Doortje és a nyílt nap

A Nyílt nap kapcsán írt egy kommentet doortje, amit nem azért másolok ide, mert engem is több helyen kedvesen megemlít, hanem azért mert sok olyan információt tartalmaz, ami hasznos lehet. Doortje egyébként a b.boom kismamabolt tulajdonosa és a WAMP kulisszái mögé is jól belát!

Szerintem – nem lévén alkotó most itt nem kérdezgetek :), inkább okoskodok :) szóval a jó reklám elengedhetetlen a sikeres eladáshoz. DE ne óriásplakátokban meg hirdetésekben meg reklámfilmekben kell gondolkodni, hanem ügyes megoldásokban. Viszont ahhoz, hogy bármit is tudj reklámozni, meg kell tudni jeleniteni a termékedet.
Sokan jöttetek a wamp-al. Az egy nagyon jó kezdeményezés, sok művésznek egy kiugró. Egyre nehezebb bekerülni, egyre nagyobb a verseny ott is. De ha pl a munkáidat úgy prezentálod, hogy az is az igényességet tükrözi, sokkal nagyobb eséllyel jutsz be, mintha csak egy konyhaasztalon készült megmunkálatlan fotón küldöd a referencia munkádat. Akik tavaly voltak a holland-magyar wampon, azoknak bizonyára szemet szúrt a nagy különbség a holland és a magyar termékek között. A magyar művészek minden szir-szart kitettek a standjukra, ezer dologgal mentek ki a vásárra, mindenki vitte mindenét, csak hogy el tudjon adni.
Ezzel szemben a hollandok a másfél négyzetméteres asztalukra 1-2-3 db tárgyat tettek ki, mint valami kiállítás, így sokkal jobban tudott érvényesülni az adott termék és sokkal jobban meglátta a vásárló. Én sokszor ezt hiányolom, a megfelelő bemutatását a terméknek/alkotásnak.
Szerintem Zsuzsi ebben nagyon jó. A fotók amiket készít az ékszerekről, nagyon szépek, a fehér háttér, az árnyékok, fények, színek, nagyon profik, eladják az ékszereket! Ez nagyon fontos!
Ugyanez vonatkozik az arculatra: egy alkotónak is kell legyen saját arculata, márkája ami visszatér mindenhol. Szerintem Zsuzsi jó példa lehet mindenkinek! Figyeljétek meg a részleteket, lessétek el a fortélyokat :)

borodykriszti

Annak ellenére, hogy én éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem tudtam, hol akadtam el, meg sem tudtam magamban megfogalmazni. Zsuzsi a Lépj Tovább! Kurzusban erre rögtön ráérzett és mondta a megoldásait! Pont erre volt szükségem!

Borody KrisztinaSilk&More

Comments

  1. off: Zsuzsi, szerinted technikailag megoldható lenne, hogy – mint a blogspotnál – fel lehessen iratkozni, hogy a bejegyzések új kommentjeit megkapja az olvasó emilben? Szerintem hasznos lenne. Köszi!

    on: doortje: A holland WAMP-hoz van kérdésem. A holland alkotók összesen két-három alkotást vittek ki eladni, vagy mindig csak néhányat tettek ki és cserélgették? Filóztam amúgy ezen – mármint vásárlói szemszögből. Arra jutottam, hogy igen, sokkal szebb egy kirakat, ha csak néhány tárgy van benne és az szép kompozíciót alkot. De magában a boltban legyen kinn minden, amiből választani lehet. Ha csak két-három dolgot látok, akkor általában azonnal kihátrálok, mert az az érzésem, hogy még látnom kell többet, mielőtt döntenék. Persze tudom, nem csak olyan típusú vásárlók vannak, mint én, de vannak olyanok is: a Hezitálók. :)
    Én a WAMP-on szeretem a jó értelemben vett bazári hangulatot, amolyan kincskeresés-érzés fog el. Van ebben valami ősi, vadászösztön, ilyesmi. Ez nem kisebbíti az eladásra kínált tárgyak értékét, sem a vonzerejét.

  2. Halihó,

    Teljesen egyetértek doortje-vel…apró kiegészítésekkel, mondhatni lábjegyzetekkel.

    1) Nagyon fontos a jó példa, hogy legyen valaki/valami ami inspirál, de szerintem még fontosabb, hogy azt a magad nyelvére lefordítsd, átültetsd a saját világodba. Nekem pl évek óta istennőnek számít Ayala Bar, s néha elég nehéz elhatárolódnom a munkáitól oly módon, hogy ő ő, én meg én vagyok.

    2) A fentiből következik, hogy szerintem akkor tudja valaki jól megjeleníteni magát, a termékeit, ha definiálni is tudja, hogy ő – amit csinál – kicsoda-micsoda. Ez egy érési folyamat – valószínűleg végtelen -, de mindenképp idő és türelem kell hozzá.

    3) A 2-es pontot kitágítva: itthon csak pár éve van lehetősége a nem kanonizált iparművészeknek megjelenési lehetőségre, s szerintem ez is egy tanulási-érési folyamat, hogy ezt hogy kell csinálni, hogy érdemes. Legalábbis én így látom: igenis tapasztalni kell ahhoz, hogy le lehessen tisztulni :-).

