Az elmúlt hetekben sokat foglalkoztam a pénz és a női vállalkozások kapcsolatával. Először egy blogban olvastam róla, ahol egy, a Wall Street Journalban megjelent cikkre hivatkoznak. A cikk címe: Why Are Women-Owned Firms Smaller Than Men-Owned Ones?, azaz miért kisebbek a női, mint a férfiak tulajdonában lévő vállalkozások. Néhány nappal később egy ügyfelemmel, a most alakuló vállalkozása jövőjéről beszélgettünk. Konkrétan, számokkal. Eszter a számokkal kapcsolatban rögtön szabadkozni kezdett. Ekkor döntöttem el, hogy ez a téma megér egy cikket.
A legtöbb női vállalkozó, különösen azok, akik a mákgubót olvassák, nem vállalatokat adnak-vesznek és irányítják azokat, hanem maguk építik fel a vállalkozásukat, sokszor mindenféle vállalkozói képzés és ismeret híján. Ez azonban nem hátránya, hanem előnye! Nincsenek berögzült gondolataik, megoldásaik, hanem minden új kihívásra kreatívan tudnak reagálni, míg azok akik a vállalkozást tanulták, sokszor a berögzült sztereotípiák közül választanak megoldási lehetőséget. A kezdeti fázisban lévő vállalkozó mégis alul pozicionálja magát, mert ő ezt nem tanulta nem ért hozzá.
A pénz esetében ez a fajta naivitása nincsen meg a kezdő vállalkozó nőnek. A vállalkozás előtt vagy dolgozott és havonta fizetést kapott vagy gyerekeket nevelt és a háztartáshoz kapcsolódó pénzmennyiséggel foglalkozott. Egy, két, öt, tíz évig. Az a pénzmennyigés, amivel ezalatt az idő alatt rendszeresen foglalkozott rögzült. Olyan ez mint az óvodás kislányom, aki „biztonságosan mozog az 5-ös számkörben”. Aztán jön a vállalkozás és egy más mértékkel kell mérni, más léptékkel kell számolni. Az ovis példánál maradva ez már a 100-as számkör! Hűha! Nagy ugrás, de nincs mese, ezt meg kell ugorni. A kisgyerek is megteszi, amint elsős lesz.
Ha mindig csak a háztartásnak megfelelő léptékben gondolkozunk, akkor a bevételeink is a háztartás léptékében maradnak. Azonban ha merünk nagyobb számokról álmodni és velük tervezni, akkor a bevételeink is nagyobbak lesznek. (Megj.:Mellékhatásként a kiadás is nagyobb!)
A legtöbb nőnek nem csak a bankkártyáján, de a pénztárcájában és gondolataiban is van egy beépített limit. A bankkártyán nem baj ha van, de ha vállalkozni és fejlődni szeretnél akkor vedd ki a pénztárcádból és a gondolataidról a limitet!
10 válasz
Zsuzsi, nekem ez tervezés szinten megy. Meglepődnél, ha megmutatnám a másfél éves tervemet. 🙂
De megvalósítás szinten úgy érzem nem fog menni.
Van ötleted ilyen ‘tudati dobbantásra’?
Igazad lehet, van benne valami amit mondasz.
Másfelől nekem semmi kedvem nem lenne egy nagy vállalatot igazgatni. Inkább úgy szeretném szervezni a dolgot, hogy csak annyira fejlődjön fel a (leendő?) vállalkozásom, hogy max. néhány fővel tudjam igazgatni. Aztán felőlem egy egész varroda is varrhatja a termékeimet, de csak alvállalkozóként. Attól még a cég csak pár fős maradna.
Lehet hogy a többi női cég is csak emiatt kicsi?
Márti!
Én az gondolom, hogy mivel leírtad, azzal már sokat tettél. Természetesen hinned is kell a dologban. Azonban ha úgy érzed, hogy irraális a terved és ez csak stresszel, akkor egy kicsit egyszerűsíts rajta, mert ha túl nagy teher, akkor nem örömmel, hanem izomból fogod csinálni.
