
A másik: http://jewellery.extra.hu/bolt/images/sajatekszerem/fulbevalo/ujmappa2/P1070289.JPG
Mit szóltok? (és hangsúlyozom, nem is tagadta, hogy másol, kvázi „neki ez jól megy, na , én is ebből fogok hasznot húzni) Csak kérdem, én, akkor ez mi? Mert nem kézművesség, a szó művészi értelmében.
Na, máris jött a „válasz”: http://design-am.blogspot.com/2009/04/makgubos-bejegyzes.html
„Hazudott” -lehet ugyebár úgy másolni, vagy hasonlót csinálni, hogy az ember változtat rajta, ez a képes fülbevaló esetében nyilvánvalóan a KÉPet jelenti. Nem csak a technika, hanem a képek is ugyanazok.
„Akkor én már ne is csináljam meg?! Vagy én hamarabb publikáltam, mint más?! Akkor mi van?!
Én már régen rájöttem, hogyha ezekkel foglalkozom, akkor sose jutok előrébb.
Pont emiatt nem jutnak sokan semerre, mert ezen rágódnak.”
-Nem, pont ettől lesz egyedi a kézművesség.
Nova, nem támadólag kérdezem, hanem kíváncsian, mert már régóta szöget ütött a fejembe: használhatók képzőművészeti, azaz jogvédett alkotások szerzői jogdíj megfizetése nélkül? Mert pl egy könyvbe – tankönyv kivételével – nem tehetnék bele művészeti alkotást a jogtulajdonos vagy jogutód engedélye és a szükséges díj megfizetése nélkül. (Ezt onnan tudom, hogy voltam tankönyv társszerzője és elég sokat jártunk utána, hogy mit lehet és mit nem.) Ékszerre fel lehet tenni?
Remélem, nem haragszol a kérdésért!
anyahajó, ez egy elég ingoványos terep, legalább annyira, mint a 7-es adószám. Elvileg nem tudom, hogy ebben az esetben hogy működik a szerzői jog, gyakorlatilag viszont sokan használunk fel híres képeket, mint „összetevőt”. Az etsy-n ez mindennapos (pl. a scrabble kockás medálok), de itthon is a zsugorkázók is felfigyeltek már a a „képes témára”.
Sziasztok! Tök érdekes a téma. Szerintem a koppintás amennyire frusztráló és idegesítő dolog, ugyanannyira tud inspirálni a változásra és a megújulásra. Ilyen a világ, hogy nem lehet évekig ugyanazt nyomatni, hanem jönnek a kínaiak :o) De szerintem ez így van jól, így legalább nem pistulunk bele abba, amit csinálunk :o)
Gránátalma: tudom ki az illető, tudom miket árult egy éve. Azt meg látom, hogy miket árul most.
Zsuzsi, szerinted ez jó megoldás? Szerintem te is támadsz valakit, akitől talán személyesen kellene megkérdezned az ő igazságát. Megegyezni, megbeszélni csak személyesen lehet valamit. Ha a másik erre nem hajlandó, akkor kezdheted ellene a negatív reklámot- bár a negatív reklám is reklám :o(.Aki pl. a Flickr-on kiteszi a képeit, az vállalja vele azt is, hogy mások megnézik, a maguk módján alakítják vagy nem, de felhasználhatják. Szóval így lesz az egyediből tömegcikk.
A Meskán ahogy elnézem már ketten is másolnak és egyre megdöbbentőbb a hasonlóság. Bár ez az én véleményem, de számomra már kiböki a szemem.
Az oké, hogy egyetlen kézműves nem láthatja el a fél országot a termékeivel, előbb utőbb pedig amúgy is másolni fogják, ha valaki pénzt remél belőle, meg van hozzá képe.
Nekem fogalmam sincs, hogy hol a határ, ki szabja meg, vagy hol van leírva olyan, hogy mekkora hasonlóság jelent másolást.
Az én véleményem az, hogy egyértelműen másolnak téged.
Mert érdekes módon azért vannak, akik ugyanezt az üvegműves műfajt űzik, mégsem ugyanolyan design-ban.
Az rendben van, hogy egy-két vmit lemásolnak, mert annyira de annyira csábító (én is tettem már ilyet)… De az a minimum, hogy odaírja az eredeti kitalálónak a nevét, vagy legalább egy kicsit próbáljon már meg önállóan kreatív lenni, mert szerintem ez a fajta megnyilvánulás égő, lenézésre méltó.
