Írtam a Nokiáról egy esettanulmányt, itt a blogon. Majd a történet folyatódott és írtam egy másodikat. Ez most a 3. és egyben utolsó lesz. Az egész egy állatorvosó ló lett, telis tele jó s rossz példákkal. Íme a történet vége.
Telefonált a kollega, hogy mikor hozhatja a telefont. Másnap a mgbeszélt időben itt volt, udvarias volt mind a múltkor. Megvárta, míg összeszerelem és kipróbálom a telefont. Működött, akkor vettem észre, hogy van a kijelsőn egy fólia. Hogyhogy, kérdeztem. Azt is kicseréltük rajta – ti. nagyon karcos volt. Megköszöntem, ez igazán jól esett és ezzel megsünt bennem a rossz érzés utolsó kis darabkája is. Így kell ezt csinálni!
Vegyen mindenki példát és ötleteket ebből a történetből! Le a kalappal a Nokia Westend előtt, az anyacég tanulhatna tőlük!
2 válasz
Hát igen! De ehhez már vagdalózni kellett egy fogyasztófelügyelettel, meg pár napod elég stresszes volt….
Összességében jó!
Nem tudom lehet-e ilyet de én is mesélek egy kicsit:
A férjem nagy becsben tartja a cipőit. Vigyázott is a drága Spanyolból hozott cipőjére, amit a megspórolt 10 ezreken vásárolt, mégis elszakadt a hátsó varrása. Egy cipészt talált Szentendrén, aki vállalta. Megörült, nem fájt érte az 1500 Ft. 1 héttel később ment vissza, és a cipőt egy új bőrdarab felvarrásával próbálták megjavítani. De az a bőrdarab olyan kopott volt, mintha már legalább 10 havas telet megélt volna egy másik cipőn. Elütött az egész, férjem csupa méreg. Reklamált, a válasz: Vigye máshoz, nem javítanak mégegyszer.
Üzletpolitika….. (kérdezem én: az emberek már nem hisznek a szájról-szájra terjed marketingben? Mert én hiszek és sokkal több a megrendelésem ezen az úton, mint az eladásom a „sima” kereskedelmi vonalon.)
Mindenkinek más az üzletpolitikája, attól függően mennyi időre tervezi a vállalkozását!