Kriszta!
Nem kell multinacionális nagyvállalatot építeni, de kell merni álmodni. Mindig azt éri el az ember, amire nagyon vágyik, ha ezek a vágyak, célok kicsik, akkor az eredmény is az lesz. Szerintem a néhány fő és az alvállalkozók elég nagy, de reális cél a Te cégednek, hogy kihívás legyen, de ugyanakkor elérhető. Hajrá! Én drukkolok Neked!
Zsuzsi, köszönöm, hogy így drukkolsz, ez inspirál!
Viszont még egy dolog eszembe jutott, hogy mért kisebbek a női cégek. Saját magamon érzem, hogy nőként, anyaként, a családi háttérként nem engedhetek meg magamnak túl sok időt alkotásra. Hiába nő a kisfiam, a férjem viszont egyre többet dolgozik, és ettől nem lett könnyebb a helyzet egyelőre. Na, majd még jönnek jobb szelek, remélem.
Szóval, nekünk nőknek nem elegendő csak a cégre figyelni, mi lesz akkor a családi harmóniával?
A családi egyensúlyban teljesen igazad van.
Azonban az, hogy nincs idő az alkotásra az szerintem szervezés kérdése. Itt nem a gyerek lepattintására gondolok, hanem a takarítás, postázás és egyéb kevésbé fontos dolgokra. Persze ezt nem a vállalkozás legelején kell megtenni, de már most érdemes gondolkozni rajta, mert az sem jó, ha túl sokáig csinálsz mindent magad!
Kriszta!
Igazad van a családi harmóniával kapcsolatban, de én úgy érzem, hogy nekünk nőknek vállalkozóként van a legjobb esélyünk arra, hogy mi magunk alakítsuk-formáljuk-teremtsük ezt az egyensúlyt. Én ezért lettem vállalkozó!
Én is emiatt szeretnék vállalkozni. Egy otthoni munka klassz lenne. De olyan vállalkozásba megyek csak bele, amiben nem kell több órát dolgozni, mintha állásba mennék. Sok olyan vállalkozót ismerek, aki napi 16 órákat is dolgozik, ennek nem látom értelmét.
(Én most gyesen vagyok, tehát túl sok szabadidőm nincs. De időnként szokott lenni azért.)
@Krisztina: Én örömmel dolgozok napi 16 órát a saját cégünkben, mert tudom, hogy miért teszem, egy évre hétre pontosan be vannak tervezve a napjaim, kifüggesztve a céljaink, és napi szinten meg is beszéljük ezeket.
Teljesen más magadnak dolgozni, mint a legjobb főnöknek.
Állásban a főnököd céljaiért dolgozol, míg a saját vállalkozásodban önmagadért, a családodért, és sokkal több esélyed is van arra, hogy megvalósítsd – hiszen csakis rajtad múlik.
Életünk legjobb befektetése volt, hogy elindítottuk a Kft-énket.
Viszont ha nem lettek volna kristálytiszta terveink, leírt, kidolgozott üzleti tervünk, nem fogtunk volna bele.
Addig senkinek nem ajánlom. 🙂
Nem mellesleg, de nem az üzleti témához tartozott: én is gyesen vagyok, tartósan beteg gyerekem van, és egy teljesen átlagos család vagyunk, átlagos problémákkal.
A várandósságom alatt építettem fel az egyik pillért, a szülés után a másikat, majd odatette magát a párom is, és ma már saját cégünk van.
A gyes sok mindenre jó, pályamódosítási tanácsadóként napi szinten keresnek meg hasonló elképzelésekkel – de amíg nincs elköteleződése valakinek egy ügy, egy cél, a saját vállalkozása irányába, addig egyetlen dolgot tehet, ha képezi magát, és keres egy jó állást, addig is a főnök vállalja érte a felelősséget. De ha eljön az ideje és egyszerűen nem hagyja aludni sem már a késztetés, akkor, és csakis akkor kezdjen vállalkozni. 🙂