Én annyit tudok tenni, hogy bejelölöm a meskán az illetőt, miszerint szabálytalanul járt el (azt hiszem még van ilyen funkció..)
Amúgy pedig nagyon kíváncsi vagyok a Boriék válaszára.
Ja és elnézést ha néha úgy fogalmazok mint egy óvodás 😀
Vacskamati: rákerestem (az előbb) a bikinis ékszerekre, én mondjuk teljesen másképp csinálom, másképp néz ki és más is az anyaghasználat. Az általam emlegetett lány ékszere nagyon durván hasonlított az enyémhez és az anyaghasználat is ugyanaz volt. (Értem ezalatt hogy ugyanúgy gyurma, ugyanúgy csipke szegélye volt a bugyinak, stb.) Ez bizony másolás… Egyébként Zsuzsi kérdésére válaszolva: nem szóltam végül a lánynak. Fel akartam tenni a bugyis ékszerét a blogomba (név nélkül), hogy döntsék el az olvasók, mit gondolnak. Aztán nem volt kedvem és energiám az egészhez. 🙁
A sütikkel meg érdekes a helyzet. Nem tartom egyedinek, de nem úgy kezdtem készíteni őket, hogy beírtam a google-ba, hogy sütis ékszerek gyurmából, majd a találatok alapján elkezdtem készíteni én is. Volt egy ötletem (konkrétan ha jól emlékszem, a fánktól indult az egész), viszont nem bírtam magammal és rákerestem, hogy létezik-e már ilyen. És persze igen, annyira nem egyedi, hogy nagyon sokan csinálják külföldön. Ez másolás? Lehet.
Ez az egész nagyon ingoványos talaj, mint ahogy fentebb is írták már többen. Pl a suliban (ötvösnek tanulok) hozott valaki egy rakás színes plexit. Persze rögtön elkezdtünk ötletelni, hogy ezüsttel kombinálva hogy lehetne ékszert készíteni belőle. A terveken szereplő ötletem kb. fél órája nézett vissza rám egy külföldi blogból… Ha előbb megvalósítottam volna a gyűrűt, akkor tuti, hogy másolnám az illetőt? Teljesen egyszerű alapformákról van szó, így simán esélyes, hogy valaki más ugyanezt már megcsinálta a világon…
Sőt, néhány hete csináltam egy ezüst-plexi szív alakú gyűrűt. Már félig kész volt a gyűrű, amikor a tanárom mondta, hogy melyik magyar iparművész csinált már hasonlót. Rákeresetem, és tényleg. Igaz, neki teljesen mások az arányok, átlátszó plexit használ, szöveget gravíroz bele, és nem használ ezüstöt sem. Akkor most másoltam? (És erre azt válaszolta a tanárom, hogy egy rakás szív alakú gyűrűt tudna mutatni, mert alap forma, mégsem mondjuk, hogy XY megcsinálta egyszer a szívecskés gyűrűt és azóta a fél világ másolja…)
Fura ez az egész. Épp ezért nem is nagyon lehetne levédetni a kitalált termékeket… Elég egy picit változtatni a levédett ötleten, és máris lehetetlen bizonyítani, hogy biztos a másolás.
Theia: Szerintem az, ha valaki a világban, akár az országon belül ugyanarra, hasonlóra jut a tervezés során előfordulhat. Engem nem zavar, ha valaki japánban ugyanezt csinálja, ugyanígy. Ne adj’ Isten másol. Sőt kicsit örülök, hiszen tetszik neki a munkám. Ő kiszolgálaja a japán nőket, mi meg itthon a magyarokat.
De az, amikor ugyanabban a körben (online áruház, magyar kreatív blogok vagy éppen egy vásári találkozás után) jut ugyanarra a designra, ergo megnézte mit csinál más és saját kreativitás hozzáadása nélkül inspitrálta, akkor az véleményem szerint másolás. Ki ne nézné meg a nyitólapi termékeket, ki ne vetne rá egy pillantást, mielőtt a magáét tölti fel. Nem lehet nem megnézni!
Theia, igen, igazad van. Míg Zsuzsiék esetében -most már egyre határozottabban azt kell mondanom-, hogy legfeljebb inspirációról lehet szó, a Nova által említett delikvens annyira egyértelműen másol, hogy nincs az az ítész, aki ezt másként látná. Nem csak a tiétekre, de más meskás alkotó ékszereire is rögtön ráismertem.
