Bíró Ágival online találkoztam. Egy Silhouette CAMEO-t szerettem volna vásárolni és a google az Ő honlapját, a Scrapfellow-t dobta ki. Addig nem nagyon tudtam, hogy mi is az a scrapbook, de a honlapja olyan csalogató volt, hogy napokig böngésztem. A scrapbook az emlékek megőrzéséről szól és ezért nagyon személyes dolog. Külföldön, elsősorban az Egyesült Államokban óriási iparág. Azonban a személyessége miatt én képtelen lennék angol feliratokkal díszíteni az emlékeimet, hiszen mi nem egy HAPPY család vagyunk, akik mindenféle FUN dolgokat csinálunk. Ági ebben az iparágban találta meg nagyon ügyesen azt a szűk réspiacot, melyből szinte mindenkit elér és kiszolgál: a magyar scrapbookosokat. Olvassátok el a történetét és tanuljatok belőle!
Kérlek meséld el, hogy mivel foglalkozol, mi a scrapbook?
Bíró Ági vagyok, a Scrapfellow.com tulajdonosa. Elsősorban családanya, akinél a szív-szerelem hobbi átalakult hivatássá. Igazából az, ahol most vagyok egy hosszú folyamat eredménye, bár ez a folyamat most is tart, mert mindig vannak kitűzött céljaim, amiért dolgozhatok, és mindig van min csiszolni, hogy jobb legyen.
Amikor a gyerekeim születtek, akkor kezdtem scrapbookozni, hogy a milliónyi családi fénykép és a mellé írt sztori nélkülem is elmesélhesse majd a történetünket. Az albumok díszítésének jellege, egyszerűsége vagy gazdagsága visszaadja azt a hangulatot, amit az élmények átélésekor, és az alkotáskor megéltem. Emiatt több a scrapbook egy sima fényképalbumnál. Nem csak a képek mesélnek, hanem az alkotás vizuális élményként visszaadja a nézőnek a hangulatot, majd elolvasva a képhez tartozó sztorit, teljessé válik a történet. A scrapbook akkor is képes mesélni akár egy idegennek is, ha az alkotó (már) nincs jelen. A kreatív alkotás adta öröm pedig az én ‘hasznom’ a jelenben.
1 éves volt a nagyfiam, amikor belezuhantam a scrapbook világába, és óriási kíváncsisággal ástam egyre mélyebbre magamat benne. Minden szabad percet, amikor a gyerkőc engedte, scrapbookozással töltöttem. Akkoriban még csak digitálisan alkottam, PhotoShoppal készítettem minden oldalt és albumot. Egyre gyakrabban előfordult, hogy az alkotást teljesen fehér papírral kezdtem, és minden ‘papírt’, díszítőelemet én kreáltam digitálisan. Hihetetlenül kikapcsolt, és lekötött. Amellett, hogy valami szépet kreáltam, úgy éreztem, hogy ez az első olyan kreatív hobbi, aminek értelme is van számomra. A magam módján, magamnak (a családomnak) értéket teremtek vele.
Világ életemben kézműveskedtem, sokmindent kipróbáltam már. Az alma ritkán esik messze a fájától, ugye. Anyukám és a nagymamáim is szerettek kézműveskedni. Anyukám és anyai nagymamám hobbija a varrás volt. Apai nagymamám gyönyörűen kézimunkázott, riselt, amíg a látása engedte. Én pedig ebben nőttem fel. Kezdve attól, hogy a barbi-babáimnak én szabtam és varrtam kézzel a ruhákat (7-8 évesen), kötöttem és horgoltam is sokat. Nagymamám révén még riselni is megtanultam kicsit. Sokáig keresztszemeztem, később pedig magamnak szabtam-varrtam a ruháimat, nadrágokat, szoknyákat. Élveztem azt is, hogy használati, vagy egyszerűen csak szép tárgyakat hoztam létre. A létrehozás öröme mindig is éltetett.
A scrapbook viszont egészen más. Azon túl, hogy minden egyéb kreatív technikát ötvözhetek benne, az alkotás elrepít más dimenziókba, az újra átélés világába. Belezuhanok az alkotásba, ami kikapcsolja a bal (logikus, számolgató, földhöz ragadt) agyféltekémet. A kész alkotás pedig, egyszerűen gyönyörködtet, és felturbózza bennem a scrapbookos endorfin szintemet. Jó érzés, na. 🙂
Grafikusnak tanultál vagy ez csak később jött? Ekkor végeztél valamit vagy autodidakta módon tanultál?