  3. Hasonló a vásárlói hozzáállásom, mint anyahajónak. Szeretem, ha minden kinn van az asztalon, és én választhatom ki, hogy a piros, a sárga, a kék, a pöttyös vagy a csíkos tetszik nekem legjobban. (Ha valamiből több teljesen egyforma van, abból elég, ha egy van kinn, és lehet később kitenni, ha elvitték.) Ha kevés dolog van kinn, inkább hiányérzetem van.

  4. Nekem is vannak rossz prekoncepcióim a keveset kirakottakkal a wampon. Nem is gondolok vásárlásra, mert ha csak három darabot akar kitenni nagyon drágának kell lennie, hogy behozza a helypénzt. Én meg nem vagyok eleresztve léve. Úgyhogy. Ugyan ez, ha nem írja ki az árat akkor meg sem kérdezem. Szerintem most minden dizájner meg tervező azt hiszi, ha feltolja az árait a holland színvonalra hirtelen a holland fizetőerőt is bevonza. Pedig ha belegondoltok, éppen a készítőtől kéne olcsóbb legyen a bármi, mert a dizájner boltban vagy butikban már jogosan drága.

  5. Sziasztok! Asszem én jövök :)
    vadjudka: tökre igazad van, nem lábjegyzetnek nevezném a gondolataidat. Kösz, hogy kiegészítetted a gondolatmenetet. Azt próbáltam én is megfogalmazni, hogy egy művésznek legalább olyan fontos a termékének a megjelenítése, mint maga a mű. És bizonyára ennek is van íve (Te érési folyamatnak hívod). Ez is egy készség, amit el lehet fejleszteni, lehet tanulni és lehet zsigerből is csinálni, kinek mi jutott :). Én arculatnak hívotam, Te definiálásnak, mindegy is melyik, a lényeg abban rejlik szerintem, hogy ez is meghatározza a művészt.
    wamp: nem azt gondolom, hogy csak úgy lehet prezentálni, ahogy azt a hollandok tették tavaly. Ott sem mindenki követte a kiállítás jelleget, de sokkal letisztultabb volt az ő standjuk, volt mindegyiknek valami jellegzetessége. Volt ott pl egy ékszeres csaj (rám nagyon nagy benyomást tett), aki egy 40×40-es falra szerelt plexin mutatta be a gyűrűit. Folyton sokan voltak a standján, mert érdekes volt amit és ahogy (!) kínált.
    A bazári hangulat tényleg jó a wampon, de szerintem nem minden alkotó számára követendő példa. Szerintem differenciálódni kell és kitűnni a tömegből így vagy úgy.
    Árképzés: egy művész, alkotó, nem csak egy vásárra alkot és nem csak egy wamp helypénzét szeretné behozni, legalább is ha akármilyen-bármilyen terve és elképzelése van alkotói pályája ezen részéről. Megélhetést szeretne finanszírozni alkotásaiból. Ha nem ez lenne a célja, nem művészként próbálna pénzt keresni. Valahol mindenki ezzel a céllal alkot. Összetett dolog árat képezni és kell hogy legyen mögötte valamiféle tudatosság, ez is lehet a művész védjegye. Szerintem érdemes drágán adni bizonyos dolgokat. A wamp esetében nem a művésznek a dolga behozni a fizetőerőt, arra vannak a szervezők, hogy biztosítsák mindezt.
    És végezetül: a bejegyzés arról akart szólni, hogy meg kell tudni jelenni egy művésznek, ez kezdődik azzal, hogy legyen egy jó honlapja, legyen névjegykártyája, amit az érdeklődő kezébe nyom, legyen regisztrált tag pl a wampon (vagy más számára fontos megjelenési helyeken), zsizsegjen, éljen, mint művész mutassa meg magát a számára fontos fórumokon és elérhető legyen! Csak hogy egy példával éljek (maradok wampos vonalon) az első wampok egyikén vettem egy csajtól egy képet egyik barátunknak nászajándékba. Sajnos/szerencsére a pár sosem kapta meg a képet, mert a férjemmel annyira beleszerettünk, hogy megtartottuk. A mai napig a kedvenc képünk. Erről a lányról nem tudok semmit, mert nem kaptam tőle névjegyet, de tovább megyek, ő sem érdeklődött rólam mint vásárlóról, pedig megtehette volna, hogy elkéri az email címemet és pl értesít ha kiállítása van, ha ismét a wampon van, vagy eladó képei vannak. Pedig ha ezt megtette volna (hiszen ott hagytam jópár ezer forintot), megadta volna nekem a lehetőséget, hogy mára több képem legyen tőle (és az említett pár is kaphatott volna egy másik képet). Ilyen apróságnak tűnő részletek bizony segíthetik a művészek eladási mutatóit. Mert hogy a művész is egy márkanév, amit fel kell építeni, ma ezt brand-nek hivják, meg brand építésnek, tökmindegy, a lényeg, hogy el kell ültetni a potenciális vásárlókban a létezést, az alkotásokat meg kell nekik mutatni, kapcsolatban kell maradni az érdeklődővel és segíteni kell ízlésüket formálni. Szerintem…

  6. doortje a szívemből beszél /én meg haza beszélek/, most érzem elérkezettnek az időt, hogy a “nemteljesen” kész weblapom címét ideírjam: http://www.a-szitanyomas.com, megszólítva éreztem magam, hamár a névjegyek használata és fontossága
    ilyen hangsúlyt kapott.
    Én is nagyon fontosnak tartom, hogy az elérhetőséget biztosítsák a kiállítók.

Speak Your Mind

*