Azt gondolom, nem érdemes átesni a ló túlsó oldalára, nagyon kevés az a kiváltságos, aki teljesen új, egyedi technikát, ábrázolásmódot tud bevezetni (sikeresen). A gyűrű – többnyire, szerencsés esetben- csak kerek marad, a táska meg belül üreges.. 😛
Azaz egy művész, aki valóban művész és nem csak egy jó kézműves, képes belevinni bármilyen alkotásába azt az egyediséget, ami őt mástól megkülönbözteti, és innentől kezdve lehet az alapötlet hasonló is. Visszatérve a kiindulási példára, én pl. – tök laikusként- igenis látom a különbséget Zsuzsi és a másik ékszerkészítő darabjai közt. És ez nem minőségi különbség, csak másság.
Zsuzsi, a Seeds-esek állásfoglalása, tanácsa végülis mi volt a témában?
A Seed-nek nem feladata állást foglalni a témában és nem is kértem erre Őket. Az ügyvéddel azonban már beszéltem, de erről itt nem mondok semmit!
ugylatszik nem csak az en hazam tajan tortennek hasonlo finomsagok, sziasztok!
nagyon hihetetlenul kenyes tema ez. ugye az inspiracio. kell, kotelezo, ettol fejlodunk, ettol lesznek a celok nagyobbak,szebbek. node. lopni nem szabad. van egy hatar. embere valogatja kinek mi. az en inspiralodasomrol: 7 eve fotozok, a babas-mamas vonalon egy olyan stilusban, ami meg itthon anno nem letezett. benne van a lelkem, mindenem. termeszetesen inspiralodom/inspiralodtam jomagam is, de keptelen vagyok lopni. nem lennek muvesz, ha nem vinnem bele magam, a szivem is. en erre torekszem, h a munkamban ott legyek en is. tulajdonkeppen a muveszet igy mukodik. vki irta, es mennyire igaza volt, az emeberek lustak, es a legkisebb idoraforditassal szeretnek elerni azt, ami masnak akar evekbe is telhet.
ugylatszik most van szezonja a lopasoknak, a levedesek nepszerusitesenek..
..
irom velem mi tortent:
a honlapomon levo bemutatkozo szovegemet es infokat, tobben is, bar reszleteiben, de leloptak. vicces:)
finomabb: fotozast hirdeto portal: az uzemelteto ellopta egyazegybe a kepeimet, kb 10 et, leszedte(!!) a logot es feltette ra a sajatjat. sajat kis kedves parsoros idezetet is tolt a kepem ala:) azonnal felhivtam es felszolitottam ra, h szedje le. ketto perc mulva leszedte.
ezenkivul tobb fotos kezdett el azon a vonalon kreativkodni mint en, van olyan kep, amin tokeletesen ugyanazt a kelleket, beallitast hasznalja az illeto. ez az illeto okozta nekem legutobb a legnagyobb bosszusagot, ugyanis korulszaglaszott nalam egy befizetett fotozas alkalmaval. sunyin. aztan tette is fel gyorsan a kepeit, ugyanolyan bealitott szogekben, fenyekben..stb stb.. Ot is felhivtam. megjegyeztem, h milyen kreativ modszerei vannak az uzlete beinditasahoz (lasd: szaglaszas) es, h a tovabbiakban hasznalja sajat kreativ erejet.
mara mar megnyugodtam, es rajottem, h ez van, egyutt kell vele elni, de nem szabad mellette szo nelkul elmenni. lopni pedig nem helyes. arra viszont rajottem, es ebben van az igazsag: az igazi konkurencia nem lop!
Egyetlenem: Köszi az írásodat, szeretem a honlapodat. Azt mondtad: Az igazi konkurencia nem lop. Ez így van. Nekem a szomszédom üvegékszerezik, együtt kezdtük, ha valamelyikünk kifogy anyagból segítünk egymásnak. Ott van Vadjutka is, akivel kifejezetten jóba vagyok. Nem zavarjuk egymás köreit, de a panyizsuzsi és vadjutka stand nincs egymás mellett a WAMP-on. Teljesen békés az együttélés.
… és még egy az igazi művész tud fejlődni, tud megújulni, ALKOTNI! A másoló csak másolni tud. Kinek meddig terjed a saját kreativitása. Az elsőt tisztelem! Nagyon.
oo, micsoda meglepetes, h ismered a blogom, orulok neki:)
a makgubot csak nemreg talaltam meg, anyahajon keresztul, es azt kell mondjam, nagyon szep munka.