Gyógyszerész vagyok. A scrapbook nálam hobbinak indult. Mindent autodidakta módon tanultam. Sok cikket elolvastam a neten, és amiben fantáziát láttam, hogy alkalmazhatom a scrapbookhoz, ki is próbáltam. Sokat, nagyon sokat gyakoroltam.
Alig 2 hónapja scrapbookoztam, amikor megláttam egy kedvenc amerikai digis webáruház blogján egy felhívást. A Little Dreamer Designs Apprentice programot hirdetett, versennyel egybekötve. Egy percet sem hezitáltam. Vesztenivalóm nem volt, meg különben is, bátraké a szerencse. Egyik este összedobtam a nevezéshez szükséges 1-2 digitális papírt, és pár díszítőelemet, és jelentkeztem a programra. Úgy gondoltam ebből csak jól lehet kijönni. Ha bekerülök, akkor tanulhatok a legjobb dizájnertől, akit akkor, scrapbookos berkekben ismertem. Ez motivált, semmi más. Őszinte meglepetésemre bekerültem a kezdő csapatba. Majd kb. 2 hónap folyamatos tanulás és a sok körös verseny után, első helyen végeztem. A webshop tulajdonosától lehetőséget kaptam, hogy tervezzek, és a webshopjában, amerikai piacra értékesítsem, amit kreálok. Jesszusom! Dizájner lettem! Annyira szürreális élmény volt az egész, de vitt magával az ár. Közben megszületett a másik fiam is, és két szoptatás között csináltam a terveimet hétről-hétre, otthon, a nappali egyik sarkában. A digitális tervezés tanulását nem hagytam abba ekkor sem, sőt! Még komolyabban kezdett foglalkoztatni. Befizettem több angol nyelvű online tanfolyamra is, hogy elsajátítsam az összes szükséges Adobe szoftver használatát alaposan.
Ahogy közeledett a GYES vége, a párom egyre gyakrabban mondogatta, hogy menjek állásinterjúkra, és keressek rendes munkát a szakmámban (gyógyszerész vagyok), de én ekkor már egészen máson törtem a fejemet. A digizéssel viszonylag jól kiegészítettem a gyesemet, de amikor átszerződtem egy másik amerikai webshopba, óriásit változott az egész. Ehhez kapcsolatok és jó szerencse is kellett, meg az addigi teljesítményem. Mérföldekkel jobb volt a marketing rendszere az új webshopnak, pezsgő közösségi életet építettek a márkájuk köré, és én ennek részese lehettem.
Innentől kezdve már jobban kerestem, mint a vezető beosztásban dolgozó párom. Ez volt az a pont, amikor már ő is hitt benne, hogy van értelme, és nem csak játszadozom egész nap a laptopon. És ez volt az a pillanat, amikor az édesanyámtól megörökölt kis céget alvó állapotból fel kellett élesszem, hogy megfeleljek a törvényi előírásoknak, legyen bejelentett munkám, és befizessem az államnak, amit be kell.
Az évek során nagyon sok scrapbookos barátra, ismerősre tettem szert. Nagyon sok emberrel beszélgettem, hallottam, láttam az itthoni igényeket. A digitális tervezéstől már csak egy tyúklépésre, és baráti lökésre volt az, hogy kézzel fogható terméket állítsak elő. Mit is mondhatnék… nekem maga a menyország, amikor látom a terméket megszületni digitálisan, majd láthatom és tapinthatom fizikálisan is. Imádom a nyomdából érkező friss nyomdaanyag illatát, a bélyegzők szagát, ami hónapról-hónapra belengi a műhelyem légterét. A legjobban azt élvezem, hogy előállíthatok valami szépet. Olyan termékeket, amivel másoknak örömet okozhatok, és támogathatom az igényes, szép hobbijukat.
Őszintén szólva, nyolc évvel ezelőtt én még a tára mögött tudtam volna magamat elképzelni, ha munkára gondolok. Ma már viszont semmi pénzért nem cserélném le ezt a szabadságot és függetlenséget másra. Még akkor sem, ha így sokkal nagyobb a kockázat, folyamatos a nyomás, a bírálat, a kritika, és nincs meg az a kényelmem se, hogy majd más megmondja mit kell dolgozzak. Cserébe, senki nem mondja meg mit csináljak, vagy ne csináljak. 🙂 Bármikor kivehetek szabadságot, és ha kell, napközben is be tudok menni az oviba a gyerekhez, ha úgy adódik. Mosnom sem éjjel kell. Az iskolai szüneteket többnyire itthon töltik a gyerekek, és bár ilyenkor kevésbé vagyok hatékony a munkában, a fiúk gyerekkora abszolút felhőtlen. Az, hogy itthon dolgozhatok, nekem mindennél többet ér.