..
igen, a fejlodes foleg a muveszi szakmakban alapveto. fejlodes nelkul nincs ujabb es ujabb cel, nincs szenvedely. szenvedely nelkul pedig ures minden.
..
nagyon orulok ennek a cikkednek, picit magam is atertekeltem a dolgokat.
Nem tudom, hogy ebben a konkrét esetben beszélhetünk-e lopásról, és nem tudom, hogy van-e értelme foglalkozni a dologgal, ha igen. Az ilyen letisztult, egyszerű formák esetében azt gondolom értelmetlen dolog azt keresni, hogy lopott ötlet-e vagy sem. Más dolog egy festmény, egy bonyolultabb téma, amin valóban egyértelmű a készítő stílusa, ecsethasználata, technikája. A bemutatott két gyűrű esetében is elég egyértelmű, hogy különböző, de lehet egyazon alkotó két különböző munkája, mondjuk a türkiz-lime-királykék korszakából. Én nem mondanám, hogy nem lehetne ráfogni, hogy mindkettő Panyizsuzsi munka, mert Neked is vannak jobb, és rosszabb napjaid, biztosan Te magad is észreveszed az alkotásaidon, hogy ott van rajtuk a hangulatod bélyege. Nem értek az üvegművészethez, fogalmam sincs róla, hogy előfordulhat-e az, hogy más formát kapsz, mint amit elképzeltél. Az én esetemben bizony nagyon gyakori, hogy ugyanannak a figurának az esetében, ami előző nap vigyorgott, a másnap elkészített ikertesója már szomorkás, vagy melankolikus, vagy idióta. Pedig egy minta, egy készítő, és ugyanaz az anyag. Így aztán az a gondolat sem meglepő, hogy két vagy akár több alkotó esetében is ugyanaz a kép alakul ki egy témáról, és látszólag olyan, mintha egymást másolták volna.
Más kérdés az, hogy mi van, ha valóban másolásról van szó. Én azt vallom, hogy nem létezik olyasmi, amit már valahol, valaki ne talált volna ki. Én magam is folyamatosan gyűjtöm a nekem fölöttébb tetsző plüssfigurák képeit, különösen amióta internetezem. Mindig eltervezem, hogy ezt, vagy azt majd megcsinálom, de mindig felülkerekedik a saját, önálló ihletem, ötletem. De tény, és való, hogy sok apró részletet azért alkalmazok, mert valahol nagyon megtetszett. Nem tudom, hogy ugyanúgy készítem-e technikailag, mint más, de tény, hogy hasonló irányvonalakkal más is csinálja. A végeredmény persze mégis egyedi, legalább is azt mondják az én munkámról. Sehol nem láttam olyan egeret, és szarvast, mint az enyém. Ha látnék, valószínűleg nem az jutna eszembe, hogy ezt tőlem lopták. Én például a Burdából sem tudok úgy varrni, hogy fogok egy szabásmintát, és megvarrom ugyanúgy a modellt, ahogyan a magazinban láttam. Nem, én összerakom 2-3 nekem nagyon tetsző modell részleteit, és így kreálok valami teljesen újat. És mégsem új, hiszen a részleteiben csent dologról van szó, de attól, ahogyan magamévá tettem, már beleraktam a saját önálló énemet, az egyéniségemet. Így van ez minden másolással, így van ez a waldorf babákkal, a Tildákkal, hiába egyazon minta, mind más és más, nincs köztük két egyforma.
Én azt gondolom, hogy jogi értelemben sem lehet megtámadni azt, aki Tőled „lopott”. Ha Téged ez bánt -mármint a lopás-, akkor sajnos le kell nyelned a békát. Ez a gyűrű nem lopott, ez teljesen más mint a Tiéd, csak színeiben és formájában emlékeztet a Tiédre. Nem tudod rábizonyítani, hogy az ötlet Tőled származik. Gondolom a technika sem egyedi és utánozhatatlan. Ráadásul ez az illető megdolgozott az alkotásával. Még akkor is, ha a Te munkádat másolta, hiszen leírást gondolom nem mellékeltél hozzá, tehát neki magának kellett kiókumlálnia, hogy hogyan legyen olyan, amilyen.
Apropó színek. Nem lehet, hogy egészen egyszerűen arról van szó, hogy a magyar piacon ezek a színek elérhetőek? Mert konkrétan a foltoskodók között ez jelenti a problémát, hogy sajnos ugyanabból a 10-15 anyagból kénytelenek dolgozni, így esélyes a plágium gyanúja.
A dolog tényleg sok összetevőből áll. De a vége akkor is az, hogy aki kevésbé kreatív, az másolja azt, aki valóban az. És akkor a valóban kreatívnak ez rosszul esik. Nagyon.
Ez ugye akkor igazán bosszantó, ha valaki itthonról másol, mert ehhez kicsi ez az ország. De ahhoz meg a saját időnk túl drága, hogy pereskedjünk, marakodjunk..stb.
Hogyan tudnánk valamiféle érdekvédelmi szervezetet felállítani? Ezt, Zsuzsi, főként tőled kérdem.
Vattacukorhajú írta: Hogyan tudnánk valamiféle érdekvédelmi szervezetet felállítani?
Te jó ég! El sem hiszem. Ezért írtam az egész posztot, hogy erről beszéljünk. 62 bejegyzésnek kellett „eltelnie”, hogy ez előkerüljön. Örülök, hogy előkerült, de még engedjétek meg, hogy emésszem az előzőeket!
jaj én tudtam:)) csak elutaztam pár napra:)
Szerintem imanart is pont ezt vetette fel még valahol az elején.
Egyébként egy ilyen érdekvédelmi szervezet felállításához szükség van arra, hogy pontosan definiálható legyen, mi az eredeti, mi a másolás és mi a lopás. És szerintem itt a bökkenő. Erről beszéltünk eddig, hogy ez képtelenség. A meskás alkotók közül még nem nagyon találtam olyat, aki totál eredetit alkot, olyat, amihez hasonló nem található a nemzetközi kreatív blogokon vagy etsy, dawandán. (Van aki bevallja, van, aki nem.) És akkor ott jön a Vacskamati költői kérdése, hogy külföldit szabad másolni, magyart nem? Tehát akkor hajrá, definíciógyártásra fel. Anélkül nem érdemes érdekvédelemről beszélni. Aztán ha megvan a definíció, meg kell nézni, hogy elfogadja-e ezt egy nagyobb alkotó közösség. (Kábé úgy, mint a tudományos szcénében is megvan, hogy mi számít új és újszerű gondolatnak és mi a plágium – és ez széles körben elfogadott.)
Egyébként itt már eléggé elválik szerintem a hobbiból alkotók és a főállású alkotók köre. És a másik, ami nagyon elválik, hogy valaki művésznek vagy kézművesnek definiálja magát. A művész igenis alkosson újat – bár nyilván mögötte is ott van többezer évnyi hagyomány -, a kézműves meg nem is gondolja magáról, hogy ő feltétlen totál újat ad, az ő értéke az a munka, amit belefektet minden darabba, és amit a mai életritmus és a prioritások megváltozása miatt már nem tud mindenki megtenni. (Érthetően mondva: a nők egy része ma már nem is tud varrni, horgolni, gyöngyözni, de ha tud is, nincs ideje, ettől viszont még szereti a szépet, és nem érdekli, hogy az illető kézműves csinált-e egy második hasonló darabot is másnak. Avagy azt mondja, hogy meglátott valahol egy neki tetsző táskát, de nem akarja Ausztráliából megrendelni, ezért megkér valakit, hogy varrjon neki egy hasonlót.)
A célközönség is egészen más lesz, a művésztől az fog vásárolni, aki az exkluzivitás érzését is meg akarja és tudja venni, ő a magas árért cserébe joggal várja el, hogy valami nagyon egyéni, eredeti tárgyat kapjon. A kézművestől pedig míveset vesz az ember, de nem feltétlen teljesen egyedit és eredetit, mégpedig egy többek számára elérhető áron.
Ezek persze lehet, hogy csak mellékszálak, de gondolom, azért került ennyire előtérbe, mert a magyar kreatív blogok írói közül többen inkább a kézműves definícióba illenek, mint a művészbe, ezért teljesen másként állnak (állunk) az eredetiség kérdéséhez, mint te, aki iparművész kategóriába tartozol és zsűriztetett termékeid vannak.
Zsuzsi, Neked mi lenne az újról, újszerűről és plágiumról a definíciód?