Te gyártó cég vagy, és úgy tudom vannak alkalmazottak is. Hogyan egyezteted ezt össze az otthoni légkörrel?
Nagyon sokáig a nappalink sarkában volt kialakítva az irodám, és amikor már gyártottam is, akkor a pincében volt a kezdetleges műhelyem. Ez csakis és kizárólag olyan szempontból volt jó, hogy a napi céges teendők elvégzése így össze volt kötve a napi fitnesz adagommal is. 🙂 Nem tudnám neked megmondani hányszor mentem le egy nap a pincébe, majd vissza a nappaliba nagy pocakkal is.
Kezdeti lépésnek viszont ideális volt, mert nem került semmibe ennek az irodának és műhelynek a kialakítása. Később, amikor már ügyfelekkel kellett tárgyalni, akkor nekem is, és nekik is kellemetlen lett volna a helyszín. A közeli kávézóban rendszeres vendég voltam emiatt, de ez a megoldás is nagyon messze van a profitól.
Elég hamar eljött az idő, hogy a cégben szükséges tevékenységek összessége annyira sok lett, hogy rendszeresen hajnal egyig nem végztem vele, és már kezdtem kimerülni a folyamatos munkától. Észre sem vettem, hogy a családi élet szerves részét képezi a gyártás és a céggel kapcsolatos tevékenységek művelése. A párom ébresztett rá, hogy ez így hosszú távon nem fog menni. Segített megoldást keresni, amiért hálás vagyok neki. Sok éjszakát és hétvégét átbeszélgettünk, végül úgy döntöttünk, hogy a kertünk végében lévő épületet átalakítjuk irodává és műhellyé. Úgy érzem ez volt az egyik legjobb döntés, amit akkor meghoztunk, mert így a munkát teljesen külön tudtam választani a családi élettől úgy, hogy még mindig otthon vagyok. Ez a lépés teremtette meg a lehetőségét, hogy felvegyem az első alkalmazottamat, aki besegít a gyártásba és a csomagolásba. Idén januárban pedig egy újabb kolléganővel bővültünk, aki az adminisztráció és az ügyfélszolgálat terhének jelentős részét vette le a vállamról.
Mindig is csodáltam a vállalkozásodban, hogy mennyire profi vagy! Ezt hogyan sajátítottad el?!
Köszönöm! Bár nem érzem magamat profinak. Az évek során folyamatosan tanultam.
Mindig.
Most is.
Nincs a cégemben olyan munkafolyamat, olyan fázis, ahova ne tudnék odaállni, felvenni az adott feladat sapkáját, és azt csinálni. Mivel az évek során az egészet én találtam ki, én építettem, és nem készen kaptam egy iskolában, így maximálisan sajátomnak érzem.
Ahogy haladtam lépésről-lépésre a kis cégem építésében, ráébredtem arra, hogy ahhoz, hogy jól menjen, állandóan tanulnom, fejlődnöm kell. Visszagondolva az egész adja magát, de önképzés, vagy tanfolyamokon történő tanulás, céltudatosság nélkül nem menne. A kreatív tervezésben is folyamatosan képzem magam, hiszen ez a lelke az egésznek, ezt szeretem az egész tevékenységben a legjobban. Ahhoz viszont, hogy működjön a cég, vezetőként sok más területen is alaposan képben kell lenni.
Az évek során kényetelen voltam tanulni marketinget, reklámfogásokat, weblap építést, tartalom írást. Tudni kell kezelni a pénzügyeket, bele kell látni a könyvelésbe, az átfogóbb pénzügyi döntések miatt érteni is kell a számokat a könyvben. Ki kellett találnom az optimális gyártási és rendszer-folyamatokat, ezeket fejleszteni kell. Nem kicsit legyek azért még logisztikus, termékforgalom-irányító, gyártás menedzser, bele kellett jönni az ügyfélkezelésbe is. De ami a legnehezebb, gazdálkodjak jól az időmmel.
Debrecenben élsz, ami egy óriási város. Ez Magyarország 2. legnagyobb városa. Miért nem üzletben gondolkodtál, hogyan jött az online vállalkozás?
Ennek két, nagyon egyszerű magyarázata van.