Pfff, mint a hullámvasút, úgy változik a véleményem ide-oda…
Az biztos, hogy átértékeltem a magam eddigi nézeteit, vagyis új mélységet kaptak. Mivel nem régóta gyöngyözök, főleg minta után fűzök. Ám csináltam már pár egyedi ékszert, most arra jutottam, hogy ezt az irányt kéne folytatni. Mert ötleteim vannak, a kivitelezés pedig kihívás! Vezsuzsi a példa előttem ebben, és hat is rám a munkája…
A másik dolog, a védettség. Egy fotóra rá lehet tenni feliratot, logót stb., védjeggyel el lehet látni egy arany vagy ezüst ékszert is. Én azon gondolkodok, ne csak a stílus legyen jellegzetes, hanem valami védjegyfélét kéne belefűzni minden egyes darabba – na ez ám a kihívás!-, így egyértelműen megkülönböztethető lenne, mi az én munkám.
Hát, már olvastam hogy vége lesz a blognak, de azért ezt leírom.
Szarvasmicinek és Anyahajónak üzenném, mert ők mindketten a meskán is ott vannak. Azt mondják nem láttak még igazán egyedi dolgot a meskán…… hát akkor megsúgom, hogy a gyöngyből készített virágaim teljesen egyediek, senki nem csinál ilyet. Nyissátok ki a szemeteket!! 🙂
Több évvel ezelőtt kísérleteztem ki a virágomat, és eddig még nem másolják. Remélem nem is lesznek olyan pofátlanok! De valószínű, hogy ez is csak egy álom számomra.
Mindattól függetlenül, hogy nem kapkodják, pl. azért is, mert a vásárlóknak fogalmuk sincs, hogy ilyen nincs máshol….
De már van egy illető, aki elkezdett másolni, fel is tette a meskára. Eddig csak az volt a szerencsém, hogy egy ilyen virágot nem olyan egyerű elkészíteni, tehát ha vki nem annyira gyakorlott, nem fog neki sikerülni…mint ahogy a másolónak sem jött össze.. ebben az esetben pedig most még inkább a büszkeség van bennem, hogy inspiráltam. Más lenne a helyzet, ha tényleg hasonlítana.
És Zsuzsi szerintem egy ilyen téma után nem lehetett azt várni, hogy maradjunk az eredeti témánál, hiszen erről mindenkinek nagyon nagyon megvan a véleménye.
Bár teljesen megértelek.
Hoyacarnosa, bocs, nem akartam senkit megbántani azzal a mondattal. Egyébként én a gyöngyökhöz nagyon nem értek, ezért ezekhez nem is tudok hozzászólni, elsősorban textilvonalon néztem, láttam sok olyat, amit már máshol is. De – és ez talán kiderült, én ezt nem minden esetben tartom rossznak, hiszen a hasonlóság ellenére nem pont ugyanolyan darabokról van szó.
(Egyébként én már nem vagyok a meskán, mióta megtudtam, hogy illegális számla nélkül árulni, elment tőle a kedvem, én nem szeretek csalni, ugyanakkor nekem ez csak egy hobbi, nem éri meg vállalkozást nyitnom.)
Hoyacarnosa! Én nem mondtam, hogy nem láttam még igazán egyedi dolgot a Meskán! Lényegében a saját figuráimat is annak tekintem, ami meg nem az, az alá szigorúan odaírom, hogy honnan ered. Azt mondtam nincs új a Nap alatt, és a legtöbb dolog valahol már létezik. Én amikor belekerültem a Meskás világba mindegyik alkotóról azt hittem, hogy hihetetlenül kreatív emberkék, és ámuldoztam például a Tilda figurákon. De aztán sajnos szembesültem azzal, hogy ez valami meglévő dolog, és szinte mindenki csinálja. És ez kicsit kiábrándított. Magamat is fantáziátlannak tituláltam, amikor egy Tilda szabásmintához nyúltam, de ez már csak ilyen a textilekkel foglalkozó kézügyeseknél, hogy ki kell próbálni ezt is, azt is. De alapvetően ott lapul bennem is valami, ami csak rám jellemző. Még egy hete sem voltam a Meskán, amikor kaptam egy levélkét, hogy készítsek el egy mackót az én stílusomban. Akkor ezen én nagyon meglepődtem, de úgy látszik, felismerhetők voltak az én munkáim jellegzetességei. A gyöngyözők között sajnos nem vagyok otthon, nem tudom, hogy Ti hogyan működtök, de ha Neked konkrétan vannak olyan sajátos dolgaid, ami csak a Tiéd, akkor ehhez gratulálok, és meghajlok előtted.
Zsuzsi! Sajnálnám, ha ezek miatt a megjegyzések miatt feladnád a Mákgubózást. Abból indulj ki, hogy az iparművész vállalkozók többnyire tudják, hogy mi a dörgés, tehát nem is biztos, hogy ők olvasnak. Te valószínűleg nem így tervezted, de olyan alkotókat szólítottál meg ezzel a honlappal, akik olyannyira kezdők, hogy nem hogy iparművésznek, de még alkotónak sem nevezhetők. Én konkrétan hobbikézügyesnek, és nem alkotónak mondom magam. És akkor még a vállalkozás kérdése fel sem merült. De sok alkotgató nőtársunknak adtál erőt, és önbizalmat, meg vállalkozó kedvet ezzel a kezdeményezéssel. És ez a téma igenis érint bennünket is, hiszen talán sokan közülünk nem is tudják, hogy ötletet lopni nem illik. Ezt is meg kell tanulni!
Érdekvédelem? Ehhez valóban tisztázni kell a határokat. Mi mondható másolásnak, hol kezdődik a lopás, védett, zsűrizett termékről van-e szó, stb. Ha az én szarvasomat látnám meg valaki más tulajdonaként megjelölve, hát biztosan puffognék, de tenni nem tudnék semmit, hiszen nem zsűriztettem a termékemet, nem tettem semmilyen lépést, amivel bizonyíthatom, hogy ez az enyém, az én ötletem, az én mintám. Ha ez megvan -a Te esetedben igen-, akkor is elég képlékeny az ügy, de ezt már az előző megjegyzésemben leírtam. Persze legyen érdekképviselet. De a bejegyzésedben azt a kérdést tetted fel, hogy velünk fordult-e már elő ilyen. A képek pedig összehasonlításért kiáltottak. Valószínűleg sokan félreértettük a felvetésedet. Mert mi még nem vagyunk vállalkozó alkotók, és még nem így működünk!
nem leszek népszerú, de sztem az ilyen döfések és visszajelzések kellenek ahhoz, hogy az ember magát, helyzetét, helyét kicsit eltávolodva megnézze, elgondolkozzon rajta és okuljon belőle. Fel kell venni a harcot, én nem annyira az ügyvédi vonalra gondolok, hanem a szakmai harcra, egyre jobbnak kell lenni, egyre nagyobbat alkotni, a mákgubót meg NEM kinyirni! Hősiesen végigolvastam az összes posztot és én nem látom miért kéne bezárnia. Zsuszi, aludj rá pár napot.
addig kell csinálni, amig nem másolják 🙂 addig biztos újat és jót csinálsz! Én Veled vagyok!!!
Nem bántottatok meg, csak szemet szúrt a dolog 🙂 Ti se haragudjatok, hogy ezt megemlítettem. Néha úgy érzem muszáj, mert sokan azt árulják, amit elkészítettek egy leírás alapján…
Ezen kívül pedig sok „alkotóról” én is azt hittem, hogy valódi, egyedi kreativitásuk van, aztán ugye kiderült, hogy mégsem. Én pl. nem ismerem a Tilda figurákat, csak a meskáról párat. Addig azt sem tudtam, hogy ilyen van, de amikor már többen azt raktak fel, értetlenül álltam, hogy mi ez?? és miért árulják egyáltalán?
A gyöngyökkel az a helyzet, hogy a legtöbben mintáról fűznek. Valamilyen külföldi, vagy – kisebb eséllyel- magyar alkotó mintája alapján készítenek el ékszereket, erről a vásárlónak pedig fogalma nincs. És nem derül ki a turpisság, mert a vásárló nem az eredeti kitaláló után fog kutatni, hanem örül, hogy van egy szép ékszere…. vagy varrott figurája, táskája stb.
De ezzel sem akarok senkit megbántani! Ha vki beleviszi a saját stílusát stb. akkor még lehet igazi értéke a tárgynak. Szerintem.
Ráadásul a gyöngyözés keretein belül is van, hogy egy-egy ékszer szépsége annyira hatalmába kerít bármelyikőnket, hogy egyszerűen muszáj, el kell készíteni.
Ezzel csak azt szeretném közölni, hogy a legtöbb termék esetében, tehát nagyrészt legyen saját kreativitásunk által kikísérletezett és megalkotott tárgy, mert amúgy elég „gyermetegen” hat a dolog, még ha a vásárló ezt nem is érzékeli.
Szerintem Anyahajó most annyira jól összefoglalta azokat a kérdéseket, amik bennünket foglalkoztatnak. Mi lenne, ha erre válaszolnál Zsuzsi? Hiszen tény és való, hogy léteznek alkotó művészek és léteznek kézművesek, akiknek valójában az a dolga, hogy kézzel készített tárgyakat készítsenek, de ezeknek nem biztos, hogy teljesen egyedinek kell lennie.