1. Zéró tőkém volt az elején. Sőt. Az örökölt kis alvó cég felélesztésekor kb. 60 ezer Ft adóssággal kezdtem. Voltak elvarratlan szálak, a fennálló tartozásokról nem tudtam. Amikor kiderült szíven ütöttek, ezt le kellett dolgozni. Pénz nélkül, ha akartam volna se tudtam volna üzletet nyitni. Hitelben soha nem gondolkodtam. Autólízingen kívül a mai napig önerőből oldok meg mindent.
2. Kezdetben kizárólag digitális terméket állítottam elő. Semmi értelme nem lett volna erre fizikális boltot nyitni. Ma már, hogy vannak kézzel fogható termékeim sem gondolom azt, hogy feltétlenül szükséges.
Az online kereskedelemben sokkal nagyobb potenciált látok, és a járulékos költségek is kisebbek, mint ha mindezt egy sarki üzletben tenném. Sokkal több emberhez el tudom így juttatni az üzenetemet, sokkal több érdeklődőt tudok online szerezni, akikből vásárlót lehet kovácsolni.
Az egyedüli hátránya, hogy a vevőkkel történő nagyon hatékony és értékes személyes kontaktus nehezen valósítható meg,. Valamint az online térben történő kommunikáció könnyen félre megy. Félreértik, nem úgy megy át az üzenet, ahogy eredetileg szántam. Korrigálni viszont mindig lehet. 🙂
A marketingedet magad csinálod vagy külsős cégre bízod? Mit tartasz a legfontosabbnak/mire fektetsz legnagyobb hangsúlyt a céged marketingjében?
Próbálkoztam delegálni a feladatot. Főleg a hirdetésekkel kapcsolatos teendőket. Nem sikerült. Túl speciális ágazat a miénk, nem egyszerű feladat ebben a témában jól célzott hirdetéseket készíteni, és nem vállalták. Korrektül beismerték, hogy nekem nem lenne költséghatékony. Több céget is megkerestem eredménytelenül, így feladtam. Tehát magam csinálom ezt is. Sajnos erre van a legkevesebb energiám, és ez fáraszt a legjobban, hogy a hirdetéseket bütyköljem, pedig megéri jól csinálni.
Azt vallom, hogy a vevők felé történő kommunikációnak, az egész marketingnek szívből kell jönnie. Kitől mástól láthatnák és vehetnék át a rajongást a termékeim és az egész scrapbook iránt, ha nem tőlünk, tőlem, vagy a kreatív csapatomtól?
Látom és tapasztalom, hogy az ügyfélszolgálatra komoly hangsúlyt fektettek. Mik a legfontosabb alapelveid?
Minden kérést, kérdést, minden igényt komolyan kell venni, és szívből kell segíteni. Igyekszünk a lehető legrugalmasabbak lenni a vásárlóinkkal, hisz mi abból élünk, hogy ők a hobbijuknak élhetnek. Nem létszükséglet termékeket árulunk, ezért csak akkor fognak tőlünk vásárolni ha jó a termék, és vásárlás közben és utána is elégedettek lehetnek. Mivel alapvetően női hobbiról van szó, és a nők szeretnek kapcsolatokat építeni, beszélgetni, az ügyfélszolgálatnak, valamint az online jelenlétnek az is célja, hogy áthidaljuk az eladó és a vásárlók közötti óriási távolságot.
Ha most kezdenél vállalkozni, akkor az eddigi tapasztalataid szerint mit csinálnál másképp? Mi a vállalkozásod sikerének a titka?
Keresnem kéne egy dúsgazdag mecénást. 🙂 Ha-ha-ha!
Ha tőkével indulok az elején, valószínűleg gyorsabban érhettem volna el sikereket, hamarabb megvehettem volna a berendezéseket, esetleg szélesebb lehetne a termékpalettám is, de az is lehet, hogy nem ebbe az irányba mentem volna el, amerre most tartok. Ki tudja…
Alapvetően nem bánok semmit sem, hogy így alakult. Sokat tanultam, fejlődtem az évek során, és ezt a tudást senki el nem veheti tőlem. És mivel minden porcikáját én építettem a cégemnek, nem készen kaptam, így maximálisan büszke vagyok rá. A vállalkozásnak a titka pedig az, hogy merni kell. Bátraké a szerencse, a kitartóké a profit.
Egy dolgot csinálnék másként. Sokkal hamarabb leépíteném a környezetemből a negatív embereket, akik elszívják az energiámat. Sokkal hamarabb keresném az olyan pozitív gondolkodású, jószándékú emberek társaságát, akiktől én is ‘kaphatok’.