Más: akkor én akár szomorú is lehetnék, hogy sem a recepjeimet, sem a fotóimat nem lopja senki. Talán ez a népszerűség fokmérője? (Kacsint)
Alapból nem értem a dolgot, hiszen az az ékszert, amit elvileg másoltak, nem is a Meskán volt látható. Akkor hogyan másolhatta volna?
Mi a baj a fotózással? Ha megnézitek, katalógusokban ékszereknél és sok más egyéb dolognál fehér hátteret használnak, mert akkor semmi nem vonja el a figyelmet a fényképezett tárgyról.
Most láttam, hogy a Meskára nemrég regisztrált egy új üvegékszeres. Fehér háttér előtt közeli képeket készít, a gyűrűje 3 színű. 2006-ban már foglalkozott ékszerkészítéssel. Akkor ki másol kit 🙂
Zsuzsi a linkek nem megfelelőek. Nem az jön be aminek kéne.
Nem olvastam vissza mindent… nagyon érdekes a téma… és sajnálom, hogy mire rád találtam bezártál…
Nos… Én eredetileg a Kisképzőben érettségiztem kerámia szakon, Szalai Lászlő (egy remek ember, kiváló művész) volt a mesterem. Rá valóban még lehet használni ezt a szót. Ő roppant fontosnak tartotta, hogy a diákok ne másolják egymás ötleteit, saját önálló gondolataik legyenek. És bár én ezzel maximálisan egyetértek, mégis mostanában gondolkodtam rajta, hogy valahogy mégsem sült el a dolog olyan jól mint ahogy kellett volna. Valahogy félelmet ültetett el bennem ez az egész, ami gátolt a szabadságomban és végül valahogy abban is, hogy valóban kreatív munkákat hozzak létre… tulajdonképpen ha volt egy ötletem nekiálltam utánajárni, hogy ugye azt még nem valósította meg senki… de azzal kellett szembesülnöm, hogy igen igen igen… ettől persze minden alkalommal teljesen leblokkoltam, kifulladt az ötlet, mert ha valaki már előállt hasonlóval akkor kár bele energiát áldozni. Egymás közt is állandó probléma és feszültségforrás volt, hogy ki kit koppint… pedig lássuk be hasonló élmények tapasztalatok értek minket így azért hasonlóak voltak az ötleteink is. Mai napig probléma ez számomra ezért én nem is szoktam inspirációgyűjtés végett a neten kutatni inkább begubózódok, fotókat nézek,sétálgatok, rajzolgatok elsősorban megerősödök abban ami bennem megszületni kezdődik, és csak utána nézek körül, hogy hogy látják ezt mások… és a mai napig sok hasonlóságra bukkanok.. rokonlelkekre… de így már inkább örömtelibb a felfedezés mint frusztráló.
Persze még van sok lelki munka e-téren… én is nagyon el tudok keseredni azon ha valakinél rendre hasonlót látok mint ami bennem született meg, tudva, hogy ismeri a munkáim… És az embernek az önbizalmát is erősíteni-e kell… én hajlamos vagyok meggyőzni magam, hogy nem is, meg nem is olyan, ugyanmár… de a rossz érzés megmarad…
Másrészt meg azt is be kell ismernünk, hogy minden hat ránk ami körülvesz ha akarjuk ha nem… és sokszor előfordul hasonlóság…
nehéz kérdés… én is valahol ott látom a határvonalat, hogy kinek mi ehhez a belső magatartása, erkölcsi érzéke, értékítélete… stb…
…sokat járatom az agyam ezen az egész témán….
Engem tulajdonképpen az állami lenyúlások bosszantanak leginkább… előfordult például olyan is, hogy beadtam egy pályázatra a munkám, amiről végül semmiféle értesítést nem kaptam de pár hónap múlva óriásplakátokon láttam viszont az ötletem… no most ebben az esetben is felmerül, hogy mi van ha másnak is ugyanez jutott eszébe… persze mivel összetett volt a dolog ezért érdekes… de előfordulhat… kihez is fordulhatnék? és ugyan minek???? körberöhögnének… mivel tudom bizonyítani, hogy márpedig ez az én pályázatom alapján készült.
Más esetek is voltak de arról inkább itt nem írnék…
Szerintem csináld csak tovább amit a szíved diktál és mindenki meg számoljon el a saját lelkiismeretével.